60:1 Krisztus tanítása
60:2 Krisztus is feltárta az igazság alapelveit az evangéliumban. Tanítása útján ihatunk az Isten trónjáról áradó tiszta folyókból. Krisztus feltárhatott volna az embereknek minden korábbit túlszárnyaló tudományt, és háttérbe szoríthatott volna minden egyéb felfedezést. Felfedhetett volna titkot titok után, és az idők végéig e csodálatos kinyilatkoztatásokra összpontosíthatta volna az egymást követő generációk élénk és mélyen gondolkodó elméjét. De egy pillanatot sem akart elvenni a megváltás tudományának tanításából. Idejét, képességeit és életét csak eszköznek tekintette, és az ember megváltására használta. Azért jött, hogy megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett; és célját nem akarta szem elől veszíteni. Nem engedte, hogy ettől bármi is eltérítse.
60:3 Krisztus csak olyan tudományt tanított, amit hasznosítani lehet. Tanítása az emberek szükségleteire, helyzetére és a gyakorlati életre szorítkozott. Kíváncsiságukat, ami miatt fürkésző kérdésekkel fordultak hozzá, nem elégítette ki. De ezeket a kérdezéseket ünnepélyes, komoly, létfontosságú felhívások alkalmaivá tette. Azoknak, akik nagyon vágytak szakítani a tudás fájáról, felkínálta az élet fájának gyümölcsét. Az érdeklődők minden utat elzárva találtak, csak azt nem, ami Istenhez vezet. Minden forráson pecsét volt, kivéve az örök élet forrását.
60:4 Megváltónk nem biztatott senkit sem arra, hogy járjon kora rabbinikus iskoláiba, mert nem akarta, hogy lelküket megrontsák a szüntelenül hajtogatott: "azt mondják" vagy "azt mondták". Miért magasztalnánk bölcsességként emberek megbízhatatlan szavait, amikor nagyobb és biztos bölcsesség áll rendelkezésünkre?
60:5 Az, amit az örökkévaló dolgokból és az emberi gyengeségből láttam, nagy hatást tett rám, és munkámra is befolyással volt. Semmi dicséretre vagy dicsőítésre méltót nem látok az emberben. Semmi okot a világi bölcsesség szerinti és az úgynevezett nagy emberek nézeteiben való bizalomra, és e nézetek magasztalására. Hogyan lehetnek helyes fogalmaik Isten szándékairól és utairól azoknak, akiknek nincs mennyei világosságuk? Vagy teljesen tagadják Istent, és nem vesznek tudomást létezéséről, vagy saját véges fogalmaik szerint írják körül hatalmát.
60:6 Válasszuk inkább azt, hogy Istentől tanulunk, aki a mennyet és a földet teremtette; tőle, aki rendszerbe fogta az ég csillagait, és elrendelte a nap és a hold feladatát!
60:7 Helyes, ha az ifjúság úgy érzi, hogy a legmagasabb fokra kell fejlesztenie értelmi képességeit. Nem akarjuk korlátozni azt a művelődést, aminek Isten nem szabott határt. De tudásunk nem ér semmit, ha nem hasznosítjuk azt Isten dicsőségére és az emberiség javára.
60:8 Nem helyes elménket olyan ismeretekkel teletömni, amelyek nagy szorgalmat igényelnek, de a gyakorlati életben semmi hasznuk nincs. Ez a tanulás csak veszteség a tanulónak, mert csökkenti a vágyát és a kedvét olyan dolgok tanulására, amelyek hasznossá teszik és kötelességeinek betöltésére képesítik. A gyakorlati nevelés sokkal többet ér, mint pusztán elméletek alkotása. A tudás nem elég egymagában. Tudnunk kell azt is, hogy ismereteinket miként alkalmazzuk.
60:9 Az időt, az anyagi eszközöket és a tanulást, amelyeket oly sokan többé-kevésbé haszontalan művelődésre fordítanak, olyan műveltség elsajátításának kellene szentelni, amely az élet felelősségeinek hordozására alkalmas gyakorlati embereket farag belőlük. Az ilyen nevelésnek van igazán értéke.
