23:1 20. Naámán
23:2 "Naamán, az arámok királyának hadseregparancsnoka, nagyra becsült ember volt ura előtt, és tekintélyes, mert általa szabadította meg az Úr arámot. Ez a férfi erős vitéz volt, de bélpoklos lett."
23:3 Benhadád, Szíria királya legyőzte Izráel seregeit. Akháb meghalt a csatában. Azóta a szíriaiak állandó határháborút viseltek Izráel ellen. Egyik portyázó rabló hadjáratuk alkalmával egy fiatal leányt vittek el, aki fogságának országában "Naamán feleségének a szolgálója lett." Ez a kislány otthonától távol raboskodott, de bizonyságot tett Istenről. Egyike volt azoknak, akik öntudatlanul betöltötték azt a célt, amelyért Isten Izráelt népéül választotta. Amikor e pogány házban szolgált, megszánta gazdáját. Visszaemlékezett Elizeus csodás gyógyításaira, és ezt mondta úrnőjének: "Bárcsak eljuthatna az én uram a samáriai prófétához, az majd meggyógyítaná bélpoklosságából." Tudta, hogy Elizeus mennyei erőt kapott, és hitte, hogy ez az erő Naámánt is meggyógyíthatja.
23:4 A fogoly leány magatartása abban a pogány házban nagyszerűen tanúsítja, milyen befolyása van a gyermekkorban kapott otthoni nevelésnek. Nincs szentebb az apák és anyák megbízatásánál. Gyermekeik gondozása és nevelése a feladatuk. A szülőknek szerepük van gyermekeik szokásai és jelleme megalapozásánál. Példájuk és tanításuk jórészt meghatározza a gyermekek jövőjét.
23:5 Boldogok azok a szülők, akiknek az élete oly hűen tükrözi a mennyet, hogy Isten ígéretei és parancsai hálát és tiszteletet ébresztenek a gyermekekben; a szülők, akiknek szerető gondoskodása, igazságos volta és türelme Isten szeretetét, igazságos voltát és türelmét tolmácsolja a gyermeknek. Mennyei Atyjuk iránti szeretetre, bizalomra és engedelmességre oktatják a gyermekeket, amikor szüleik iránti szeretetre, bizalomra és engedelmességre tanítják őket. Azok a szülők, akik ilyen ajándékban részesítik gyermeküket, drágább kincset adnak nekik, mint a korszakok összes gazdagsága - kincset, amely maradandó, mint az örökkévalóság.
23:6 Nem tudjuk milyen szolgálatot kell majd gyermekeinknek betölteniük. Lehet, hogy életüket családi körben töltik el. Az is lehet, hogy köznapi pályára mennek, vagy pogány országokban hirdetik az evangéliumot. De Isten mindannyiukat misszionáriusnak hívja el, hogy a kegyelem üzenetét vigyék a világnak. Olyan nevelést kell kapniuk, amelynek segítségével önzetlen szolgálatban Krisztus mellé tudnak állni.
23:7 Amikor ezt a héber kislányt szülei Istenről tanították, nem tudták, hogy mi lesz a sorsa. De hűségesen teljesítették megbízatásukat, és gyermekük a szíriai sereg fővezérének otthonában bizonyságot tett Istenről, akit megtanult tisztelni.
23:8 Naámán hallotta, mit mondott a kislány úrnőjének, és miután engedélyt kapott a királytól, útra kelt, hogy gyógyulást keressen. "...vitt magával tíz talentom ezüstöt és hatezer aranyat meg tíz rend ruhát." Levelet is vitt, amit a szíriai király küldött Izráel királyának, "amely így szólt: Most, amikor ez a levél hozzád érkezik, kérlek, hogy gyógyítsd meg bélpoklosságából szolgámat, Naamánt, akit hozzád küldtem!" Amikor Izráel királya elolvasta a levelet, "megszaggatta a ruháját, és ezt mondta: Hát Isten vagyok én, aki megölhet és életre kelthet, hogy ideküld ez énhozzám egy embert, hogy meggyógyítsam bélpoklosságából?! Értsétek és lássátok meg, hogy csak ürügyet keres ellenem!"
23:9 A dolog híre eljutott Elizeushoz, és ezt üzente a királynak: "Miért szaggattad meg ruhádat? Jöjjön ide hozzám az az ember, és tudja meg, hogy van próféta Izráelben!"
23:10 "Ezért Naamán elment lovaival és kocsijával, és megállt Elizeus házának a bejáratánál." Követ által a próféta azt mondta neki: "Menj, és fürödj meg hétszer a Jordánban, akkor újra megtisztul a tested!"
