54:1 7. A lényeges ismeret
54:2 "Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben..."
54:3 A. A lényeges ismeret - Az igazi istenismeret
54:4 Megváltónkhoz hasonlóan azért vagyunk ezen a világon, hogy Istennek szolgáljunk. Azért vagyunk itt, hogy Istenhez hasonlókká váljunk jellemben, és hogy szolgáló életünkkel kinyilatkoztassuk Őt a világnak. Ahhoz, hogy Isten munkatársaivá legyünk, ahhoz, hogy képmására átformálódjunk, és hogy be tudjuk mutatni jellemét, jól kell ismernünk Őt. Úgy kell megismernünk, ahogy kinyilatkoztatja önmagát.
54:5 Az istenismeret minden igazi műveltség és minden igazi szolgálat alapja. Ez az egyedüli valóságos védelem a kísértés ellen. Egyedül ez tehet bennünket jellemben Istenhez hasonlóvá.
54:6 Ez az az ismeret, amire szükségük van mindazoknak, akik embertársaik felemelkedésén dolgoznak. A jellem átalakulása, az élet tisztasága, a szolgálat hatékonysága, a helyes elvekhez való ragaszkodás - mind az igaz istenismeret függvénye. Ez az ismeret elengedhetetlen mind a jelen, mind az eljövendő életre való felkészülésben.
54:7 "A Szentnek ismerete az eszesség" (Péld 9:10).
54:8 Az Ő megismertetése által Isten "mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való" (2Pt 1:3).
54:9 "Az pedig az örök élet - mondta Jézus -, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust" (Jn 17:3).
54:10 "Ezt mondja az Úr:
54:11 Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével,
54:12 Az erős se dicsekedjék az erejével,
54:13 A gazdag se dicsekedjék gazdagságával;
54:14 Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik,
54:15 Hogy értelmes és ismer engem,
54:16 Hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet,
54:17 Ítéletet és igazságot gyakorlok e földön;
54:18 Mert ezekben telik kedvem,
54:19 Azt mondja az Úr" (Jer 9:23-24).
54:20 Szükséges tanulmányoznunk azokat a kinyilatkoztatásokat, amelyeket Isten önmagáról adott.
54:21 "Bízd csak azért magadat őreá,
54:22 És légy békességben:
54:23 Ezekből jó származik reád.
54:24 Végy csak oktatást az ő szájából,
54:25 És vésd szívedbe az ő beszédeit...
54:26 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érced...
54:27 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl,
54:28 És a te arcodat Istenhez emeled.
54:29 Hozzá könyörögsz, és meghallgat téged.
54:30 És lefizeted fogadásaidat.
54:31 Mihelyt valamit elgondolsz,
54:32 Sikerül az néked,
54:33 És a te utaidon világosság fénylik.
54:34 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak
54:35 mondod azt,
54:36 És Ő az alázatost megtartja" (Jób 22:21-29).
54:37 "Ami Istenben láthatatlan, tudniillik az Ő örökkévaló hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az Ő alkotásaiból megértetvén megláttatik" (Róm 1:20).
54:38 Abból, ami a természet dolgaiból most látható, csupán halvány fogalmat alkothatunk az Éden dicsőségéről. A bűn elrontotta a föld szépségét; mindenen láthatók munkájának nyomai. Mégis sok minden megmaradt, ami szép. A természet tanúsítja, hogy az a Valaki, akinek hatalma végtelen, jósága, irgalma, szeretete nagy, teremtette a földet, és betöltötte élettel és boldogsággal. Megrontott állapotában is minden a Mester, a nagy Művész keze munkáját hirdeti. Bármerre fordulunk, Isten hangját hallhatjuk, és jóságának tanújeleit láthatjuk.
