6:1 3. Siker és elbizakodottság
6:2 Amíg Salamon magasra emelte a menny törvényét, Isten vele volt és bölccsé tette, hogy pártatlanul és irgalommal tudjon uralkodni Izraelen. Amikor gazdagsághoz és világi dicsőséghez jutott, még alázatos volt, és befolyása messze hatott. "Salamon uralkodott mindazokon az országokon, amelyek az Eufrátesztől a filiszteusok földjéig és az egyiptomi határig terültek el." "...mindenfelől békesség volt körülötte. Júda és Izráel biztonságban lakott, mindenki a maga szőlője és fügefája alatt... Salamon egész életében" (1Kir 5:1, 4-5).
6:3 De a sokat ígérő indulás után életét beárnyékolta a hitehagyás. A történelem feljegyzi azt a szomorú tényt, hogy Salamon felhagyva Jahve imádásával, térdet hajtott a pogány bálványok előtt. Pedig őt Nátán Jedidjának, az Úr kedveltjének (2Sám 12:25) nevezte, és Isten oly feltűnően tüntette ki kegyeivel, hogy bölcsessége, egyenessége világra szóló hírnevet szerzett neki, mely másokat Izráel Istenének dicsőítésére késztetett.
6:4 Évszázadokkal Salamon trónra lépése előtt az Úr Mózes által eligazítást adott Izráel jövendő uralkodóinak, mert előre látta az őket környékező veszélyeket. Utasította az Izráel trónjára ülőt, hogy "írassa le magának e törvény másolatát", Jahve rendelkezéseinek "abból a könyvből, amely a lévita papoknál van. Legyen az nála - mondta az Úr -, és olvassa azt egész életében, hogy megtanulja félni Istenét, az Urat; őrizze meg ennek a törvénynek minden igéjét, és teljesítse mindezeket a rendelkezéseket. Ne legyen gőgös a szíve atyjafiaival szemben, és ne térjen el ettől a parancsolattól se jobbra, se balra, hogy hosszú ideig uralkodhasson ő is meg a fiai is Izráelben" (5Móz 17:18-20).
6:5 Ezzel a rendelkezéssel kapcsolatban az Úr különösképpen figyelmeztette azt, aki felkent király lesz, hogy "ne legyen sok felesége, hogy szíve el ne hajoljon, nagyon sok ezüstöt és aranyat ne gyűjtsön" (5Móz 17:17).
6:6 Salamon jól ismerte ezeket az intéseket; egy ideig meg is fogadta őket. Legfőbb óhaja az volt, hogy a Sínai-hegynél kapott rendelkezések szerint éljen és uralkodjon. Az a mód, ahogy a birodalom ügyeit igazgatta, szöges ellentétben állt kora népeinek szokásaival, azokéval, akik nem félték Istent, akiknek uralkodói lábbal taposták szent törvényét.
6:7 Mialatt Salamon az Izráeltől délre elterülő hatalmas birodalommal kapcsolata erősítésére igyekezett, tiltott területre merészkedett. Sátán tudta, hogy mit eredményez az engedelmesség. Salamon uralkodásának első éveiben - amelyek bölcsessége, nagylelkűsége és egyenessége folytán dicsőséges évek voltak - Sátán igyekezett őt olyan hatásoknak kitenni, amelyek alattomosan aláásták elvhűségét és elszakították Istentől. Az ellenség kísérlete sikerrel járt. Ezt a következő leírásból tudjuk: "Salamon veje lett a fáraónak, Egyiptom királyának, mert elvette a fáraó leányát. Dávid városába vitte..." (1Kir 3:1).
6:8 Emberi szemszögből nézve, ez a házasság - bár ellentétben állt Isten törvényének tanításaival - áldásnak tűnt, mert Salamon pogány felesége megtért, és vele együtt imádta az igaz Istent. Azonkívül a fáraó figyelemre méltó szolgálatot tett Izráelnek azzal, hogy meghódította Gézert, "...a kanaánitákat pedig legyilkolta, majd leányának, Salamon feleségének adta nászajándékul" (1Kir 9:16). A várost Salamon újjáépítette, és ez alaposan megerősítette királyságát a Földközi-tenger partvidékén. Salamon azonban azt a rendelkezést, amelyet Isten hozott népe tisztasága megőrzésére, meggondolatlanul áthágta akkor, amikor pogány nemzettel lépett szövetségre, és ezt az egyezséget a bálványimádó hercegnővel kötött házasságával pecsételte meg. Az a reménye, hogy egyiptomi felesége esetleg megtér, csupán gyenge mentség volt bűnére.
