51:1 G. Az otthon - Az igazi nevelés misszionáriussá képez
51:2 Az igazi nevelés misszionáriusi kiképzés. Isten misszionáriussá hívta el minden gyermekét. Hivatásunk Istent és embertársainkat szolgálni. Neveltetésünknek az legyen a célja, hogy alkalmassá formáljon bennünket erre a szolgálatra.
51:3 Nevelés a szolgálatra
51:4 A keresztény szülőknek és tanítóknak szem előtt kell tartaniuk ezt a célt. Nem tudjuk, hogy gyermekeink milyen területen szolgálnak majd. Lehet, hogy életüket családi körben élik le; talán az élet egyszerű dolgaiban foglalatoskodnak majd, vagy pogány földeken az evangélium tanítóiként fognak szolgálni. De Isten mindnyájukat egyaránt misszionáriusaivá hívta el, hogy a kegyelmi üzenetet hirdessék a világnak.
51:5 Isten képességeikkel, energiájukkal, bátorságukkal és élénk felfogásukkal együtt szereti a gyermekeket és fiatalokat, és összhangba akarja őket hozni a menny eszközeivel. Olyan nevelésben kell részesülniük, amely segíti őket abban. hogy önzetlen szolgálatban Krisztus mellé álljanak.
51:6 Az idők végén minden gyermekéről - akárcsak az első tanítványokról - ezt mondta Krisztus: "Amiképpen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra" (Jn 17:18), hogy Isten képviselői legyenek; hogy nyilvánvalóvá tegyék az Ő Lelkét; hogy kinyilatkoztassák jellemét; hogy végezzék munkáját.
51:7 Gyermekeinket az élet válaszút elé állítja. A világ önzésre és vágyaik kielégítésére biztatja őket. Mindenfelől a világ csábításait látják. Az önzés és a bűnös vágyak vonzerejével akarja őket letéríteni arról az ösvényről, amelyet az Úr kijelölt megváltottai számára. Döntésükön múlik, hogy életük áldás vagy átok lesz-e. Égnek a vágytól, hogy túláradó energiájukkal kipróbálják szunnyadó képességeiket. Meg kell találniuk annak módját, hogyan vezethetik le fölös energiájukat. Vagy a jó dolgokban vagy a rosszakban fognak tevékenykedni.
51:8 Isten Igéje nem nyomja el a cselekvőképességet, hanem helyes mederbe tereli. Isten nem mondja azt az ifjúságnak, hogy kevésbé legyen törekvő. Jellemének azokat az elemeit, amelyek az embert igazán sikeressé és megbecsültté teszik az emberek között - az elfojthatatlan vágyakozást valami jobb után, a rettenthetetlen akaraterőt, a serény igyekezetet, a lankadatlan kitartást -, nem szabad gyengíteni. Isten kegyelme által úgy kell az ifjúságot irányítani, hogy céljaikat a pusztán önző és földi érdekeknél annyival magasabbra tűzzék, mint amennyivel magasabb az ég a földnél.
51:9 Nekünk - mint szülőknek és keresztényeknek - kötelességünk gyermekeinknek helyes irányt mutatni. Körültekintéssel, bölcsen, tapintatosan kell lábukat a krisztusi szolgálat ösvényére helyezni. Istentől kapott szent megbízatásunk, hogy gyermekeinket az Ő szolgálatára neveljük. Elsőrendű kötelességünk, hogy olyan hatásoknak tegyük ki őket, amelyek eredményeként a szolgáló életet választják; és hogy biztosítsuk számukra a szükséges kiképzést.
51:10 Isten úgy szeretett, hogy adott - "egyszülött Fiát adta", hogy el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen. "Krisztus... szeretett minket, és adta önmagát miérettünk." Ha szeretünk, akkor adunk. "Nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon." Ezt a fontos leckét meg kell tanulnunk és tanítanunk (Jn 3:16; Ef 5:2; Mt 20:28).
51:11 Értessük meg gyermekeinkkel, hogy ők nem a magukéi. Ők Krisztus tulajdonai! Vére árán vásárolta meg őket; szeretete jogán igényt tart rájuk. Azért élnek, mert hatalmánál fogva Krisztus őrzi őket. Idejük, erejük, minden képességük az Övé, hogy az Ő szolgálatára fejlesszék, csiszolják és használják.
51:12 Isten teremtett művei között az angyalok után a legnagyszerűbb alkotást az Isten képmására formált emberi család tagjai képezik. Isten azt akarja, hogy emberi teremtményei mindent elérjenek, amit lehetővé tett számukra, és hogy hozzák ki a legtöbbet a tőle kapott képességekből.
51:13 Az élet titokzatos és szent, Istennek, az élet forrásának megnyilatkozása. Drágák azok az alkalmak, amelyeket az élet kínál, és ezeket az alkalmakat lelkiismeretesen ki kell használni. Ha ezt egyszer elmulasztjuk, örökre elvesznek.
51:14 Isten elénk tárja az örökkévalóságot a maga ünnepélyes valóságaival, és képességet ad ahhoz, hogy felfogjuk az örökkévaló, a maradandó dolgokat. Értékes, felemelő igazságokat tár fel, hogy biztos ösvényen haladhassunk, amikor a minden képességünk lelkiismeretes igénybevételére méltó cél felé törekszünk.
51:15 Isten belelát a parányi magba, amelyet Ő maga formált, és a burok alatt látja a gyönyörű virágot, a bokrot vagy a terebélyes fenséges fát. Hasonlóképpen látja a lehetőségeket minden egyes emberben is. Célja van annak, hogy itt vagyunk. Átnyújtott egy tervet, mely a mi életünkről szól, és azt akarja, hogy a fejlődés legmagasabb fokára jussunk.
51:16 Azt akarja, hogy egyre szentebbek, boldogabbak és hasznosabbak legyünk. Mindenki kapott képességeket, és meg kell tanulnunk, hogy ezeket a képességeket szent adományoknak tekintsük, az Úr ajándékaiként értékeljük és helyesen használjuk. Isten azt akarja, hogy az ifjúság csiszolja lényének minden képességét, és aktivizálja minden adottságát. Azt akarja, hogy élvezzék mindazt, ami az életben hasznos és értékes; hogy jók legyenek és jót tegyenek, mennyei kincseket gyűjtve az elkövetkezendő életre.
51:17 Az ifjúság törekedjék jeleskedni mindenben, ami önzetlen, szép és nemes! Tekintse Krisztust példaképnek, akit meg kell mintáznia. Ápolniuk kell az Ő élete által kinyilatkoztatott szent "ambíciót" - azt a törekvést, hogy jobb legyen a világ, mert ők is abban élnek. Ez az a munka, amelyre Isten elhívta őket.