26:1 4. A betegek gondozása
26:2 "Betegekre teszik rá a kezüket,
26:3 és azok meggyógyulnak."
26:4 A. A betegek gondozása - A betegszobában
26:5 A beteggondozóknak tisztában kell lenniük azzal, milyen fontos nagy gondot fordítani az egészségügyi törvényekre. Nincs még egy olyan hely, ahol fontosabb lenne engedelmeskedni ezeknek a törvényeknek, mint a betegszoba. Sehol sem múlik olyan sok a híven teljesített apró munkákon, mint ott. Súlyos betegség esetén egy kis hanyagság, vagy akár a legkisebb figyelmetlenség a beteg szükségleteivel vagy az őket fenyegető veszélyekkel szemben; az aggodalmaskodás jelei, felindultság, ingerültség, sőt még az együttérzés hiánya is nyomhat a latban az élet és halál mérlegén, és sírba vihet olyan beteget, aki különben meggyógyulhatott volna.
26:6 Az ápoló rátermettsége nagymértékben múlik testi erején. Minél egészségesebb, annál jobban elbírja a betegápolással járó megterhelést, és annál eredményesebben tud eleget tenni kötelezettségeinek. A betegápolónak különleges figyelmet kell fordítania az étrendre, a tisztaságra, a tiszta levegőre és a testmozgásra. Ha a család tagjai is ugyanígy vigyáznak, el tudják viselni a rájuk háruló többletmegterhelést, és csökken megbetegedésük veszélye is.
26:7 Súlyos betegség esetén, amikor éjjel-nappal szükség van ápolószemélyzetre, legalább két ügyes ápolónő között kell megosztani a munkát, hogy mindkettőnek legyen alkalma a pihenésre és a szabad levegőn való mozgásra. Ez különösen abban az esetben fontos, ha nehéz a betegszobát bőséges friss levegővel ellátni. Mivel nem mindenki ismeri fel, hogy milyen szükség van friss levegőre, olykor hiányos a szellőztetés, és sok esetben mind a beteg, mind a gondozó élete veszélyben forog.
26:8 A megfelelő óvintézkedés betartásával elkerülhető, hogy a ragályos betegséget mások is megkapják. Alakítsunk ki helyes szokásokat; tisztasággal és megfelelő szellőztetéssel tartsuk távol a mérgező okokat a betegszobából. Ha ezt tesszük, sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy a beteg meggyógyul, és az esetek többségében sem a gondozó, sem a családtagok nem kapják meg a betegséget.
26:9 Napfény, szellőztetés és hőmérséklet
26:10 A gyógyuláshoz legkedvezőbb feltételek megteremtése érdekében a beteg szobája legyen nagy, világos és derűs, alapos szellőztetési lehetőséggel. A lakásnak azt a szobáját kell betegszobának kiválasztani, amelyik a legjobban megfelel ezeknek a követelményeknek. Sok házban nincs külön szellőző-berendezés, és beszerzése nehéz; de minden lehető intézkedést meg kell tenni annak érdekében, hogy a betegszobát éjjel-nappal friss levegő járja át.
26:11 Amennyire csak lehetséges, a betegszobát egyenletes hőmérsékleten kell tartani. Figyelni kell a hőmérőt. A beteggondozó - akit az ápolási teendők sok esetben megfosztanak az alvástól, vagy éjszaka felébresztenek - hajlamos a fázásra, és nem tudja elbírálni, hogy mikor egészséges a hőmérséklet.
26:12 Étrend
26:13 Az ápoló egyik fontos feladata, hogy törődjék a beteg étrendjével. Nem szabad megengedni, hogy a beteg táplálék hiányában szenvedjen vagy indokolatlanul legyengüljön, sem pedig azt, hogy legyengült emésztőszerveit túlterhelje. Gondot kell fordítani tápláléka elkészítésére, ízletességére és felszolgálására; de bölcs megítéléssel kell a beteg szükségleteihez alkalmazni mind mennyiségben, mind minőségben. Különösen a lábadozás időszakában, amikor a betegnek már jó az étvágya, de emésztőszervei még nem erősödtek meg, a helytelen táplálkozás nagy kárt okozhat.
26:14 A betegápolók feladatai
26:15 Az ápolók és mindazok, akik bejáratosak a betegszobába, legyenek derűsek, nyugodtak és higgadtak. Kerülni kell minden kapkodást, idegességet és zűrzavart. Az ajtót vigyázva kell nyitni és csukni; és az egész ház legyen csendes! Lázas megbetegedés esetén különösen akkor kell vigyázni, amikor beáll a krízis, és a láz szűnik; sokszor elengedhetetlen, hogy a beteget valaki állandóan szemmel tartsa. Tudatlanság, feledékenység és hanyagság sok olyan ember halálát okozta, aki még élhetett volna, ha hozzáértő, figyelmes ápolószemélyzet megfelelő gondozásban részesíti.
