37:35 Jeremiás félénk és tartózkodó természetéből adódóan vágyott a visszavonult élet békéjére és nyugalmára, ahol nem tapasztalja szeretett népe megátalkodottságát. Összeszorult szívvel gyötrődött a bűnokozta rontás miatt. "Bárcsak a fejem víznek, és a szemem könnynek forrásává válnék! - kesergett. Éjjel-nappal siratnám népem megöltjeit. Bárcsak lenne a pusztában egy kunyhóm az út mentén! Elhagynám népemet, elmennék tőle..." (Jer 8:23; 9:1).