60:10 Olyan tudásra van szükség, amely élénkíti az értelmet, erősíti a lelket; és jobb emberekké formálja az embert. A szív művelése sokkal fontosabb, mint a pusztán könyvből való tanulás. Kívánatos, sőt nélkülözhetetlen megismerni a világot, amelyben élünk; de ha az örökkévalóságot kihagyjuk számításunkból, olyan mulasztást követünk el, amelyet soha nem tudunk helyrehozni.
60:11 A tanuló minden képességét ismeretszerzésnek szentelheti; de ha nem ismeri Istent, ha nem engedelmeskedik a saját létét szabályozó törvényeknek, tönkreteszi önmagát. Rossz szokásai megfosztják önbecsülésétől és önuralmától. Nem tudja helyesen megítélni az őt legjobban érintő dolgokat. Könnyelműen és ésszerűtlenül bánik lelkével és testével. Mivel nem él helyes elvek szerint, tönkreteszi földi életét, és elveszíti az eljövendőt.
60:12 Ha az ifjúság meglátná saját gyengeségét, Istenben keresné erejét. Ha tőle igyekszik tanulni, bölcsességet merít Isten bölcsességéből, és élete áldásban gyümölcsözik a világ számára. De ha pusztán evilági és spekulatív dolgok tanulásával köti le értelmét, elkülönül Istentől, és elveszti mindazt, ami az életet gazdaggá teszi.
60:13 D. A lényeges ismeret - Az igazi ismeret keresésének fontossága
60:14 Nem vagyunk eléggé tisztában azzal, hogy milyen fontos dolgok forognak kockán a nagy küzdelemben, amelyben mi is részt veszünk. Nem ismerjük fel eléggé, milyen értékesek Isten Igéjének igazságai, és hogy milyen veszélyben vagyunk, ha engedjük, hogy a nagy csaló elterelje figyelmünket ezekről az igazságokról.
60:15 A megváltásunkat igénylő áldozat végtelen ára mutatja, hogy a bűn mérhetetlenül nagy bajt okozott. Zavart keltett az ember egész szervezetében, eltorzította gondolkodását, megrontotta képzeletét. A bűn elkorcsosította a lélek képességeit. Az ember lelki világa rezonál a kívülről támadó kísértésekre, és lába észrevétlenül a bűn útjára lép.
60:16 Miként az értünk hozott áldozat tökéletes volt, a bűn szennyétől való megtisztulásunknak is tökéletesnek kell lennie. Isten törvénye semmiféle gonosz cselekedetre nem ad mentséget; egyetlen bűn sem menekül meg a kárhoztatásától. Az evangélium etikája a tökéletességnek csak egyetlen normáját ismeri el: és ez Isten tökéletes jelleme. Krisztus élete a törvény minden előírásának tökéletes betöltése volt. Ő mondta: "Megtartottam az én Atyámnak parancsolatait." Az Ő példáját kell követnünk az engedelmességben és a szolgálatban. Szívünket csak Isten tudja megújítani. "Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jókedvéből." De ugyanakkor ezt is mondja: "Vigyétek véghez a ti üdvösségteket" (Jn 15:10; Fil 2:13, 12).
60:17 A munka, amely megfontolást igényel
60:18 Gyenge és csupán időnkénti próbálkozással nem tehetjük jóvá hibáinkat, és viselkedésünkben sem következhet be javulás. A jellemépítés nem egy nap, sem pedig egy év, hanem egy egész élet munkája. Énünk legyőzéséért, a szentségért és a mennyért élethossziglan tart a küzdelem. Szakadatlan igyekezet és állandó munka nélkül nem juthatunk előbbre az Isten szerinti élet útján, és nem nyerhetjük el a győzelmi koronát.
60:19 Hogy az ember nagyon magasról süllyedt le, azt legjobban az a tény bizonyítja, hogy olyan sokba kerül oda visszajutni. A visszaút lépésről lépésre és óráról órára vívott kemény küzdelemmel tehető csak meg. Egy elhamarkodott, óvatlan lépéssel egyetlen pillanat alatt a gonosz hatalmába kerülhetünk; de hogy letépjük bilincseit, és szentebb életre jussunk, kevés ahhoz egy pillanat. Az elhatározás megszülethetett, a munka elkezdődhetett, de bevégzése erőfeszítést, időt, kitartást, türelmet és áldozatot követel.
