57:1 Az ismeret, amely átformál
57:2 Minden megmentett embernek meg kell ismernie Istent, ahogy Krisztus kinyilatkoztatta. Ez az ismeret átalakítja a jellemet. Ez az az ismeret, amely Krisztus képmására újjáteremti az embert. Egész lényét lelki erővel hatja át. Ez az erő Isten ereje.
57:3 "Az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre" (2Kor 3:18).
57:4 Saját életéről a Megváltó ezt mondta: "Én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait" (Jn 15:10). "Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek néki kedvesek" (Jn 8:29). Amilyen Jézus volt emberi testben, Isten azt akarja, hogy követői is olyanok legyenek. Az Ő erejével olyan tiszta és nemes életet kell élnünk, amilyet a Megváltó élt.
57:5 "Ezokáért - mondja Pál - meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt, akiről neveztetik minden nemzetség mennyen és földön, hogy adja meg néktek az ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az ő Lelke által a belső emberben; hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben; a szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának, és megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig" (Ef 3:14-19).
57:6 Mi "nem szűnünk meg érettetek imádkozni, és kérni, hogy betöltessetek az Isten akaratának megismerésével minden lelki bölcsességben és értelemben, hogy járjatok méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és nevekedvén az Isten megismerésében; minden erővel megerősíttetvén az ő dicsőségének hatalma szerint minden kitartásra és hosszútűrésre örömmel" (Kol 1:9-11).
57:7 Ez az az ismeret, amelyet Isten felkínál nekünk, és ami mellett minden más hiábavaló és értéktelen.
57:8 B. A lényeges ismeret - A spekulatív ismeret veszélye
57:9 A tudományos kutatásokkal és vizsgálódásokkal járó egyik legnagyobb bűn, ha az emberi érvelésnek nagyobb értéket és jelentőséget tulajdonítunk, mint amit érdemel. Sokan megkísérlik a Teremtőt és műveit a saját tökéletlen tudományos ismeretük szerint megítélni. Isten természetét, tulajdonságait és kiváltságait próbálják meghatározni, és az Örökkévalóról alkotott spekulatív elméletekkel tetszelegnek maguknak. Azok, akik ilyen tanulmányt folytatnak, tiltott területre lépnek. Kutatásuk nem hoz értékes eredményeket, és csak lelkük veszélyére cselekszik azt.
57:10 Ősszüleink olyan tudásra vágytak, amit Isten visszatartott tőlük, és ez a vágyuk vitte őket bűnbe. E tudás megszerzésére törekedve elvesztettek mindent, amit érdemes volt birtokolni. Ha Ádám és Éva sohasem érintette volna a tiltott fát, Isten megismertette volna őket olyan dolgokkal, amelyek nem hordták magukon a bűn átkát; olyan dolgokkal, amelyek örökké tartó örömet adtak volna nekik. Azzal, hogy hallgattak a kísértőre, csak annyit nyertek, hogy megismerték a bűnt és a bűn következményeit. Engedetlensége miatt az emberiség elidegenedett Istentől, és a föld elszakadt a mennytől.
57:11 A tanulságot már mi magunk vonhatjuk le. Sátán olyan helyzetbe sodorta ősszüleinket, amire ma is csábítja az embert. Elárasztja tetszetős mesékkel a világot. Minden eszközzel, ami csak rendelkezésére áll, arra kísérti az embert, hogy találgatásokba bocsátkozzék Istenről. Így akarja megakadályozni az embert az üdvösséget hozó ismeret megszerzésében.
57:12 Panteista elméletek
57:13 Oktatási intézmények és egyházak ma olyan spiritiszta tanításokat honosítanak meg, amelyek aláássák az Isten és Igéje iránti hitet. Azt az elméletet, hogy Isten az egész természetet betöltő valóság, sok olyan ember is elfogadja, aki vallja, hogy hisz a Szentírásban. De bármilyen gyönyörű ruhába is öltöztessék, ez az elmélet mérhetetlenül veszélyes csalás. Hamis színben tünteti fel Istent, és meggyalázza hatalmas és fenséges voltát. Ez az elmélet nemcsak félrevezeti, de le is alacsonyítja az embert. Sötétség az éltető eleme, érzékiség a hatóköre. Aki elfogadja, az elszakad Istentől, és ez a bukott emberi természetnek pusztulást jelent.
