65:1 Fizetség
65:2 Amikor Krisztus elhívta tanítványait, nem kecsegtette őket hízelgő földi kilátásokkal. Nem ígért nekik nyereséget, sem evilági megbecsülést. De ők sem szabtak semmiféle feltételt. A vámszedőasztalnál ülő Mátéhoz a Megváltó így szólt: "Kövess engem! És az mindeneket elhagyván, felkele, és követé Őt" (Lk 5:27-28). Máté, mielőtt szolgálatot tett volna Jézusnak, nem igényelt korábbi foglalkozásával járó azonos fizetést. Kérdezés és tétovázás nélkül követte Jézust. Elég volt neki, hogy a Megváltóval lehet, hogy hallhatja szavait, hogy vele dolgozhat.
65:3 Így volt ez a korábban elhívott tanítványokkal is. Amikor Jézus Pétert és társait elhívta, ők azonnal otthagyták hajójukat és hálóikat. E tanítványok némelyikének voltak olyan barátaik, akiket el kellett tartaniuk, de amikor meghallották a Megváltó hívását, nem tétováztak. Nem kérdezték: "Miből fogok megélni, és hogyan tartom el a családomat?" Engedelmeskedtek a hívásnak. Amikor pedig később Jézus megkérdezte tőlük. "Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok?" - ezt válaszolhatták: "Semmiben sem" (Lk 22:35).
65:4 Ma az Úr minket is hív, ahogy Mátét, Jánost és Pétert is elhívta. Ha szeretete megérinti szívünket, nem az ellenszolgáltatás kérdése lesz gondolataink homlokterében. Örülni fogunk annak, hogy Krisztus munkatársai lehetünk, és nem félünk magunkat gondjaira bízni. Ha Istent tesszük erősségünkké, világos képünk lesz feladatról és önzetlen törekvésről; életünket nemes szándék fogja cselekvésre sarkallni, ami bennünket a hitvány indítékok fölé emel.
65:5 Isten gondot visel
65:6 Sokan, akik Krisztus követőinek vallják magukat, aggodalmaskodnak és nyugtalankodnak, mert nem merik magukat Istenre bízni. Nem adják át magukat teljesen neki, mert visszariadnak az ilyen átadás esetleges következményeitől. E nélkül viszont nem lelnek békességet.
65:7 Sok embert azért emészt a gond, mert a világ szintjét akarja elérni. A világot akarja szolgálni; vállalja bonyodalmait, gyakorolja szokásait. Ezért jellemük eltorzul, és terhessé teszik az életüket. Az örökös nyugtalankodás felemészti életerejüket. Urunk szeretné, ha letennék ezt a rabigát, és felajánlja nekik az Ő igáját. Így szól: "Az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű" (Mt 11:30). Az aggodalmaskodás vak, és elhomályosítja a jövőt. De Jézus látja kezdettől fogva a véget. Minden nehézségben megvan nála a megoldás kulcsa. "Nem vonja meg a jót azoktól, akik ártatlanul élnek" (Zsolt 84:12).
65:8 Mennyei Atyánk ezer kiutat tud mutatni ott, ahol mi egyet sem látunk. Akiknél az Istennek való szolgálat első helyre kerül, azok életében a kusza szálak kisimulnak, és lábaik előtt feltűnik az egyenes ösvény.
65:9 A ma feladatainak hűséges teljesítése a legjobb felkészülés a holnap megpróbáltatásaira. Ne tedd a holnap minden terhét és gondját a ma terheihez! "Elég minden napnak a maga baja" (Mt 6:34).
65:10 Legyünk bizakodók és bátrak! Isten szolgálatában a lehangoltság bűn és indokolatlan. Ő tudja, mire van szükségünk. A mi Istenünk, aki megtartja szövetségét, a királyok Királyának mindenhatóságával egyesíti a szerető Pásztor szelídségét és gondoskodását. Hatalma korlátlan, és ez a biztos záloga annak, hogy beváltja a benne bízóknak tett ígéreteit. Megvannak az eszközei a nehézségek elhárítására, hogy megvédhesse azokat, akik neki szolgálnak, és tiszteletben tartják eszközeit. A szeretete annyival szárnyal túl minden más szeretetet, amennyivel magasabb az ég a földnél. Olyan szeretettel őrködik gyermekei felett, ami mérhetetlen és örök.