60:20 Ne az érzéseink sugallatára cselekedjünk! Minden pillanatban résen kell lennünk. A kísértések pergőtüzében szilárdan kell megállnunk, különben elbukunk. Azt a munkát, amit életünk lezárulásáig nem végeztünk el, örök veszteségként könyvelhetjük el.
60:21 Pál apostol élete énjével vívott szakadatlan küzdelem volt. "Naponként halál révén állok" (1Kor 15:31) - mondta. Akarata és vágyai nap mint nap összeütközésbe kerültek feladataival és Isten akaratával Saját hajlamai helyett azonban Isten akaratát követte, ha ez természetének megfeszítésével járt is.
60:22 Amikor küzdelmes élete végén visszapillantott harcaira és győzelmeire, el tudta mondani: "Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, amelyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró" (2Tim 4:7-8).
60:23 A keresztény élet harc és menetelés. Ebben a csatában nem lehet lazítani. Állandó és kitartó erőfeszítéseket kell tenni. Csak szakadatlan igyekezet árán arathatunk győzelmet győzelemre. Sátán kísértésein. A keresztény feddhetetlenségre törhetetlen igyekezettel kell eljutnunk, és azt megfeszített akarattal őriznünk.
60:24 Kemény, kitartó erőfeszítés nélkül senki sem jut magasabbra. Mindenkinek meg kell küzdenie az eredményért. Senki más nem vívhatja meg a mi csatánkat. Egyénileg vagyunk felelősek a harc kimeneteléért. Ha Noé, Jób és Dániel ma élne, a saját igaz életükkel még ők sem menthetnék meg sem fiukat, sem leányukat.
60:25 A legfontosabb tudomány
60:26 A kereszténység tudománya annyival mélyebb, szélesebb, magasabb, mint bármely emberi tudomány, amennyivel magasabb a menny a földnél. Ennek a tudománynak mestereivé kell válnunk. Értelmünket fegyelmezni, művelni, képezni kell, mert az Istenért végzett szolgálat módszerei nincsenek összhangban a természetes emberi hajlamokkal. Meg kell szabadulnunk jellemünk öröklött és szerzett rossz vonásaitól. Az embernek sokszor félre kell tennie azt, amit egy életen át tanult és gyakorolt, hogy Krisztus iskolájában tanulhasson. Szívünket rá kell nevelni a kegyes életben való állhatatosságra. A kísértések elutasítására képes gondolkozáshoz kell hozzászoktatni magunkat. Meg kell tanulnunk felfelé nézni. Isten Igéjének elveit - amelyek felérnek az égig, és átfogják az egész örökkévalóságot - a hétköznapi életünkre gyakorolt hatásából kell megértenünk. Minden tettünk, minden szavunk, minden gondolatunk alkalmazkodjék ezekhez az elvekhez! Hozzunk mindent Krisztussal összhangba, és rendeljünk mindent uralma alá!
60:27 A Szentlélek drága ajándékai nem egy pillanat alatt fejlődnek ki. Bátorság, állhatatosság, szelídség, hit, Isten megmentő hatalmába vetett rendíthetetlen bizalom - éveken át nyert tapasztalatok gyümölcsei. Isten gyermekei szent igyekezettel, az igazsághoz való rendíthetetlen ragaszkodással pecsételik meg sorsukat.
60:28 Nincs vesztegetni való idő
60:29 Nincs vesztegetni való időnk. Nem tudjuk, hogy kegyelmi időnk milyen hamar zárul le. A leghosszabb élet is arasznyi csupán; nem tudjuk, hogy a halál nyilai milyen hamar találnak szíven. Nem tudjuk, milyen hamar kell búcsút vennünk a világtól és mindentől, ami hozzá tapad. Előttünk terjeszkedik az örökkévalóság. A függöny nemsokára felgördül. Csak néhány rövid év, és minden élő felett elhangzik ez az ítélet:
60:30 "Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; ...és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is" (Jel 22:11).
