30:1 Együttérzés
30:2 Nagyon bölcsen kell eljárnunk, ha olyan betegségekkel állunk szemben, amelyek gyökere a lélek mélyén van. A fájó, beteg szívnek, a csüggedt léleknek gyengédségre van szüksége. Sokszor valami családi probléma féregként rágja az ember lelkét, és emészti életerejét. Néha pedig bűntudat ássa alá szervezetét és bontja meg lelki egyensúlyát. Az ilyen betegek gyógyszere a tapintat és az együttérzés. Az orvosnak először a betegek bizalmát kell megnyernie, azután pedig figyelmüket a nagy Gyógyítóra irányítania. Ha hitben feltekintenek az igazi Orvosra, ha bízni tudnak abban, hogy Ő vállalja gyógyításukat, lelkük megnyugszik, és sok esetben testük is meggyógyul.
30:3 Együttérzés és tapintat sokszor többet használ a betegnek, mint a hűvösen és közömbösen végzett legszakszerűbb kezelés. Az orvos határozottan árt a betegnek, ha egykedvűen, nemtörődöm módon lép a betegágyhoz, ha nem sok érdeklődéssel nézi meg a beteget, szóban és tettben azt a benyomást keltve, hogy az eset nem igényel sok figyelmet, és azután ráhagyja a betegre, hogy gondoljon azt, amit akar. A közömbössége által előidézett kétely és csüggedés gyakran semlegesíti az általa elrendelt gyógyszerek jó hatását.
30:4 Az orvosok jobban megértenék, mit érez a beteg, ha annak a letört embernek a helyébe tudnák képzelni magukat, akinek akaratát meggyöngítette a szenvedés; aki együttérző és biztató szavakra vágyik. Ha a krisztusi szeretet és együttérzés az orvos tudásával egyesül, már az orvos puszta jelenléte is áldás lesz.
30:5 Az orvos őszintesége bizalmat ébreszt a betegben, és fontos segítségnek bizonyul a gyógyulásban. Vannak orvosok, akik szerint bölcs dolog eltitkolni a beteg elől betegsége mivoltát és okát. Sokan attól félve, hogy az igazság megmondásával felizgatják vagy elcsüggesztik a beteget, a gyógyulás hamis reményét táplálják benne, és hagyják, hogy a veszélyről mit sem tudva szálljon sírba. Ez azonban nem bölcs dolog. Nem mindig a legjobb és kockázatmentes módszer a betegnek a maga teljességében feltárni, hogy milyen veszély fenyegeti. Ez megrémítheti, gyógyulását késleltetheti, sőt talán meg is gátolja. Azoknak sem lehet megmondani minden esetben a teljes igazságot, akiknek a gyengélkedése jórészt képzeletbeli. Sokan közülük nem elég józanok, és nem szokták meg az önuralmat. Sajátos elképzeléseik vannak, és sok téves dolgot gondolnak magukról és másokról. Számukra ezek a dolgok valóságnak tűnnek, és gondozóiknak mindig kedvesen, fáradhatatlanul, türelmesen és tapintatosan kell bánniuk velük. Ha őszintén megmondanák nekik az igazságot, egyesek megharagudnának, mások elcsüggednének. Krisztus ezt mondta tanítványainak: "Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok" (Jn 16:12). Bár nem minden esetben lehet a teljes igazságot megmondani, sohasem kell - és nem is jogos - a beteget félrevezetni. Az orvosnak vagy az ápolónak sohasem szabad addig süllyednie, hogy mellébeszél. Aki ezt teszi, olyan helyzetbe hozza saját magát, ahol Isten nem tud együttműködni vele; és eljátszva betegeinek bizalmát, elveti gyógyulásuk egyik leghatékonyabb emberi segítségét.