26:16 Beteglátogatás
26:17 Rosszul értelmezett kedvesség és téves udvariasság az, ami a beteg gyakori látogatására késztet. Súlyos beteget nem szabad látogatni. A látogatók fogadásával járó izgalom elfárasztja éppen akkor, amikor a legnagyobb szüksége volna nyugodt, zavartalan pihenésre.
26:18 A lábadozó betegnek vagy a tartós betegségben szenvedőnek sokszor örömet szerez és javára szolgál az a tudat, hogy kedvesen megemlékeznek róla; de a személyes látogatásnál egy együttérző üzenet vagy valamilyen kis ajándék sokszor jobb szolgálatot tesz, és ugyanakkor veszélytelen.
26:19 Intézményi ápolás
26:20 Szanatóriumokban és kórházakban az ápolóknak, akiknek folytonosan több beteggel van dolguk, határozott erőfeszítést kell tenniük azért, hogy mindig kedvesek és derűsek legyenek, és minden szóra és tettre odafigyeljenek. Rendkívül fontos, hogy ezekben az intézményekben az ápolók igyekezzenek munkájukat okosan és jól végezni. Gondoljanak mindig arra, hogy mindennapi feladataik teljesítésével az Úr Jézust szolgálják.
26:21 A betegeknek szükségük van arra, hogy okosan szóljanak hozzájuk. Az ápolók tanulmányozzák naponta a Bibliát, hogy olyan dolgokat tudjanak mondani, amelyekkel felvilágosítják és segítik a szenvedőket. Isten angyalai jelen vannak azokban a szobákban, ahol a betegeknek szolgálnak. A kezelést végző személyt körülvevő légkör legyen tiszta, és árasszon jó illatot! Az orvosok és ápolók kövessék Krisztus elveit, és életükben legyenek láthatók az Ő tulajdonságai! Akkor tetteikkel és szavaikkal a Megváltóhoz vonzzák a betegeket.
26:22 A keresztény ápoló kezelés közben kedvesen és eredményesen irányíthatja a betegek figyelmét Krisztusra, a lélek és test gyógyítójára. A szavakba öntött gondolatok - itt egy kicsi, ott egy kicsi - megteszik a hatásukat. Az idősebb ápolók ne veszítsenek el egyetlen kedvező alkalmat sem, amikor felhívhatják a betegek figyelmét Krisztusra. Legyenek mindig készek arra, hogy a lelki gyógyítást társítsák a testi gyógyítással.
26:23 Az ápolóknak a legkedvesebben és a legnagyobb szeretettel kell azt tanítaniuk, hogy aki meg akar gyógyulni, annak többé nem szabad Isten törvényét áthágnia. Határozza el, hogy ezentúl nem él bűnös életet. Isten nem áldhatja meg azt az embert, aki a menny törvényeinek tudatos megsértésével folytonosan betegséget és szenvedést okoz magának. De Krisztus a Szentlélek által gyógyító erőként jelenik meg azoknak, akik megszűnnek cselekedni a bűnt, és megtanulják cselekedni a jót.
26:24 Azok, akik nem szeretik Istent, állandóan a lélek és a test legfőbb érdekei ellen dolgoznak. De akik ráébrednek arra, hogy milyen fontos a jelenlegi gonosz világban Istennek engedelmeskedni, azok készek lesznek minden rossz szokástól elhatárolni magukat. Hála és szeretet tölti be szívüket. Tudják, hogy Krisztus a barátjuk. Sok esetben az a felismerés, hogy ilyen barátjuk van, többet jelent a szenvedőknek a betegségből való felépülésben, mint a legjobb gyógymód. De a szolgálat egyik része sem nélkülözhető. A kettő együtt jár.
26:25 B. A betegek gondozása – Ima a betegekért
26:26 Az Ige mondja: "Mindig imádkozni kell, és meg nem restülni" (Lk 18:1). Ha máskor nem is érzi az ember az ima szükségességét, de akkor biztosan, ha ereje fogy és élete gyertyája már-már kialszik. Az egészséges ember sokszor elfeledkezik a napról napra, évről évre megújuló csodálatos kegyelemről, és nem dicsőíti Istent áldásaiért. Ám amikor megbetegszik, eszébe jut Isten. Amikor az ember ereje kevésnek bizonyul, akkor érzi, hogy szüksége van Isten segítségére. És a mi irgalmas Istenünk sohasem fordul el attól a lélektől, aki őszintén igényli segítségét. Ő a mi menedékünk egészségben és betegségben egyaránt.
26:27 "Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz,
26:28 Olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.
26:29 Mert ő tudja a mi formáltatásunkat;
26:30 Megemlékezik róla, hogy por vagyunk" (Zsolt 103:13-14).
26:31 Emberek "az ő gonoszságuknak útjáért,
26:32 És az ő hamisságukért nyomorgattattak.