57:14 Állapotunk a bűn miatt természetellenes, és annak a hatalomnak pedig, amely helyreállít bennünket, természtfelettinek kell lennie, különben semmit sem ér. Csak egy olyan hatalom van, amely a bűn vasmarkából ki tudja szabadítani az emberek szívét. Ez a hatalom Isten hatalma Jézus Krisztusban. Csak a Megfeszített vére által lehet a bűntől megtisztulni. Egyedül az Ő kegyelme tesz képessé a bukott természet hajlamainak elutasítására és legyőzésére. Az Istenről alkotott spiritiszta elméletek Isten kegyelmét hatástalanítják. Ha Isten az egész természetet átható valóság, akkor Ő minden emberben lakik; és a szentség elnyerése érdekében az embernek csak növelnie kell az önmagában rejlő erőt.
57:15 Ebből logikusan az következik, hogy ezek az elméletek elsöprik az egész keresztény üdvrendet. Tagadják az engesztelés szükségességét, és az embert saját maga megváltójává teszik. Ezek az Istennel kapcsolatos elméletek hatástalanítják az Igét, és azok, akik elfogadják őket, abba a nagy veszélybe kerülnek, hogy végül az egész Bibliát mesének tekintik. Lehet, hogy az erényt jobbnak tartják, mint a vétket, de mivel Isten korlátlan uralmát kétségbe vonják, emberi erőben bíznak, ami Isten nélkül semmit sem ér. A pusztán emberi akaratban nincs igazi erő a bűn elvetésére és legyőzésére. A lélek védőbástyái leomlanak, és az embert semmi sem védi a bűnnel szemben. Ha egyszer Isten szavának és Lelkének korlátozásait elutasítják, nem tudni, hogy milyen mélyre süllyedhetnek.
57:16 "Az Istennek teljes beszéde igen tiszta,
57:17 És pajzs az ahhoz folyamodóknak.
57:18 Ne tégy az ő beszédéhez;
57:19 Hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy."
57:20 "A maga álnokságai fogják meg az istentelent,
57:21 És a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg"
57:22 (Péld 30:5-6; 5:22).
57:23 Isten titkainak kutatása
57:24 "A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig miénk és a mi fiainké mindörökké" (5Móz 29:29). Azt kell tanulmányoznunk és megértenünk, amit Isten önmagáról Igéjében kinyilatkoztatott. De azon túl nem szabad keresgélnünk. A legnagyobb koponya addig terhelheti magát, amíg belefárad az Isten természetével kapcsolatos találgatásokba, de igyekezete nem jár eredménnyel. Ezt a problémát nem feladatunk megoldani. Egyetlen emberi értelem sem képes Istent felfogni. Senki se bocsátkozzék Isten természetével kapcsolatos spekulációkba. A hallgatás itt ékesszólás. A mindentudó Isten vitán felül áll.
57:25 Még az angyalok sem vehettek részt az Atya és a Fiú közötti tanácskozásban a megváltás tervének lefektetésekor. Emberi lények nem hatolhatnak a Magasságos Isten titkaiba. Mi olyan keveset tudunk Istenről, mint a kicsi gyermekek, de gyermeki módon szerethetjük Istent és engedelmeskedhetünk neki. A természetéről vagy előjogairól való találgatás helyett ügyeljünk azokra a szavakra, amelyeket Ő mondott:
57:26 "Az Isten mélységét elérheted-é?
57:27 Avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?
57:28 Magasabb az égnél; mit teszel tehát?
57:29 Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg?
57:30 Hosszabb annak mértéke a földnél,
57:31 És szélesebb a tengernél."
57:32 "A bölcsesség hol található,
57:33 És az értelemnek hol van a helye?
57:34 Halandó a hozzá vivő utat nem ismeri,
57:35 Az élők földén az nem található.
57:36 A mélység azt mondja: Nincsen az bennem;
57:37 A tenger azt mondja: én nálam sincsen.
57:38 Színaranyért meg nem szerezhető,
57:39 Ára ezüsttel meg nem fizethető.
57:40 Nem mérhető össze Ofir aranyával,
57:41 Nem drága oniksszal, sem zafirral.
57:42 Nem ér fel vele az arany és gyémánt,
57:43 Aranyedényekért be nem cserélhető.
57:44 Korall és kristály említni sem való;
57:45 A bölcsesség ára drágább a gyöngyöknél.
57:46 Nem ér fel vele Kúsnak topáza,
57:47 Színarannyal sem mérhető össze.
57:48 A bölcsesség honnan jő tehát,
57:49 És hol van helye az értelemnek?...
57:50 A pokol és halál azt mondják:
57:51 Csak hírét hallottuk füleinkkel!
57:52 Isten tudja annak útját,
57:53 Ő ismeri annak helyét.
57:54 Mert ő ellát a föld határira,
57:55 Ő lát mindent az ég alatt...
57:56 Mikor az esőnek határt szabott,
57:57 És a mennydörgő villámoknak utat:
57:58 Akkor látta és kijelentette azt,
57:59 Megalapította és meg is vizsgálta azt.
