56:1 A kereszt dicsősége
56:2 A keresztben összpontosul Isten minden kinyilatkoztatása, amely az ember iránti szeretetét hirdeti. Hogy ez igazán mit jelent, azt nyelv nem tudja kifejezni, toll nem tudja leírni, emberi értelem képtelen felfogni. A Golgota keresztjét szemlélve csak ennyit tudunk mondani: "Úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn 3:16).
56:3 A mi bűneinkért keresztre feszített Krisztus, a halálból feltámadt Krisztus, a mennybe szállt Krisztus - ez a megváltás tudománya, amit ismernünk és tanítanunk kell.
56:4 Krisztus volt az "Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; és mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig" (Fil 2:6-8).
56:5 "Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van" (Róm 8:34). "Ennekokáért ő mindenképpen idvezítheti is azokat, akik ő általa járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettök" (Zsid 7:25).
56:6 "Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együttérezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt" (Zsid 4:15 - új kat. ford.).
56:7 Krisztus ajándékaként kapunk minden áldást. Ez az ajándék teszi lehetővé, hogy nap mint nap reánk árad Jahve jóságának kiapadhatatlan árja. A finoman árnyalt illatos virágokban is a Krisztusban kapott Ajándékként gyönyörködhetünk. Ő teremtette a napot és a holdat. Az égboltot ékesítő csillagok közt egy sincs, amelyet ne Ő teremtett volna. Minden esőcsepp, amely lehull, minden fénysugár, amely hálátlan világunkra árad, Istennek Krisztusban megmutatkozó szeretetéről tanúskodik. Mindent e kimondhatatlan nagy Ajándék, Isten egyszülött Fia által kapunk. Keresztre feszítették, hogy ez a sok ajándék Isten keze munkájára áradjon.
56:8 "Lássátok, milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk" (1Jn 3:1).
56:9 "Nem hallottak, és fülükbe sem jutott,
56:10 Szem nem látott más Istent te kívüled,
56:11 Aki így cselekszik azzal, aki őt várja" (És 64:3).