60:31 Elkészültünk-e vajon? Megismertük-e Istent, a menny Urát, a Törvényadót és Jézus Krisztust, akit Isten elküldött képviselőjeként a világra? Ha életünk véget ér, és munkánk lezárul, el tudjuk-e mondani azt, amit példaképünk, Krisztus mondott:
60:32 "Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, amelyet reám bíztál... Megjelentettem a te nevedet" (Jn 17:4-6).
60:33 Isten angyalai el akarják terelni figyelmünket önmagunkról és a földi dolgokról. Ne hagyjuk, hogy hiába fáradozzanak!
60:34 A lazasághoz szokott gondolkozáson változtatni kell. "Felövezvén elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet a Jézus Krisztus hoz néktek, amikor megjelen. Mint engedelmes gyermekek, ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben; mert meg van írva: "Szentek legyetek, mert én szent vagyok" (1Pt 1:13-16).
60:35 Gondolatainkat Istenre kell összpontosítanunk. Komoly erőfeszítéseket kell tennünk a természetes szív bűnös hajlamainak legyőzésére! Igyekezetünknek, önmegtagadásunknak és kitartásunknak arányban kell állnia annak a célnak végtelen értékével, ami felé törekszünk! Csak akkor nyerjük el az élet koronáját, ha úgy győzünk, ahogy Krisztus győzött.
60:36 Az önmegtagadás szükségessége
60:37 Az embert az a nagy veszély fenyegeti, hogy önmagát becsapva önelégült lesz, és így elkülönül Istentől, az erő Forrásától. Ösztönös tulajdonságaink - hacsak a Szentlélek nem teszi helyre őket - magukban hordják az erkölcsi halál csíráit. Az Istennel való élő kapcsolat nélkül nem tudjuk kivédeni önző énünk, önszeretetünk megszenteletlen hatásait, és legyőzni a kísértéseket.
60:38 Ahhoz, hogy Krisztus segíthessen nekünk, fel kell ismernünk ínségünket, és meg kell ismernünk önmagunkat. Krisztus csak azt az embert mentheti meg, aki tudja, hogy bűnös. Csak akkor ragadjuk meg Isten hatalmát, ha belátjuk, hogy tehetetlenek vagyunk, és cseppet sem bízunk önmagunkban.
60:39 Nemcsak a keresztény élet kezdetén kell megtagadnunk énünket. A menny felé tett minden lépésünknél újra és újra ezt kell tennünk. Minden jó cselekedetünk rajtunk kívül álló hatalom függvénye, ezért kitartóan Istenre kell támaszkodnunk, bűneinket mindig őszintén megvallanunk, és lelkünket előtte megaláznunk. Veszedelmek leselkednek ránk; és csak akkor vagyunk biztonságban, ha gyengeségünket érezve hittel hatalmas Szabadítónkba kapaszkodunk.
60:40 Krisztus az igazi ismeret Kútfeje
60:41 El kell fordulnunk ezernyi dologtól, ami figyelmünket igényli. Vannak dolgok, amelyek időnket fecsérlik, és érdeklődésünket felkeltik, de semmit sem nyújtanak. Legfőbb érdekeink éppen azt a koncentrált figyelmet és energiát követelik meg, amelyet oly sokszor viszonylag jelentéktelen dolgokra fordítunk.
60:42 Új elméletek elfogadása nem jelenti egyben lelkünk megújulását is. Ha meg is ismerünk fontos tényeket és elméleteket, gyakorlati alkalmazásuk nélkül nem sok hasznunk van belőlük. Éreznünk kell, hogy kötelességünk lelkünknek olyan táplálékot adni, amely lelki életre serkent és buzdít.
60:43 "Ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre,
60:44 És szívből törekszel értelemre...
60:45 Ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt,
60:46 És úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket,
60:47 Akkor megérted, mi az Úr félelme,
60:48 És rájössz, mi az istenismeret...
60:49 Majd megérted, mi az igazság és a törvény,
60:50 A becsületesség és az igazán jó út.
60:51 Bölcsesség költözik szívedbe,
60:52 És az ismeret gyönyörködteti lelked.
60:53 Megfontolás őrködik feletted,
60:54 Értelem oltalmaz téged."
60:55 A bölcsesség "élet fája... azoknak,
60:56 Akik megragadják,
60:57 És akik rá támaszkodnak, boldogok"
60:58 (Péld 2:2-11; 3:18 - új prot. ford.).