30:6 Az akarat erejét nem értékeljük kellőképpen. Tartsuk ébren akaraterőnket, és irányítsuk helyesen! Ez élénkíti egész lényünket és csodálatos segítséget nyújt egészségünk megőrzéséhez. Nagy hatalom a gyógyításban is. Helyesen használva szabályozza képzeletünket, és döntő szerepe van a lelki és testi betegségekkel szembeni küzdelemben és győzelemben. Ha a betegek akaraterejükkel helyesen viszonyulnak az élethez, nagymértékben hozzájárulhatnak ahhoz a munkához, amit az orvos gyógyulásuk érdekében végez. Emberek ezrei gyógyulhatnak meg, ha akarnak. Az Úr nem akarja, hogy betegek legyenek. Azt szeretné, ha egészségesek és boldogok lennének. El kell határozniuk, hogy egészségesek lesznek. Sok esetben a törékeny emberek pusztán azért tudnak ellenállni a betegségnek, mert nem hagyják el és nem szoktatják tétlenséghez magukat. A fájdalom és szenvedés fölé emelkedve foglalják el magukat erejükhöz mért hasznos munkával! Sok legyengült, megrokkant ember visszanyerheti egészségét és erejét, ha így elfoglalja magát, és ha sokat tartózkodik a szabad levegőn és a napfényen.
30:7 A gyógyítás bibliai elvei
30:8 A Szentírás így tanítja azokat, akik szeretnék visszanyerni, illetve megőrizni egészségüket: "Meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szentlélekkel" (Ef 5:18). Testünk és lelkünk igazi gyógyulása és felüdülése nem természetellenes és egészségtelen doppingszerek kínálta izgalmi állapotban vagy feledtetésben található meg, sem pedig az alacsonyabb rendű vágyak és szenvedélyek kielégítésében. Sok beteg Isten és reménység nélkül él. Kielégítetlen vágyaik, zavaros szenvedélyeik miatt és saját lelkiismeretük kárhoztatása következtében szenvednek; lassan nem köti már őket semmi ehhez az élethez, és nem reménykednek az elkövetkezendő életben sem. Ne gondolja a betegeket kiszolgáló személyzet, hogy jót tesz ezeknek a betegeknek, ha léha, izgató szórakozásokról gondoskodik részükre! Hiszen ezek rontották meg az életüket! Az éhes, szomjas lélek továbbra is éhezik és szomjúhozik, ameddig ezekben keres kielégülést. Csalódik az, aki önző élvezetek forrásából merít. Összetéveszti a vigasságot az erővel, és amikor az izgalom megszűnik, nincs mi lelkesítse, és megmarad a kielégítetlenség és a csüggedés.
30:9 A maradandó békének, a lélek igazi nyugalmának csak egy Forrása van. Erről beszélt Krisztus, amikor így szólt: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket" (Mt 11:28). "Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja" (Jn 14:27). Ez a békesség nem olyasvalami, amit Krisztus önmaga nélkül ad. Ez a békesség Krisztusban rejlik, és csak akkor kaphatjuk meg, ha magát Krisztust is elfogadjuk.
30:10 Krisztus az élet kútforrása. Jobban megismerni Őt - erre van szükségük az embereknek. Türelmesen, szelíden és mégis határozottan kell tanítani őket arra, hogyan tárhatják ki egész lényüket a menny gyógyító hatásainak. Ha Isten szeretetének napsugara fénnyel árasztja el a lélek homályos zugait, akkor eltűnik a nyugtalanság, kimerültség, elégedetlenség, és megelégedett öröm eleveníti meg a lelket, erősíti és gyógyítja a testet.
30:11 A mi világunk a szenvedés világa. A mennyei hazánk felé vezető úton véges-végig nehézségek, próbák és gyötrelmek várnak reánk. Sokan az élet terheinek súlyát megkétszerezik azzal, hogy állandóan valamilyen nehézségtől tartanak. Ha azután csapás vagy csalódás éri őket, úgy érzik, hogy minden összeomlik; hogy olyan nehéz sorsa senkinek sincs, mint nekik; hogy biztosan nyomorba jutnak. Ezzel szerencsétlenné teszik saját magukat, és árnyat vetnek mindenkire, aki környezetükben él. Az élet teher lesz számukra. Pedig nem kellene, hogy így legyen. Gondolatmenetük megváltoztatása céltudatos erőfeszítésbe kerül. De lehet változtatni. Boldogságuk - a jelenlegi és az eljövendő - azon múlik, hogy tekintetüket kellemes dolgokra függesztik-e. Forduljanak el a sötét képektől! Azok csak a képzelet szüleményei. Lássák meg azokat az áldásokat, amelyeket Isten hint útjukra; és azokon túl lássák meg a láthatatlant és az örökkévalót!