54:39 A mennydörgés ünnepélyes, mély zengésétől és az ősóceán szakadatlan morajlásától az erdőt betöltő vidám madárdalig a természet tízezernyi hangon beszéli Isten dicséretét. A föld, a tenger és az ég csodálatos színeiben és árnyalataiban, amelyekben a kápráztató ellentét és az egymásba olvadó harmónia váltogatja egymást, Isten dicsőségét szemlélhetjük. Az örök hegyek is az Ő hatalmát hirdetik. A fák, amelyek zöld lombjaikat lengetik a napfényben, és a virágok finom rajzolatú szépségükben Teremtőjükre hívják fel a figyelmet. Azt hirdeti a barna földet szőnyegként borító élénkzöld növényzet, hogy Istennek gondja van legszerényebb teremtményére is. A tenger üregei és a föld mélységei megmutatják kincseiket. Aki az igazgyöngyöt az óceánba helyezte, az ametisztet és a krizolitet pedig a sziklák közé, az szereti a szépet. A felkelő nap Őt jelképezi, aki minden alkotásának élete és világossága. A földet ékesítő és az eget bevilágító minden szépség és ragyogás Istenről beszél.
54:40 "Dicsősége elborítja az egeket."
54:41 "Betelt a föld a Te gazdagságoddal."
54:42 "Nap napnak mond beszédet;
54:43 Éj éjnek ad jelentést.
54:44 Nem olyan szó, sem olyan beszéd,
54:45 Amelynek hangja nem hallható:
54:46 Szózatuk kihat az egész földre,
54:47 És a világ végére az ő mondásuk"
54:48 (Hab 3:3; Zsolt 104:24; Zsolt 19:3-5).
54:49 Minden az Ő szerető, atyai gondoskodásáról beszél, és arról, hogy gyermekeit boldoggá akarja tenni.
54:50 Az egész természetben működő és fenntartó erő nem csupán mindent uraló elv, nemcsak hajtóerő, ahogy azt egyes tudósok állítják. Isten Lélek, és ugyanakkor személyes Lény is, mert ezt nyilatkoztatta ki Önmagáról:
54:51 "Az Úr igaz Isten,
54:52 Élő Isten Ő, és örökkévaló Király...
54:53 Az istenek, akik az eget és földet nem alkották,
54:54 El fognak veszni e földről és az ég alól!"
54:55 "Nem ilyen a Jákob része, mint ezek;
54:56 Mert a mindenség alkotója Ő."
54:57 "Ő teremtette a földet az Ő erejével,
54:58 Ő alkotta a világot az Ő bölcsességével,
54:59 És Ő terjesztette ki az egeket az Ő értelmével"
54:60 (Jer 10:10-11, 16, 12).
54:61 A természet nem Isten
54:62 Isten keze munkája a természetben nem maga Isten a természetben. A természet dolgai Isten jellemének és hatalmának kifejeződései; de nem szabad a természetet Istenként tisztelnünk. A művészi képességgel megáldott emberek gyönyörű dolgokat alkotnak. Gyönyörködtetik a szemet, és feltárnak valamicskét a tervező gondolatvilágából. De az alkotás nem maga az alkotó. Nem a mű, hanem a készítője méltó a dicsőítésre. Tehát mivel a természet Isten gondolatának kifejeződése, nem a természet, hanem a természet Istene az, akit dicsőítenünk kell.
54:63 "Hajoljunk meg, boruljunk le;
54:64 Essünk térdre az Úr előtt."
54:65 "Akinek kezében vannak a földnek mélységei;
54:66 És a hegyeknek magasságai is az övéi.
54:67 Akié a tenger, és ő alkotta is azt,
54:68 És a szárazföldet is az ő kezei formálták" (Zsolt 95:6, 4-5).
54:69 "Keressétek az Urat...
54:70 Aki a fiastyúkot és a kaszáscsillagot teremtette;
54:71 Aki reggellé változtatja a homályt,
54:72 És a nappalt éjszakává sötétíti" (Ám 5:6, 8).
54:73 "Aki hegyeket alkotott, és a szelet teremtette,
54:74 És aki megjelenti az embernek az ő gondolatját."
54:75 "Aki fenn az égben építé az Ő boltozatát,
54:76 És annak íveit a földre alapítá;
54:77 Aki előhívja a tenger vizeit
54:78 S kiönti azokat a földnek színére:
54:79 Az Úr az Ő neve" (Ám 4:13; 9:6).