60:59 Vizsgáljuk meg ezt a kérdést: "Mi az igazság - az igazság, amelyet becsülnünk, szeretnünk, tisztelnünk és követnünk kell?" A tudomány fanatikusainak istenkeresése sikertelen és csüggesztő. Ezt a kérdést kellene feltenniük: "Mi az az igazság, amely üdvösséghez vezet?"
60:60 "Miképpen vélekedtek ti a Krisztus felől?" - ez a legfontosabb kérdés. Elfogadjátok-e Őt személyes Megváltónak? Akik elfogadják Krisztust, azoknak Ő hatalmad ad arra, hogy Isten fiaivá legyenek.
60:61 Krisztus olyan módon nyilatkoztatta ki Istent a tanítványoknak, hogy szívükben különleges munkát végzett. Ugyanezt akarja cselekedni a mi szívünkben is. Sokan, akik az elméleteknek túl sok figyelmet szentelnek, szem elől veszítik a Megváltó példájának élő hatalmát. Szem elől veszítik Őt, az alázatos, önmegtagadó munkást. Pedig Krisztusra kellene figyelniük. Naponta újólag tudatosítanunk kellene jelenlétét. Pontosabban kellene követnünk az önmegtagadásban és önfeláldozásban megmutatott krisztusi példát.
60:62 Pálnak arra a tapasztalatára van szükségünk, amelyről így írt: "Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta érettem" (Gal 2:20).
60:63 Minden mennyei és földi értéknél nagyobb súlya van annak, ha jellemünkben meglátszik, hogy ismerjük Istent és Jézus Krisztust. Ez a legmagasabb műveltség. Ez az a kulcs, amely a mennyei város kapuit nyitja. Isten azt akarja, hogy mindazoknak, akik azonosulnak Krisztussal, ilyen ismeretük legyen.
60:64 E. A lényeges ismeret - Isten Igéjéből merített ismeret
60:65 Az egész Biblia Isten dicsőségének Krisztus általi kinyilatkoztatása. Ha elfogadjuk, hisszük és követjük, jellemünk átalakításának eszközévé lesz. Ez az a hatalmas ösztönző, kényszerítő erő, amely élénkíti testi, szellemi és lelki képességeinket, és helyes mederbe tereli az életet.
60:66 Azért lehet az ifjúságot, sőt még az érettebb korosztályt is könnyen kísértésbe és bűnbe vinni, mert nem tanulmányozzák Isten Igéjét, és nem elmélkednek felette úgy, ahogy kellene. Mivel Isten Igéjének szent tanításait semmibe veszik, életük és jellemük szilárd, biztos akaraterő hiányáról tanúskodik. Nem fordítanak komoly figyelmet arra, ami tiszta és szent gondolatokat ébreszt, és ami eltereli gondolataikat arról, ami tisztátalan és hazug. Kevesen választják a jobb részt, és kevesen ülnek le Máriához hasonlóan Jézus lábához, hogy a mennyei Tanítótól tanuljanak. Jézus szavait kevesen őrzik kincsként a szívükben, kevesen követik életük gyakorlatában.
60:67 A Biblia igazságai - ha elfogadjuk őket - csiszolják értelmünket, nemesítik lelkünket. Isten Igéjének kellő értékelése által mind fiatalok, mind idősek olyan feddhetetlenségre és elvhűségre juthatnak, hogy ellen tudnak állni a kísértéseknek.
60:68 Tanítsák meg és írják le az emberek a Szentírás becses dolgait! Gondolataikat, képességeiket, szellemi erejük legjavát szenteljék Isten gondolatainak tanulmányozására! Ne az emberi feltevésekből kialakított filozófiát tanulmányozzák, hanem annak a filozófiáját, aki az igazság! Nincs olyan irodalmi alkotás, amelynek értéke hasonlítható lenne hozzá.
60:69 A földies gondolkozású embernek nem szerez örömet az Isten Igéje feletti elmélkedés; de a Szentlélek által megújított értelem számára mennyei szépség és égi fény sugárzik a szent lapokról. Ami a földies gondolkozású embernek kietlen pusztaság, a lelki ember előtt élő vízfolyások földjévé válik.