26:33 Minden étket utála az ő lelkük,
26:34 És a halál kapujához közelgetének" (Zsolt 107:17-18).
26:35 "De az Úrhoz kiáltának szorultságukban:
26:36 Sanyarúságukból kiszabadította őket.
26:37 Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket,
26:38 És kimenté őket az ő vermeikből" (Zsolt 107:19-20).
26:39 Isten most is éppolyan készségesen meggyógyítja a betegeket, mint amikor a zsoltárírón keresztül a Szentlélek ezeket a szavakat mondta. Krisztus ma is ugyanaz a könyörülő orvos, mint földi szolgálata idején volt. Nála gyógyír van minden betegségre és gyógyító erő minden gyengeségre. Korunkban élő tanítványainak a régi tanítványokhoz hasonlóan kell a betegekért imádkozniuk. És imáikat gyógyulások követik majd, mert "a hitből való imádság megtartja a beteget". Miénk a Szentlélek ereje, a hit csendes bizonyossága, amely igényelheti Isten ígéreteit. Az Úrnak az az ígérete, hogy a "betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak" (Mk 16:18), ma is éppoly megbízható, mint amilyen az apostolok korában volt. Ez az ígéret Isten gyermekeinek kiváltságáról tanúskodik; és hitünknek igényelnie kell mindazt, amit ez az ígéret átfog. Krisztus szolgái útján munkálkodik, és általuk akarja gyógyító hatalmát is gyakorolni. A mi feladatunk, hogy a betegek és szenvedők ügyét hitben Isten elé tárjuk. Tanítsuk meg őket hinni a nagy Orvosban!
26:40 Az Üdvözítő általunk akarja arra bátorítani a betegeket, a csüggedteket, a lesújtottakat, hogy ragadják meg az Ő erejét. Hit és ima által Bétellé válhat a betegszoba. Orvosok és ápolók szavaikkal és tetteikkel félreérthetetlenül kifejezhetik, hogy "az Úr van ezen a helyen", de nem azért, hogy pusztítson, hanem hogy megmentsen. Krisztus szeretné éreztetni jelenlétét a betegszobában úgy, hogy az orvosok és ápolók szívét betölti szeretetének melegével. Ha a betegápoló személyek élete olyan, hogy Krisztus elkísérheti őket a betegágyhoz, a betegben tudatosul az, hogy a könyörületes Megváltó jelen van, és ez a tudat nagymértékben elősegíti mind a lélek, mind a test gyógyulását.
26:41 Isten hallja az imát. Krisztus így szólt: "Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt" (Jn 14:14). Ezt is mondja: "Aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya" (Jn 12:26). Ha Isten Igéje szerint élünk, minden drága ígéretét beteljesíti életünkben. Krisztus elfogad bennünket, ha átadjuk magunkat neki, bár nem vagyunk méltók kegyelmére. Isten azokért és azok által munkálkodik, akik követik Őt.
26:42 Ám csak akkor tarthatunk igényt ígéretei teljesítésére, ha engedelmeskedünk Igéjének. A zsoltáros mondja: "Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram" (Zsolt 66:18). Ha csupán részben, félszívvel engedelmeskedünk neki, ígéretei nem teljesednek be rajtunk.
26:43 Isten Igéjéből eligazítást kapunk arra, hogy milyen a betegek gyógyulásáért mondott különleges ima. Az ilyen ima nagyon ünnepélyes cselekmény, és alapos megfontolásnak kell azt megelőznie. Sokszor az, amit hitnek nevezünk a betegekért mondott imánál, nem más, mint elbizakodottság.
26:44 Sokan saját maguk okozzák betegségüket mértéktelen életmódjukkal. Nem a természet törvénye, sem a szigorú tisztaság alapelvei szerint élnek. Mások pedig az evésben, ivásban, öltözködésben és munkában kialakított szokásaikkal hágják át az egészség törvényeit. Sokszor valamilyen bűn az értelem vagy a test gyengeségének az oka. Ha az egészség áldásában részesülnének, sokan közülük továbbra is ugyanolyan meggondolatlanul áthágnák a természet és a lelki élet törvényeit úgy okoskodva, hogyha Isten imájukra válaszként meggyógyítja őket, nyugodtan gyakorolhatják tovább egészségtelen szokásaikat, és korlátlanul kielégíthetik romlott vágyaikat. Isten a gyógyulásuk érdekében művelt csodával bátorítaná őket a vétkezésre.
26:45 Kárba veszett munka az, amely csak arra tanítja az embereket, hogy Istentől várják gyógyulásukat, de arra nem, hogy hagyják el egészségtelen szokásaikat. Ahhoz, hogy imára válaszként Istentől áldást kapjanak, szakítaniuk kell a bűnnel, és meg kell tanulniuk helyesen cselekedni. Környezetük legyen tiszta, életmódjuk helyes! Éljenek összhangban Istennek mind a természeti, mind a lelki törvényével!