36:5 Az állítólagos keresztény világ ékszerekre és fölöslegesen drága ruhákra annyit költ, amennyiből táplálni lehetne minden éhezőt, és fel lehetne ruházni a mezíteleneket. Divat és hivalkodás emészti fel azokat az eszközöket, amelyekkel enyhíteni lehetne a szegénységet és a szenvedést. A divatozás megfosztja a világot a Megváltó szeretetének evangéliumától. A misszió lankadtan működik. Tömegek pusztulnak el a keresztény tanítások hiányában. Szomszédságunkban és távoli országokban tudatlan pogányok tanításra és megmentésre várnak. Míg Isten gazdagon szórja ajándékait a földre; és megtölti minden jóval annak tárházait, és míg bőven ontja igazságának megmentő ismeretét, hogyan hagyhatjuk, hogy özvegyek és árvák, betegek és szenvedők, tudatlanok és megmentendők jajkiáltása szálljon az ég felé? Milyen mentséget találunk erre? Az ítélet napján, amikor szemtől szembe állunk majd Jézussal, aki életét adta e szűkölködőkért, milyen mentséget hoznak fel azok, akik idejüket és pénzüket Isten által megtiltott élvezetekre fecsérlik? Nem ez lesz-e Krisztus szava hozzájuk: "Éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; ... mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem" (Mt 25:42-43)?