60:70 Azt az ismeretet, amit Isten az Igében önmagáról kinyilatkoztatott, tovább kell adnunk gyermekeinknek. Mihelyt értelmük nyiladozni kezd, meg kell ismerniük Jézus nevét és életét. Legelőször azt kell megtanítani nekik, hogy Isten az Atyjuk. Az első olyan dolog, amit gyakoroltatni kell velük: a szeretetből való engedelmesség. Tisztelettel és szeretettel olvassunk és ismételgessünk nekik Isten Igéjéből számukra érthető és érdeklődésük felkeltésére alkalmas részeket. Mindenekelőtt pedig ismerjék meg Isten Krisztusban kinyilatkoztatott szeretetét, és azt a csodálatos igazságot, amire ez a szeretet tanít:
60:71 "Ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást" (1Jn 4:11).
60:72 Tegye az ifjúság Isten Szavát szellemi és lelki táplálékává! Legyen Krisztus keresztje minden nevelés tudománya, minden tanítás és tanulás súlypontja! Tegye azt a gyakorlati élet napi tapasztalatává! Így lesz a Megváltó az ifjúság mindennapi társa és barátja. Így ejti foglyul minden gondolatát, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak. Akkor Pál apostollal együtt elmondhatják:
60:73 "Ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak" (Gal 6:14).
60:74 Így hit által megismerik Istent, és ismeretük tapasztalaton alapul, mert saját maguk győződtek meg Isten Igéjének gyakorlati, és ígéreteinek igaz voltáról. Megízlelték és megtudták, hogy jó az Úr.
60:75 János, a szeretett apostol, aki saját tapasztalatából jutott erre az ismeretre, tanúsítani tudta:
60:76 "Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek igéjéről (és az élet megjelent, és láttuk és tanúbizonyságot teszünk róla, és hirdetjük néktek az örök életet, amely az Atyánál vala, és megjelent nékünk), amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, éspedig a mi közösségünk az Atyával és az Ő Fiával, a Jézus Krisztussal" (1Jn 1:1-3).
60:77 Mindenki saját tapasztalatából győződhet meg arról, "hogy az Isten igaz" (Jn 3:33). Bizonyságot tehet arról, amit ő maga látott, hallott és megérzett Krisztus hatalmából. Tanúsítani tudja:
60:78 "Segítségre volt szükségem, és azt megtaláltam Jézusban. Ő minden hiányomat pótolta, lelki éhségemet kielégítette. A Biblia számomra Krisztus kinyilatkoztatása. Hiszek Jézusban, mert Ő az én Megváltóm. Hiszek a Bibliában, mert belőle Isten szól a lelkemhez."
60:79 Aki személyes tapasztalatból ismerte meg Istent és Igéjét, az felkészült a természettudomány tanulmányozására. Krisztusról ezt olvassuk: "Őbenne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága" (Jn 1:4). A bűnbeesés előtt Ádámot és Évát az Édenben tiszta és csodálatosan szép fény vette körül - Isten világossága. Ez a világosság fénnyel árasztott el mindent, amihez közeledtek. Nem volt homályos az a kép, amit Isten jelleméről és műveiről kaptak. De amikor engedtek a kísértőnek, a fény eltávozott tőlük. Amikor elvesztették a szentség öltözékét, elvesztették azt a fényt is, amely megvilágította a természetet. Többé nem tudtak belőle helyesen olvasni. Nem ismerték fel Isten jellemét a műveiből. Így ma sem tudja az ember magától megfejteni azt, amit a természet tanít. Az isteni bölcsesség irányítása nélkül a természet Istene fölé magasztalja a természetet és a természet törvényeit. Ez az oka annak, hogy a tudománnyal kapcsolatos emberi elgondolások olyan sokszor ellentmondanak Isten Igéje tanításainak. De azoknak, akik befogadják Krisztus életének fényét, a természet ismét fénybe öltözik. A keresztről sugárzó fényben helyesen tudjuk értelmezni azt, amire a természet tanít.
