7:24 Jézus, a mennyei Mester mindig mennyei Atyja nevét dicsőítette. Tanítványait oktatta, hogy így imádkozzanak: "Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved" (Mt 6:9). Nem felejthették el megvallani, hogy "tied... a dicsőség" (Mt 6:13). A nagy Gyógyító olyan gonddal igyekezett az emberek figyelmét önmagáról erejének Forrására irányítani, hogy "a sokaság pedig csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok épek lesznek, a bénák járnak, a vakok pedig látnak, és dicsőítette Izráel Istenét" (Mt 15:31). Abban a csodálatos imában, amelyet Krisztus közvetlen keresztre feszítése előtt mondott, kijelentette: "Én megdicsőítettelek téged a földön... most te dicsőíts meg, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel - könyörgött -, amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ lett" (Jn 17:1, 4, 25-26).