6:9 Az irgalmas Isten egy ideig hatástalanította ezt az iszonyatos botlást, a király pedig bölcs intézkedéseivel fékezhette volna - ha nem is egészen, de nagymértékben - a gonosz erőket, amelyeket meggondolatlanságával működésbe hozott. Salamon azonban kezdte szem elől téveszteni hatalmának és hírnevének Forrását. Amint hajlamai befolyásolták értelmét, önbizalma nőtt, és az Úr szándékát a maga választotta úton igyekezett végrehajtani. Úgy okoskodott, hogy ha politikai és kereskedelmi szövetséget köt a környező népekkel, azok megismerik az igaz Istent. A nemzetekkel egymás után lépett szentségtelen szövetségre, melyeket sok esetben pogány hercegnőkkel kötött házasságokkal pecsételt meg. Jahve parancsait félretéve, elfogadta a környező népek szokásait.
6:10 Salamon azzal áltatta magát, hogy bölcsessége és példamutatása feleségeit a bálványimádásból az igaz Isten imádására fogja vezetni, és hogy az így kötött szövetségek a szomszédos nemzeteket közeli kapcsolatba hozzák Izráellel. Hiú ábránd! Salamon végzetesen tévedett, amikor elég erősnek tartotta magát ahhoz, hogy ellenálljon pogány társai befolyásának. Végzetes volt az az öncsalása is, amely azt a reményt keltette benne, hogy bár ő maga figyelmen kívül hagyja Isten törvényét, másokat a törvény szent előírásainak tiszteletére és követésére késztethet.
6:11 A szövetségek és a pogány népekkel kialakult kereskedelmi kapcsolatok hírnevet, dicsőséget, és e világi gazdagságot szereztek a királynak. Nagy mennyiségű aranyat hozatott Ofirból és ezüstöt Tarsisból. "...annyi lett Jeruzsálemben az ezüst és az arany, mint a kő. ...annyi lett a cédrusfa, mint amennyi a vadfügefa az alföldön" (2Krón 1:15). Salamon idejében egyre nőtt a gazdagok száma a gazdagsággal járó kísértésekkel együtt; de a jellem tiszta aranya megfakult és megcsúnyult.
6:12 Salamon fokozatosan adta fel hitét, és mire ennek tudatára ébredt, már messzire elhajolt Istentől. Szinte észrevétlenül csökkent az isteni vezetés és a menny áldása iránti bizalma. Saját erejében kezdett bízni. Lassanként megtagadta Istentől azt a rendíthetetlen engedelmességet, amely Izráelt különleges néppé tette, és egyre jobban alkalmazkodott a környező népek szokásaihoz. Engedett a sikerrel és magas tisztséggel járó kísértéseknek, elfeledkezve eredményessége Forrásáról. Az a vágya, hogy hatalomban és pompában túlszárnyaljon minden más népet, arra késztette, hogy önző célból megrontsa a menny ajándékait, amelyeket mindeddig Isten dicsőségére használt. A pénzt, amelyet szent kötelessége lett volna a szegények javára és a szent életelvek világszéles megismertetése céljára használni, nagyra törő tervei megvalósításába fektette be.
6:13 A királyt teljesen hatalmába kerítette a vágy, hogy felszínes csillogásban túlszárnyaljon más népeket. Közben elfeledkezett a szép és tökéletes jellem elsajátításának fontosságáról. Mialatt önmagát akarta a világ előtt megdicsőíteni, áruba bocsátotta becsületét és feddhetetlenségét. Az állam roppant bevételeit, amelyekhez sok országgal folytatott kereskedelem útján jutott, növelték a súlyos adók. A kérkedés, a becsvágy, a pazarlás és a mértéktelenség kegyetlenséget és zsarolást vont maga után. Megváltozott az a lelkiismeretesség és figyelmesség, amely a néppel való bánásmódját uralkodása elején jellemezte. A legbölcsebb és legirgalmasabb uralkodó zsarnokká lett. Aki egykor a nép jószívű, istenfélő őrzője volt, elnyomóvá és kényúrrá vált. Adót adó után vetett ki a népre, hogy az anyagi eszközöket előteremtse fényűző udvara fenntartására.
