6:19 Salamon életmódja maga után vonta elkerülhetetlen büntetését. Romlását az okozta, hogy bálványimádókkal tartott kapcsolata elszakította Istentől. Amint megtagadta Isten iránti hűségét, elvesztette önmaga feletti uralmát. Erkölcsi ereje elhagyta, finom érzései eldurvultak, lelkiismerete eltompult. Aki uralkodása kezdetén nagy bölcsességről és együttérzésről tett bizonyságot azzal, hogy visszaadta a tehetetlen csecsemőt szerencsétlen anyjának (lásd: 1Kir 3:16-28), annyira mélyre süllyedt, hogy beleegyezett olyan bálvány felállításába, amelynek élő gyermekeket áldoztak. Aki ifjúságában megfontolt, megértő volt, és férfikorában isteni sugallatra ezt írta: "Van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet" (Péld 14:12), későbbi éveiben oly messzire tért el a tisztaságtól, hogy megtűrte a Kemós és Astóret imádásával kapcsolatos feslett, undorító ceremóniákat. Aki a templom felszentelésénél ezt mondta a népnek: "Legyen a szívetek teljesen Istenünké, az Úré..." (1Kir 8:61), ő maga vétkezett, szívében és életével megtagadta saját szavait. Összetévesztette a szabadságot a szabadossággal. Megpróbálta - de micsoda áron! - összeegyeztetni a világosságot a sötétséggel, a jót a rosszal, a tisztaságot a tisztátalansággal, a Messiást a Béliállal.