47:26 A felelős állami kötelezettségekkel, és a világbirodalmak titkaival megtisztelt Dánielt Isten a maga követeként becsülte, és az elkövetkezendő korszakok rejtelmeiről számos kinyilatkoztatást adott neki. Csodálatos próféciáit, amelyeket a nevét viselő könyv 7-12. fejezetéig jegyzett fel, nem értette teljesen maga a próféta sem. Mielőtt azonban életműve lezárult, azt az áldott ígéretet kapta, hogy "végső napon" - a világtörténelem utolsó szakaszában - újra felkelhet sorsára, és helyére állhat. Nem érthette meg mindazt, amit Isten kinyilatkoztatott szándékáról. "...zárd be ezeket az igéket, és pecsételd le ezt a könyvet a végső időkig" - kapta a parancsot prófétikus írásaira vonatkozóan. Be kellett őket pecsételni "a végső időig". "Menj el Dániel - utasította az angyal még egyszer Jahve hűséges követét -, mert ezek az igék le vannak zárva, és le vannak pecsételve a végső időkig. ...menj a vég felé! Elpihensz majd, de fölkelsz kijelölt sorsodra a végső napon" (Dán 12:4, 9, 13).