57:60 Az embernek pedig mondá:
57:61 Ímé az Úrnak félelme: az a bölcsesség,
57:62 És az értelem: a gonosztól való eltávozás"
57:63 (Jób 11:7-9; 28:12-28).
57:64 Sem a föld zugainak kutatásával nem leszünk okosabbak, sem azzal, hogy megpróbálunk Isten lényének titkaiba behatolni. A bölcsesség inkább Isten kinyilatkoztatásainak alázatos elfogadásában és az Ő akarata szerinti életben található.
57:65 A legértelmesebb emberek sem értik meg Jahve titkait, ahogy ezeket a természetben kinyilatkoztatta. Az ihletett Ige sok olyan kérdést vet fel, amit a legnagyobb tudós sem tud megválaszolni. Ezek a kérdések nem azért hangzottak el, hogy megválaszoljuk őket, hanem hogy felhívják figyelmünket Isten mélységes titkaira, és megtanítsanak bennünket arra, hogy bölcsességünknek határa van; hogy mindennapi életünk körül sok, halandó lények felfogóképességét meghaladó dolog van.
57:66 Kétkedő emberek azért nem hisznek Istenben, mert nem tudják felfogni azt a végtelen hatalmat, amely által kinyilatkoztatja magát. Istent azonban épp úgy kell elfogadni abból, amit nem nyilatkoztatott ki önmagáról, mint abból, ami a korlátolt megértésünk számára is megnyílt. Mind az isteni kinyilatkoztatásban, mind a természetben Isten adott olyan titkokat, amelyek hitünket igénylik. Ennek így kell lennie. Örökké kutathatunk, örökké érdeklődhetünk, mindig tanulhatunk, a végtelenség mégis megmarad.
57:67 Ki mérte meg markával a vizeket,
57:68 És ki mértéklé az egeket arasszal,
57:69 A föld porát ki foglalá mércébe,
57:70 És a hegyeket ki tette körtefontra,
57:71 És a halmokat a mérlegserpenyőbe?
57:72 Kicsoda igazgatta az Úr Lelkét,
57:73 És ki oktatta Őt, mint tanácsosa?...
57:74 Ím a népek, mint egy csöpp a vederben,
57:75 És mint egy porszem a mérlegserpenyőben,
57:76 Olyanoknak tekintetnek:
57:77 Ímé a szigeteket mint kis port emeli föl!
57:78 És a Libánon nem elég a tűzre,
57:79 És vada sem elég az áldozatra.
57:80 Minden népek semmik Őelőtte,
57:81 A semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja.
57:82 És kihez hasonlítjátok az Istent,
57:83 És minő képet készítetek Őróla?...
57:84 Hát nem tudjátok
57:85 És nem hallottátok-é,
57:86 Hát nem hirdettetett néktek eleitől fogva,
57:87 Hát nem értettétek-é meg a föld fundamentomait?
57:88 Ki ül a föld kereksége fölött,
57:89 Amelynek lakói mint sáskák előtte,
57:90 Ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot,
57:91 És kifeszíti, mint a sátort, lakásra...
57:92 Kihez hasonlíttok hát engem?...
57:93 Szól a Szent.
57:94 Emeljétek föl a magasba szemeiteket,
57:95 És lássátok meg, ki teremté azokat?
57:96 Ő, aki kihozza seregöket szám szerint,
57:97 Mindnyáját nevén szólítja;
57:98 Nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen.
57:99 Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izrael:
57:100 Elrejtetett az én utam az Úrtól,
57:101 És ügyemmel nem gondol Istenem?!
57:102 Hát nem tudod-é?
57:103 És nem hallottad-é?
57:104 Hogy örökkévaló Isten az Úr,
57:105 Aki teremté a föld határait?
57:106 Nem fárad és nem lankad el;
57:107 Végére mehetetlen bölcsessége!" (Ésa 40:12-28)
57:108 Azokból az ábrázolásokból, amelyeket a Szentlélek adott a prófétáknak, tanuljuk meg, mily nagy is a mi Istenünk! Ésaiás próféta ezt írja:
57:109 "Uzzijá király halála évében láttam az Urat, magasra emelt trónon ülve. Palástja betöltötte a templomot. Szeráfok álltak mellette, hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel arcát takarta el, kettővel lábát fedte be, kettővel pedig repült. Így kiáltott egyik a másiknak: Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet! A hangos kiáltástól megremegtek a küszöbök eresztékei, és a templom megtelt füsttel.
57:110 Ekkor megszólaltam: Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim.
57:111 És hozzám repült az egyik szeráf, kezében parázs volt, amelyet fogóval vett le az oltárról. Számhoz érintette, és ezt mondta: Íme, ez megérintette ajkadat, bűnöd el van véve" (Ésa 6:1-7 - új prot. ford.).
57:112 "Nincs hozzád hasonló, Uram!