23:11 Naámán a mennyből jövő erő valamilyen csodás megnyilatkozását várta. "Én azt gondoltam - mondta -, hogy majd ki fog jönni, elém áll, és segítségül hívja Istenének, az Úrnak a nevét, azután végighúzza kezét a beteg helyen, és meggyógyít a bélpoklosságból." Önérzetét sértette a próféta azzal, hogy azt mondta, fürödjék meg a Jordánban. Megalázva és csalódottan kiáltott fel: "Hát nem többet érnek-e Damaszkusz folyói, Abáná és Parpar, Izráel minden vizénél? Megfürödhetnék azokban is, hogy megtisztuljak! Azzal megfordult, és haragosan eltávozott."
23:12 Naámán büszkesége lázadt az ellen, hogy Elizeus szava szerint járjon el. A szíriai fővezér által említett folyókat széppé tették a környező ligetek, és az emberek özönlöttek e szép folyók partjára, hogy ott imádják bálványisteneiket. Naámánnak nem jelentett volna olyan mélységes megalázkodást, ha lemegy az egyik folyóhoz azok közül. De csak akkor gyógyulhatott meg, ha a próféta különleges utasításai szerint cselekszik. Csak készséges engedelmesség hozhatja meg a kívánt eredményt.
23:13 Naámánt kérlelték szolgái, hogy hajtsa végre Elizeus utasítását. "...ha a próféta valami nagyot parancsolt volna, azt is megtetted volna. Mennyivel inkább megteheted, amikor csak azt mondta, hogy fürödj meg és megtisztulsz." Mindez próbára tette Naámán hitét. Büszkesége és hite küzdött egymással, és a hit győzött. A gőgös szíriai megalázta magát, és engedelmesen meghajolt Jahve kinyilatkoztatott akarata előtt. Hétszer megmártotta magát a Jordánban "az Isten emberének a kívánsága szerint" és Isten megtisztelte hitét. "Akkor újra tiszta lett a teste, akárcsak egy kisgyermeké."
23:14 Hálásan "visszatért egész kíséretével az Isten emberéhez" ezzel a vallomással: "Most már tudom, hogy nincs máshol Isten az egész földön, csak Izráelben."
23:15 A kor szokása szerint Naámán kérte Elizeust, hogy drága ajándékot fogadjon el. A próféta azonban visszautasította. Nem fogadhatott el fizetséget azért az áldásért, amelyet az irgalmas Isten árasztott. "Az élő Úrra mondom, ...hogy nem fogadok el semmit! Bár unszolta, hogy fogadja el, ő hajthatatlan maradt."
23:16 "Akkor ezt mondta Naamán: Ha nem fogadod el, akkor viszont adass szolgádnak annyi földet, amennyit egy pár öszvér elbír, mert nem készít többé szolgád sem égőáldozatot, sem véresáldozatot más istennek, csak az Úrnak! Csak azt az egy dolgot bocsássa meg az Úr a te szolgádnak, hogy amikor az én uram bemegy Rimmón templomába, hogy ott leboruljon, és az én kezemre támaszkodik, én is leborulhassak Rimmón templomában. Azt, hogy én leborulok Rimmón templomában, bocsássa meg az Úr a te szolgádnak!"
23:17 És monda néki Elizeus: "Menj el békével!"
23:18 Géházinak, Elizeus szolgájának, az évek során alkalma nyílt arra, hogy a gazdája életét és munkáját jellemző önmegtagadó lelkületre eljusson. Kiváltsága volt, hogy nemes lelkű zászlóvivő váljék belőle az Úr seregében. Régóta megkaphatta volna a menny legnagyszerűbb ajándékait, de elfordult tőlük és helyettük a világi gazdagság hitvány csillogását kívánta. Most kapzsi lelkének titkolt vágyai arra késztették, hogy engedjen a mindent elsöprő kísértésnek. "Lám - okoskodott magában -, az én uram kímélte ezt az arámi Naamánt, és nem fogadta el tőle, amit hozott. ...utánafutok, hogy kapjak tőle valamit!" Így történt, hogy titokban utánafutott Géházi Naámánnak.
23:19 "Amikor Naamán meglátta, hogy fut utána, leugrott a kocsijáról, elébe ment, és ezt kérdezte: Jól vagytok? Az így felelt: Jól." Ekkor Géházi előre megfontoltan hazudott. "De uram ezt az üzenetet küldi: Éppen most érkezett hozzám két prófétatanítvány az Efraim hegyvidékéről. Adj nekik egy talentum ezüstöt és két rend ruhát. Naamán ezt mondta: Kérlek, fogadj el két talentumot! Így unszolta őt. Majd bekötött két talentum ezüstöt két zacskóba, és két rend ruhával együtt" szolgákat bízott meg, hogy vigyék a kincset.