65:11 A legsötétebb órákban, amikor minden vészjósló, bízzál Istenben! Ő véghezviszi akaratát, és mindent jól cselekszik - népe javára. Napról napra megújul erejük azoknak, akik szeretik és szolgálják Őt.
65:12 Isten minden segítséget meg akar és meg tud adni szolgáinak, amire csak szükségük van. Felruházza őket azzal a bölcsességgel, amit különféle szükségleteik megkívánnak.
65:13 Így szólt Pál, a megpróbált apostol: "Ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék énbennem. Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős" (2Kor 12:9-10).
65:14 B. Isten szolgájának szükséglete - Kapcsolataink
65:15 Az életben minden társulás önuralmat, türelmet és megértést igényel. Természetünk, műveltségünk, szokásaink mások, mint a másik emberé, és ezért meglátásaink is eltérőek. Különbözőképpen ítélünk. Az igazság értelmezésében, a viselkedés megítélésében nem mindig értünk egyet. Nincs két ember, akivel mindig ugyanaz történik. Az egyiknek mások a próbái, mint a másiknak. Amit az egyik ember könnyű feladatnak tart, az a másiknak mérhetetlenül nehéz és bonyolult.
65:16 Az emberi természet olyan esendő, olyan tudatlan, olyan tévedő; ezért legyen mindenki óvatos mások megítélésében! Aligha tudjuk, hogy tetteink miként hatnak másokra. Lehet, hogy annak, amit teszünk vagy szólunk, nem tulajdonítunk nagy jelentőséget, de ha szemünk megnyílna, látnánk, milyen súlyos - jó vagy rossz - következményekkel járnak tetteink és szavaink.
65:17 Figyelmesség a terhek hordozói iránt
65:18 Sokan alig hordoznak terheket, és nem sokat tudnak lelki gyötrelemről. Oly keveset problémáztak és aggódtak másokért, hogy nem is tudják, mit jelent terhek alatt roskadozni. Semmivel sem értik azt jobban, mint a gyermek gondterhelt apjának küszködését. Még talán csodálkozik is apja aggódásán és nyugtalanságán. Szükségtelennek tartja. De ha évek múltával, amikor már neki is hordoznia kell az élet terheit, visszagondol apja életére, és megérti azt, amit valamikor olyan érthetetlennek tartott. A keserves élmények tapasztalttá teszik.
65:19 Sok teherhordozó találkozik meg nem értéssel. Fáradozását csak akkor értékelik, amikor már a sírban van. Amikor mások veszik fel az általa letett terheket, és találkoznak az általa elviselt nehézségekkel, akkor értik meg, milyen próbára lett téve hite és bátorsága. Sok esetben el is felejtik azokat a hibákat, amelyeket korábban meggondolatlanul kifogásoltak. Az élet együttérzésre tanítja őket. Isten egyes embereknek lehetőséget ad valamilyen felelős tisztség betöltésére. Amikor tévednek, Istennek hatalmában van őket megjavítani vagy félreállítani. Óvakodjunk az ítélkezéstől! Ez a munka Istenre tartozik.
65:20 Tanulságos az, ahogy Dávid Saullal viselkedett. Saul Isten parancsára kenetett fel Izrael királyává. Engedetlensége miatt azonban az Úr kijelentette, hogy el kell venni a királyságot tőle; és Dávid mégis milyen gyengéd, udvarias és türelmes volt Saullal! Saul elment a pusztába, hogy Dávid életére törjön, és kíséret nélkül ment be abba a barlangba, ahol Dávid és harcosai rejtőztek. "Akkor mondának Dávidnak az ő emberei: Ímé ez az a nap, amelyről azt mondotta az Úr néked: Ímé kezedbe adom ellenségedet, hogy úgy cselekedjél vele, amint néked tetszik... És monda az ő embereinek: Oltalmazzon meg engem az Úr attól, hogy ily dolgot cselekedjem az én Urammal, az Úrnak felkentjével. "A Megváltó ezt parancsolja nekünk: "Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek." Gondoljatok arra, hogy életetek története nemsokára elvonul Isten előtt megvizsgálásra! Ne felejtsétek el ezt az igét sem: "Menthetetlen vagy óh ember, bárki légy, aki ítélsz... mivel ugyanazokat míveled te, aki ítélsz" (1Sám 24:5-7; Mt 7:1-2; Róm 2:1).