6:14 A nép panaszkodni kezdett. A királyuk iránt egykor táplált tisztelet és csodálat elégedetlenséggé változott.
6:15 Az Úr védeni akarta Izráel uralkodóit attól, hogy fizikai erőben bízzanak. Ezért előre intette őket, hogy ne sokasítsák meg lovaikat. Salamon azonban nem törődött ezzel a paranccsal. "Salamonnak Egyiptomból és Kevéből hozták a lovakat..." "Salamonnak Egyiptomból és egyéb országokból szállították a lovakat." "Gyűjtött Salamon harci kocsikat és lovasokat. Ezernégyszáz harci kocsija és tizenkétezer lovasa lett, és ezeket a harci kocsik városaiba, meg a király mellé, Jeruzsálembe rendelte" (2Krón 1:16; 9:28; 1Kir 10:26).
6:16 A fényűzést, saját vágyainak kielégítését és a világ tetszését egyre inkább a nagyság jeleinek tartotta. Egyiptomból, Föníciából, Edomból, Moábból és sok más helyről vonzó, szép nőket hoztak. Ezek száma százakra rúgott. Vallásuk bálványimádás volt, mely a kegyetlen és lealázó szertartásokat tanította. A király - szépségüktől megbabonázva - elhanyagolta Isten és a birodalom iránti kötelességeit.
6:17 Feleségei nagy befolyást gyakoroltak rá. Fokozatosan rávették istentiszteletükön való részvételre. Salamon először semmibe vette azt a rendelkezést, amelyet Isten a hitehagyás elleni védőgátként adott. Most pedig teljesen a hamis istenek imádására adta magát. "...Salamonnak a szívét vénségére más istenekhez hajlították feleségei, és szíve nem volt teljesen Istenéé, az Úré, mint volt apjának, Dávidnak a szíve. Mert Salamon Astóretet, a szidóniak istenét és Milkómot, az ammoniak bálványát követte" (1Kir 11:4-5).
6:18 Az Olajfák hegyének déli magaslatán, Mórija hegyével szemben, ahol Jahve gyönyörű temploma állt - Salamon impozáns épületsort emelt bálványszentélyekül. Feleségei kedvét keresve, hatalmas bálványokat - idomtalan fa- és kőszobrokat - helyeztetett el a mirtusz- és olajfa-ligetekben. A pogány istenségek - "Kemósnak, a móábiak bálványának..." (1Kir 11:7) oltárai előtt végezték a pogányság legalávalóbb szertartásait.
6:19 Salamon életmódja maga után vonta elkerülhetetlen büntetését. Romlását az okozta, hogy bálványimádókkal tartott kapcsolata elszakította Istentől. Amint megtagadta Isten iránti hűségét, elvesztette önmaga feletti uralmát. Erkölcsi ereje elhagyta, finom érzései eldurvultak, lelkiismerete eltompult. Aki uralkodása kezdetén nagy bölcsességről és együttérzésről tett bizonyságot azzal, hogy visszaadta a tehetetlen csecsemőt szerencsétlen anyjának (lásd: 1Kir 3:16-28), annyira mélyre süllyedt, hogy beleegyezett olyan bálvány felállításába, amelynek élő gyermekeket áldoztak. Aki ifjúságában megfontolt, megértő volt, és férfikorában isteni sugallatra ezt írta: "Van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet" (Péld 14:12), későbbi éveiben oly messzire tért el a tisztaságtól, hogy megtűrte a Kemós és Astóret imádásával kapcsolatos feslett, undorító ceremóniákat. Aki a templom felszentelésénél ezt mondta a népnek: "Legyen a szívetek teljesen Istenünké, az Úré..." (1Kir 8:61), ő maga vétkezett, szívében és életével megtagadta saját szavait. Összetévesztette a szabadságot a szabadossággal. Megpróbálta - de micsoda áron! - összeegyeztetni a világosságot a sötétséggel, a jót a rosszal, a tisztaságot a tisztátalansággal, a Messiást a Béliállal.