30:12 Isten minden próbában gondoskodik segítségről. Amikor Izrael a pusztában Mára keserű vizéhez érkezett, Mózes az Úrhoz kiáltott. Az Úr nem valami új gyógyszert kínált: arra hívta fel a figyelmet, ami kéznél volt. Egy cserjét, amit Ő teremtett, kellett a forrásvízbe dobni, hogy a vizet megtisztítsa és megédesítse. Amikor ez megtörtént, a nép ivott a vízből, és felfrissült. Krisztus minden próbában segítséget nyújt, ha kérjük. Szemeink megnyílnak, és meglátjuk az Igében feljegyzett ígéreteket: a gyógyítás ígéreteit. A Szentlélek megtanít arra, hogyan hasznosítsunk minden áldást, hogy azok a bajok ellenszerévé legyenek. Minden keserű pohárra, amely ajkunkhoz ér, találhatunk egy-egy gyógyító ágat.
30:13 Ne engedjük, hogy a jövő a maga súlyos problémáival és nyugtalanító kilátástalanságával elcsüggessze szívünket, remegővé tegye térdünket, kezünket pedig erőtlenné! "Fogja meg erősségemet - mondja a mindenható Isten -, kössön békét velem, békét kössön velem" (Ésa 27:5). Akik Isten vezetésére bízzák és szolgálatára szentelik életüket, sohasem kerülhetnek olyan helyzetbe, ami Isten gondviselésén kívül esik. Bármilyen legyen is a helyzetünk, ha Igéjének cselekvői vagyunk, van Vezetőnk, aki igazgatja utunkat; bármilyen bonyolult is a problémánk, biztos Tanácsadónk van; bármi a bánatunk, veszteségünk, vagy bármilyen elhagyatottak vagyunk is, együttérző Barátunk van.
30:14 Ha tudatlanságunkban hibát követünk el, a Megváltó nem hagy cserben minket. Sohasem kell egyedül éreznünk magunkat. Angyalok a társaink. A Krisztus nevében ígért és küldött Vigasztaló velünk lakozik. Az Isten városába vezető úton nincsenek olyan nehézségek, amelyeket a benne bízók le ne küzdhetnének. Nincsenek olyan veszélyek, amelyekből ki ne menekedhetnének. Nincs olyan bánat, nincs olyan sérelem, nincs olyan emberi gyengeség, amelyre Krisztusnál ne lenne orvosság.
30:15 Senkinek sem kell elcsüggednie, sem kétségbeesnie! Lehet, hogy Sátán kegyetlenül megkísért. Ezt mondja: "Reménytelen eset vagy; téged nem lehet megmenteni". De Krisztusnál van remény számodra! Isten nem azt parancsolja, hogy saját erőnkkel győzzünk, hanem arra kér, hogy húzódjunk közel hozzá. Bármilyen nehézségek között dolgozzunk is, bármilyen teher alatt roskadozik is testünk és lelkünk, ő szabadulást kínál.
30:16 Ő, aki magára vette az emberi természetet, tudja, hogyan fejezze ki, hogy együttérez az ember szenvedéseivel. Krisztus nemcsak ismer minden egyes embert, sajátos szükségleteivel és próbáival együtt, de ismeri azokat a körülményeket is, amelyek bántják és megzavarják lelkét. Szánó szeretettel nyúl minden szenvedő gyermeke felé. Aki nagyon szenved, azt nagyon szánja, és mélységesen együttérez vele. Megindul gyengeségünkön, és szeretné, ha kétségeinket, bajainkat letennénk lábaihoz, és ott is hagynánk.
30:17 Nem bölcs dolog önmagunkat figyelni és érzéseinket elemezgetni. Ha ezt tesszük, az ellenség olyan nehézségeket és kísértéseket támaszt, amelyek gyengítik hitünket, és elbátortalanítanak bennünket. Érzelmeink vizsgálgatásával és szabadjára engedésével kaput tárunk a kétely előtt, és elveszítjük tisztánlátásunkat. Ne önmagunkra tekintsünk, hanem Jézusra! Ha kísértések ostromolnak, ha elborít a gond, a kétség és a sötétség, tekints arrafelé, ahol utoljára láttad a fényt! Nyugtasson meg az a tudat, hogy Krisztus szeret és megoltalmaz! Amikor a bűn erőt akar venni a szíveden, amikor gyötör a bűntudat, és furdal a lelkiismeret, amikor kétely üli meg a lelked, gondolj arra, hogy Krisztus kegyelme elég a bűn legyőzéséhez, a sötétség eloszlatásához! A Megváltóval közösségbe lépve a béke birodalmába lépünk.