42:1 Az egyház felelőssége
42:2 A szeszipar a világ egyik nagyhatalma. Érdekeit közösen képviseli ez a három erősség: a pénz, a megszokás és a kívánság. Hatalma még az egyházban is érezhető. "Rendes és köztiszteletben álló" emberek, akiknek a nevét az egyház nyilvántartja, pénzüket közvetlenül vagy közvetve az alkoholkereskedelem útján keresik meg. Sokan közülük bőkezűen adakoznak közismert, jótékony célokra. Adományaikkal támogatják az egyházat vállalkozásaiban, valamint a lelkészkar fenntartásában; és megkövetelik maguknak a pénz hatalmát "megillető" tiszteletet. Azok az egyházak, amelyek ilyen embereket vesznek fel tagjaik sorába, tulajdonképpen támogatják az alkoholkereskedelmet. A lelkésznek sokszor nincs bátorsága kiállni az igazságért. Nem tárja fel nyájának, hogy mit mondott Isten az italárus tevékenységéről. Ha nyíltan beszél, megbántja egyházát, feláldozza népszerűségét és elveszti jövedelmét.
42:3 De Isten ítélőszéke az egyház ítélőszéke felett áll. Ő, aki az első gyilkoshoz így szólt: "A te atyádfiának vére kiált énhozzám a földről" (1Móz 4:10), nem fogadja el azt az ajándékot, amelyet az italárus helyez oltárára. Haragra gerjedt azok ellen, akik megkísérlik bűnüket bőkezűséggel palástolni. Pénzüket beszennyezte a vér. Átok van rajta (Ésa 1:11-15).
42:4 "Mire való nékem véres áldozataitoknak
42:5 sokasága? ezt mondja az Úr...
42:6 Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek,
42:7 Ki kívánja azt tőletek, hogy pitvarimat tapossátok?
42:8 Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot...
42:9 Ha kiterjesztitek kezeiteket,
42:10 Elrejtem szemeimet előletek;
42:11 Sőt ha megsokasítjátok is az imádságot,
42:12 Én meg nem hallgatom:
42:13 Vérrel rakvák kezeitek" (Ésa 1:11-15).
42:14 Az iszákos is képes volna pozitív cselekedetekre. Ő is kapott talentumokat, amelyekkel megdicsőíthetné Istent, és használhatna a világnak. De embertársai tőrt vetnek lelkének, és hasznot húznak lezülléséből. Ők fényűzően élnek, míg a szegény áldozatok, akiket ők fosztottak ki, nyomorognak és boldogtalanok. De Isten számadásra hívja azt, aki az iszákos pusztulását siettette. Aki uralkodik a mennyekben, nem téveszti szem elől az iszákosság első okát, sem végső következményét. Ő, aki még a kis verébről is gondot visel, és felruházza a mező füvét, nem fordul el azoktól, akiket a maga képmására alkotott, és saját vérén váltott meg; nem hagyja figyelmen kívül kiáltásukat. Isten feljegyzi mindazt a gonoszságot, amely a bűnt és a szenvedést tovább örökíti.
42:15 A világ és az egyház talán tiszteli azt az embert, aki mások lezüllesztése árán szerzett vagyont. Talán rá is mosolyognak arra, aki embereket lépésről lépésre egyre lejjebb visz a szégyen és a züllés útján. Ám Isten mindezt megjegyzi, és igazságosan ítélkezik. A világ talán jó kereskedőnek tartja az italárust; de az Úr ezt mondja: "Jaj annak!". Őt vádolja mindaz a csüggedtség, nyomorúság és szenvedés, amelyet az alkoholkereskedelem zúdít a világra. Felelnie kell majd éhező, ruhátlan, hajléktalan anyák és gyermekek szenvedéséért, akik minden reményt és örömet eltemettek. Felelnie kell majd azokért a lelkekért, akik őmiatta lépték át készületlenül az örökkévalóság küszöbét. Az italárus munkájának támogatói pedig osztoznak bűnösségében. Isten ezt mondja nekik: "Vérrel rakvák kezeitek" (Ésa 1:15).