60:80 Aki személyes tapasztalatból ismeri Istent és Igéjét, az szilárdan hisz a Szentírás isteni eredetében. Megbizonyosodott arról, hogy Isten Igéje igazság, és tudja, hogy az igazság sohasem mondhat ellent önmagának. Nem teszi a Bibliát próbára a tudomány emberi fogalmai szerint; ezeket a fogalmakat méri a csalhatatlan mércéhez. Tudja, hogy az igazi tudományban semmi sem lehet ellentétben az Ige tanításával. Ha mindkettőt jól értjük, összhangot találunk közöttük, mivel mindkettőnek ugyanaz a Szerzője. Ami az úgynevezett tudomány tanításában Isten Szava bizonyságtevésének ellentmond, az csupán emberi feltevés.
60:81 Az ilyen tanulónak a tudományos kutatások a gondolkozás és tájékozódás roppant terét nyitják meg. Amikor a természet dolgait szemléli, az igazságot új megvilágításban látja. A természet könyve és az írott ige fényt vet egymásra. Isten jelleméről és a műveiben alkalmazott törvényekről adott tanításában mindkettő jobban megismerteti Istennel.
60:82 A zsoltáríró tapasztalata mindenkinek a tapasztalata is lehet, ha felfogja a természet és a kinyilatkoztatás által küldött mennyei üzenetet. A zsoltáros ezt mondja:
60:83 "Megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel,
60:84 A te kezednek műveiben örvendezem."
60:85 "Uram, az égig ér a te kegyelmességed;
60:86 A te hűséged a felhőkig!
60:87 Igazságod, mint Isten hegyei;
60:88 Ítéleteid, mint a nagy mélységek..."
60:89 "Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed
60:90 Az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába
60:91 menekülnek...
60:92 Megitatod őket gyönyörűséged folyóvizéből.
60:93 Mert nálad van az életnek forrása;
60:94 A te világosságod által látunk világosságot."
60:95 "Boldogok, akiknek útjok feddhetetlen,
60:96 Akik az Úr törvényében járnak,
60:97 Boldogok, akik megőrzik az ő bizonyságait,
60:98 És teljes szívből keresik őt."
60:99 "Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő utát,
60:100 Ha nem a te beszédednek megtartása által?"
60:101 "Az igazság útját választottam;
60:102 A te ítéleteid forognak előttem."
60:103 "Szívembe rejtettem a te beszédedet,
60:104 Hogy ne vétkezzem ellened."
60:105 "És tágas téren járok,
60:106 Mert a te határozataidat keresem."
60:107 "Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem
60:108 A te törvényednek csodálatos voltát."
60:109 "A te bizonyságaid én gyönyörűségem,
60:110 És én tanácsadóim."
60:111 "A te szádnak törvénye jobb nékem,
60:112 Mint sok ezer arany és ezüst."
60:113 "Mely igen szeretem a te törvényedet,
60:114 Egész napestig arról gondolkodom!"
60:115 "Csodálatosak a te bizonyságaid,
60:116 Azért az én lelkem megőrzi azokat."
60:117 "Ének volt rám nézve minden parancsolatod
60:118 Bujdosásomnak hajlékában."
60:119 "Felettébb tiszta a te beszéded,
60:120 És a te szolgád szereti azt."
60:121 "A te igédnek summája igazság,
60:122 És a te igazságod ítélete mind örökkévaló."
60:123 "Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged,
60:124 És a te ítéleteid segítsenek rajtam!"
60:125 "A te törvényed kedvelőinek nagy békességök van,
60:126 És nincs bántódásuk."
60:127 "Várom a te szabadításodat, oh Uram!
60:128 És a te parancsolataidat cselekszem.
60:129 Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat,
60:130 És azokat igen szeretem."
60:131 "A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad,
60:132 És oktatja az együgyűeket."
60:133 "Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem
60:134 a te parancsolataiddal.
60:135 Mert mindenkor velem vannak azok.
60:136 Minden tanítómnál értelmesebb lettem,
60:137 Mert a te bizonyságaid az én gondolataim.
60:138 Előrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek,
60:139 Mert vigyázok a te határozataidra."
60:140 "A te határozataidból leszek értelmes,
60:141 Gyűlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét."
60:142 "A te bizonyságaid az én örökségem mindenha,
60:143 Mert szívemnek örömei azok" (Zsolt 92:5; 36:6-7; 36:8-10; 119:1-2, 9, 30, 11, 45, 18, 24, 72, 97, 129, 54, 140, 160, 175, 165-167, 130, 98-100, 104, 111).
