37:39 Amikor ki kellett innia a szenvedés, a fájdalom poharát, amikor gyötrelme ezeket a szavakat adta ajkára: "Nem lehet reménykednem és bizakodnom az Úrban", emlékezetébe idézte mindazt, amit Isten érte tett, és ujjongva kiáltotta: "Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! Az Úr az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom. Jó az Úr a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz. Jó csendben várni az Úr szabadítására" (JSir 3:18, 22-26).