42:16 Törvényesített szeszkereskedelem
42:17 Sokan helyeslik, hogy az italt csak engedéllyel lehet árusítani, mondván, hogy így határt lehet szabni az ital okozta bajoknak. E kötöttséggel azonban az italmérés a törvény védelme alá kerül. Az állam jóváhagyja létezését, és így támogatja azt a bűnt, amelynek - állítása szerint - határt szab. A törvény védelme alatt az egész országban sörfőzdéket, szeszfőzdéket és borászati üzemeket létesítenek. Az italárus pedig szomszédságunkban űzi mesterségét.
42:18 Sokszor kimondták, hogy nem szabad részegítő italt ittas embernek vagy megrögzött iszákosként ismert embernek kiszolgálni; de az a munka egyre folyik, amely az ifjúságot iszákossá teszi. Az italkereskedés egész léte az ifjúság ital utáni vágyának felkeltésén múlik. Egyik lépést követi a többi, mígnem az ifjúság alkoholistává lesz, és szomjúsága minden áron kielégítést követel. Kisebb volna a kár, ha inkább a megrögzött alkoholistának szolgálnának ki italt, akinek a pusztulását többnyire már amúgy sem lehet megakadályozni, mintsem hagyni, hogy fiataljaink színe-javát ez a rettenetes szokás romlásba döntse!
42:19 Az engedélyezett italárusítás állandó kísértésnek teszi ki azokat, akik próbálnak megjavulni. Intézmények születtek, ahol az iszákosság áldozatai segítséget kapnak alkoholszomjuk leküzdéséhez. Ez nemes munka. Mindaddig azonban, amíg az italmérést szentesíti a törvény, az iszákosnak nem sok haszna van az alkoholisták gyógyintézeteiből. Nem maradhat mindig ott. Újra el kell foglalnia helyét a társadalomban. Az ital utáni vágya mérséklődik ugyan, de nem szűnik meg teljesen, és a kísértésnek, ami mindenfelől fenyegeti, nagyon sok esetben könnyű prédaként esik áldozatul.
42:20 Az ország törvényei felelőssé teszik a veszedelmes állat által okozott bajért az állat tulajdonosát, aki ismeri a jószágának természetét, és mégis szabadon engedi. Az Úr Izraelnek adott törvényeiben kimondja, hogy ha egy harapósnak tudott állat megöl valakit, tulajdonosa életével fizet vigyázatlanságáért, illetve rosszindulatáért. Ugyanennek az elvnek alapján az italkereskedelmet engedélyező hatóságot is felelőssé kellene tenni ennek az ügyletnek a következményeiért. És ha halálra méltó bűncselekmény szabadon engedni egy veszedelmes állatot, mennyivel nagyobb bűntett szentesíteni az italkereskedelmet!
42:21 Az ital árusítására azzal az ürüggyel adnak engedélyt, hogy az bevételt jelent a közpénztárnak. De mi ez a bevétel ahhoz a mérhetetlen összeghez képest, amibe az italkereskedés áldozatai: a bűnözők, az elmebetegek, a nincstelenek kerülnek! Ha egy ember alkoholos befolyásoltság alatt elkövet egy bűntettet, a törvény elé kerül, és az ügylet törvényesítőinek kell foglalkozniuk saját tettük következményével. Engedélyt adtak olyan ügyletre, amely normális emberből őrültet csinál; és most nekik kell azt az embert börtönre vagy bitófára ítélniük, míg sok esetben a feleség és a gyermekek teljes nyomorba jutnak, tehertétel gyanánt annak a közösségnek, amelyben élnek.
42:22 Ha a problémának csupán az anyagi oldalát nézzük: milyen oktalanság eltűrni egy ilyen üzleti vállalkozást! Milyen bevétel kárpótolhatná az embert elveszített józan eszéért, Isten képmásának eltorzulásáért és megrontásáért, gyermekek tönkretevéséért, koldusbotra jutásáért, lealjasodásáért, iszákos apjuk bűnös hajlamainak továbbörökítéséért?!