30:5 Az orvos őszintesége bizalmat ébreszt a betegben, és fontos segítségnek bizonyul a gyógyulásban. Vannak orvosok, akik szerint bölcs dolog eltitkolni a beteg elől betegsége mivoltát és okát. Sokan attól félve, hogy az igazság megmondásával felizgatják vagy elcsüggesztik a beteget, a gyógyulás hamis reményét táplálják benne, és hagyják, hogy a veszélyről mit sem tudva szálljon sírba. Ez azonban nem bölcs dolog. Nem mindig a legjobb és kockázatmentes módszer a betegnek a maga teljességében feltárni, hogy milyen veszély fenyegeti. Ez megrémítheti, gyógyulását késleltetheti, sőt talán meg is gátolja. Azoknak sem lehet megmondani minden esetben a teljes igazságot, akiknek a gyengélkedése jórészt képzeletbeli. Sokan közülük nem elég józanok, és nem szokták meg az önuralmat. Sajátos elképzeléseik vannak, és sok téves dolgot gondolnak magukról és másokról. Számukra ezek a dolgok valóságnak tűnnek, és gondozóiknak mindig kedvesen, fáradhatatlanul, türelmesen és tapintatosan kell bánniuk velük. Ha őszintén megmondanák nekik az igazságot, egyesek megharagudnának, mások elcsüggednének. Krisztus ezt mondta tanítványainak: "Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok" (Jn 16:12). Bár nem minden esetben lehet a teljes igazságot megmondani, sohasem kell - és nem is jogos - a beteget félrevezetni. Az orvosnak vagy az ápolónak sohasem szabad addig süllyednie, hogy mellébeszél. Aki ezt teszi, olyan helyzetbe hozza saját magát, ahol Isten nem tud együttműködni vele; és eljátszva betegeinek bizalmát, elveti gyógyulásuk egyik leghatékonyabb emberi segítségét.