6:20 Salamon, a világ egyik legnagyobb uralkodója, nagyon mélyre süllyedt, mások eszköze és rabja lett. Jelleme egykor nemes és férfias volt, most pedig gyenge, elpuhult. Ateista kételyei kiszorították az élő Istenbe vetett hitét. Hitetlensége megrontotta boldogságát, aláásta elveit, lealacsonyította életét. Az uralkodása kezdetét jellemző méltányossága és nagylelkűsége zsarnoksággá és erőszakossággá változott. Szegény esendő ember! Mit tehet Isten azokért az emberekért, akik elfeledkeznek arról, hogy tőle függnek!
6:21 Ezekben a hitehagyó években Izráel lelkileg egyre hanyatlott. Hogyan is lehetett volna másképp, amikor királyuk Sátán eszközeivel lépett szövetségre! Az ellenség ezeken az eszközökön keresztül akarta megzavarni a zsidók gondolkozását az igaz és a hamis istentisztelettel kapcsolatban; így könnyű prédává lettek. A más nemzetekkel folytatott kereskedelem közvetlen kapcsolatba hozta őket azokkal, akik nem szerették Istent, ennek következtében Isten iránti szeretetük nagyon megfakult. Isten magasztos és szent jelleméről alkotott fogalmaik eltompultak. Amikor letértek az engedelmesség ösvényéről, hűségükkel az igazság ellenségét ajándékozták meg. Általános gyakorlattá vált a bálványimádókkal kötött házasság. Izráel népe hamarosan hozzászokott a bálványimádáshoz. Megtűrték a többnejűséget. Bálványimádó anyák pogány szertartások megtartására nevelték gyermekeiket. Egyesek életében az Isten által létesített istentiszteletet a legsötétebb bálványimádás váltotta fel.
6:22 A keresztények határolják és különítsék el magukat a világtól, a világ szellemétől és hatásaitól! Isten meg tud bennünket őrizni a világban, de mi ne legyünk a világból valók. Isten szeretete nem bizonytalan és nem változó. Mérhetetlen gondoskodással őrködik gyermekein, de osztatlan hűséget kíván. "Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak" (Mt 6:24).
6:23 Isten rendkívüli bölcsességgel áldotta meg Salamont. De a világ elvonta Istentől. Az emberek ma sem erősebbek Salamonnál. Éppen úgy hajlamosak engedni az ő bukását okozó hatásoknak. Isten figyelmeztette Salamont az őt fenyegető veszélyre, mint ahogy ma is óva inti gyermekeit, hogy ne veszélyeztessék lelküket a világhoz való kötődéssel. "Ezért tehát menjetek ki közülük - kérlel -, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr, tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket. Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr" (2Kor 6:17-18).
6:24 A jólét közepette leselkedik a veszély. A gazdagság és a dicsőség minden korszakban veszélyeztette az alázatosságot és a lelkiséget. A nem üres poharat nehezen hordozzuk; a csordultig töltött kelyhet vigyázva kell egyensúlyban tartanunk. A szenvedés, a csapás fájdalmat okozhat, de a lelki életet leginkább a jólét veszélyezteti. Ha az ember nem veti magát alá állandóan Isten akaratának, ha az igazság nem szenteli meg, a siker biztosan felébreszti benne az elbizakodottságra való természetes hajlamot.
6:25 Az alázat völgye - ahol az ember minden lépésénél csak Istentől várhat tanítást és eligazítást - viszonylag veszélytelen. De a legsúlyosabb veszélyben az az ember van, aki magas csúcson áll, és akit állása folytán bölcsnek tartanak. Ha nem Istenre támaszkodik, biztosan elbukik.
6:26 A lelkünkben megengedett gőg és becsvágy megrontja életünket, mert a büszkeség és önelégültség bezárja szívünket a menny végtelen áldásai előtt. Aki célul tűzi ki az öndicsőítést, az rá fog ébredni arra, hogy híjával van Isten kegyelmének, ami igazi gazdagságot és örömet ad. Aki pedig mindent odaad, és mindent megtesz Krisztusért, az tapasztalja ennek az ígéretnek a teljesedését: "Az Úr áldása gazdagít meg, a gyarapodást nem lehet erőltetni" (Péld 10:22). Ha a Megváltó szelíden megérint kegyelmével, lelkünkből eloszlik a nyugtalanság és minden szentségtelen törekvés. A gyűlölet szeretetre, a hitetlenség pedig bizalomra változik. Amikor így szól hozzánk: "Kövess engem", a világ varázsa megtörik. Szavára a kapzsiság, a becsvágy eltűnik szívünkből, és felszabadultan indulunk el a Megváltó követésére.