60:144 Világosabb kinyilatkoztatások Istenről
60:145 Az a kiváltságunk, hogy egyre világosabb kinyilatkoztatást kérhetünk és kaphatunk Isten jelleméről. Amikor Mózes így imádkozott: "Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsőségedet", az Úr nem dorgálta meg, hanem meghallgatta imáját. Ezt mondta szolgájának: "Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orcád előtt menjen el, és kiáltom előtted az Úr nevét" (2Móz 33:18-19).
60:146 A bűn az, ami elhomályosítja értelmünket, és ami csökkenti tisztánlátásunkat. Amikor szívünk megtisztul a bűntől, Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán felragyogva megvilágítja az Igét, és miközben visszaverődik a természet arcáról, egyre jobban megmutatja, hogy Ő "irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú" (2Móz 34:6).
60:147 Az Ő fényében meglátjuk a világosságot, és értelmünk, szívünk és lelkünk az Ő szentségének hasonlatosságára formálódik.
60:148 Csodálatos lehetőségeik vannak azoknak, akik megragadják az Isten Igéjében feltáruló mennyei ígéreteket. Az igazság végtelen terei és hatalmas erőforrások nyílnak meg előttük. Dicsőséges dolgok várnak kinyilatkoztatásra. Nem is sejtett kiváltságokat és kötelességeket ismernek meg a Bibliából. Akik az alázatos engedelmesség útján járva betöltik Isten szándékát, azok egyre jobban megismerik Isten titkait.
60:149 Tekintse a tanuló a Bibliát kalauzának, és képviselje szilárdan elveit, akkor a lehető legmagasabbra tűzheti a célt! Minden emberi filozófia, amelyben Isten nem minden mindenekben, zűrzavarhoz és szégyenhez vezet. De az a drága hit, amelyre Isten ihlet, erőt ad és nemes jellemet terem. Miközben Isten jóságáról, irgalmáról és szeretetéről elmélkedünk, mindjobban megértjük az igazságot, és még inkább vágyunk a szentségre és szívünk és gondolatvilágunk tisztaságára. És lelkünket, ha szent gondolatok tiszta légkörében él, átformálja az igekutatás - az Istennel való kapcsolat által. Az igazság olyan mérhetetlen és messzeható, olyan mély és széles, hogy az ént szem elől veszítjük. Szívünk elcsendesül, és megtanulunk alázatosak, kedvesek lenni és szeretni.
60:150 A szentség és az engedelmesség gyarapítja természetes képességeinket. Az élet Igéjének kutatása elmélyíti, serkenti és nemesíti a tanulók gondolkodását. Ha Dánielhez hasonlóan Isten Igéjének hallgatói és cselekvői lesznek, akkor a tudomány minden ágában fejlődhetnek. Tiszta lelkűek lévén erős lelkűekké is válnak. Minden értelmi képességük megélénkül. Olyan műveltségre és fegyelmezettségre tesznek szert, hogy mindenki, aki hatáskörükben van, megláthatja, mivé lehet és mire képes az ember, ha a bölcsesség és hatalom Istenével közösségben van.
60:151 Tanulás az örökkévalóságban
60:152 Földi életünk felkészülés az örök életre. Az itt elkezdődött tanulás nem fejeződik be ebben az életben, hanem az egész örökkévalóságon át tart - mindig folyik, és soha nem lesz vége. Egyre jobban kitárulkozik a megváltás tervében rejlő isteni bölcsesség és szeretet. A Megváltó, miközben gyermekeit az élő vizek forrásaihoz vezeti, az ismeret bőséges tárházát nyitja meg. Isten csodálatos művei, a világegyetem teremtésében és fenntartásában megmutatkozó hatalma napról napra új szépségben tárul fel. Az Isten trónjáról sugárzó fényben titkok tűnnek el, és az ember elcsodálkozik azoknak a dolgoknak egyszerűségén, amelyeket soha azelőtt nem értett meg.
60:153 Most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretünk, akkor pedig úgy fogunk ismerni, ahogyan minket is megismert az Isten.