23:20 Amikor Géházi Elizeus otthonához közeledett, elbocsátotta a szolgákat, majd pedig elrejtette az ezüstöt és a ruhákat. Ezután "...bement, és ura elé állt", és hogy elkerülje a dorgálást, újból hazudott. A próféta érdeklődésére: "Honnan jössz, Géhazi?" ezt válaszolta: "Nem járt a te szolgád sehol sem."
23:21 Ezután jött a szigorú ítélet, jelezve, hogy Elizeus mindent tud. "Nem igaz! Az én szívem ott járt, amikor az az ember leszállt a kocsiról, és eléd ment - mondta -. Hát annak az ideje van most, hogy ezüstöt szerezz, és ruhákat, olajfákat és szőlőket, juhokat és marhákat, szolgákat és szolgálókat végy? Ragadjon rád és ivadékodra Naamán bélpoklossága örökre!" A vétkes férfit gyorsan utolérte a büntetés. Géházi "poklosan ment ki előle, mint a hó."
23:22 Komoly tanulságokat vonhatunk le annak az embernek esetéből, akinek Isten nagy és szent kiváltságokat adott. Géházi eljárása arra szolgált, hogy botránykövet helyezzen Naámán útjába, akinek lelkébe csodálatos fény világított be, és hajlott az élő Isten szolgálatára. Géházi csalására nem lehetett mentséget felhozni. Halála napjáig bélpoklos maradt, megátkozva Istentől és kerülve embertársaitól.
23:23 "Nem marad büntetlen a hamis tanú, és nem menekül meg, aki hazugságot beszél" (Péld 19:5). Az ember gondolhatja, hogy gonosz cselekedeteit el tudja rejteni az emberek elől, de Istent nem lehet megtéveszteni. "Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt" (Zsid 4:13). Géházi azt gondolta, hogy becsaphatja Elizeust. Isten azonban megjelentette prófétájának, amit Géházi Naámánnak mondott, és minden részletét annak, ami a két ember között lejátszódott.
23:24 Az igazság Istentől van; a csalás számtalan formája pedig Sátántól. Aki bármilyen vonatkozásban letér az igazság egyenes útjáról, az kiszolgáltatja magát a gonosz hatalmának. Akik Krisztustól tanultak, azoknak nincs részük "a sötétség haszontalan cselekedeteiben" (Ef 5:11). Beszédükben egyszerűek, őszinték és igazak - amilyen az életük -, mert a szentekkel való közösségre készülnek, akiknek szájában nincs álnokság. (Lásd: Jel 14:5.)
23:25 Századokkal azután, hogy Naámán gyógyult testtel és megtért lélekkel visszatért otthonába, a Megváltó utalt e szíriai csodálatos hitére. Tanulságul állította mindazok elé, akik vallják, hogy Istent szolgálják. "Sok leprás volt Izráelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán" (Lk 4:27). Isten sok izráeli bélpoklost hagyott betegen, mert hitetlenségük elzárta őket attól, ami javukat szolgálta volna. Isten úgy látta, hogy ez a pogány főember, aki hű ahhoz, amit helyesnek hisz, és érzi tehetetlenségét, méltóbb áldásaira, mint Izráel nyomorultjai, akik semmibe vették és lebecsülték Istentől kapott kiváltságaikat. Isten munkálkodik azokért, akik értékelik kegyelmi ajándékait, és felfogják a mennyből kapott világosságot.
23:26 Ma is minden országban vannak őszinte emberek. A menny rájuk sugározza fényét. Ha hűségesen cselekszik azt, amit kötelességüknek tartanak, nagyobb világosságot kapnak, amíg - az Ószövetség Naámánjához hasonlóan - ők is erre a meggyőződésre jutnak: Nincs más Isten az egész földön.
23:27 Minden őszinte lélek, "...aki sötétségben jár, és nem ragyog rá fény, bízzon az Úr nevében, és támaszkodjon Istenére!" "Soha senki sem hallotta, fülébe nem jutott, szemével nem látta, hogy volna isten rajtad kívül, aki ilyet tenne a benne bízókért. Találkozol azzal, aki örül, mert igazak tettei, utaidon jár, és rád gondol... " (Ézsa 50:10; 64:3-4).