22:1 Nagyvárosi nyomornegyedek
22:2 A nagyvárosokban tömegek élnek, olyanok, akik még a néma állatoknál is kevesebb törődést és figyelmet kapnak. Gondolj a szánalmas bérkaszárnyákban, sőt még sötét, nyirkosságtól és szennytől bűzlő alagsorokban is összeterelt családokra. Ezeken a nyomorúságos helyeken gyermekek születnek, nőnek fel és halnak meg. Semmit sem látnak a természet csodálatos dolgaiból, amelyeket Isten az érzékek gyönyörűségére és a lélek felemelésére teremtett. Rongyosan és kiéhezetten erkölcstelen és züllött környezetben élnek. Jellemüket az őket körülvevő nyomorúság és bűn formálja. A gyermekek Isten nevét csak káromkodásban hallják. Csak mocskos beszéd, átkozódás és gyalázkodás jut el a fülükhöz. A szesz- és dohányszag, az émelyítő bűzök, az erkölcsi lealacsonyodás torzítja érzékeiket. Tömegeket nevelnek így bűnözőkké, a társadalom ellenségeivé, amely nyomorúságukban és züllöttségükben magukra hagyta őket.
22:3 A nagyvárosi nyomornegyedek nem minden szegénye tartozik ebbe a kategóriába. Betegség és balszerencse, sokszor pedig az embertársaikon élősködők becstelen cselszövése istenfélő férfiakat és nőket taszít a szegénység mélységeibe. Sok becsületes és jó szándékú ember szegényedik el szakmai képzettség hiányában. Tudatlanságuk miatt alkalmatlanok az élet nehézségeivel való megbirkózásra. A nagyvárosokba sodródva gyakran nem tudnak álláshoz jutni. Az erkölcstelenség látványával és hangjaival körülvéve rettenetes kísértéseknek vannak kitéve. Romlott és züllött emberekkel összeterelve, és gyakran közéjük sorolva, csak emberfeletti küzdelem, több mint emberi erő őrzi meg őket attól, hogy ugyanolyan mélyre süllyedjenek. Sokan kitartóan igyekeznek becsületesek maradni, inkább a szenvedést választva, mint a bűnt. Ez a réteg különösen igényli a segítséget, az együttérzést és a bátorítást.
22:4 Ha a nagyvárosokba zsúfolódott szegények otthonra találnának vidéken, nemcsak mindennapi betevőjüket keresnék meg, hanem addig ismeretlen egészségre és boldogságra lelnének. Kemény munka, egyszerű ellátás, nagy takarékosság, gyakran nehézség és szűkölködés lenne a sorsuk. De micsoda áldást hozna, ha a vidék csendjéért és tisztaságáért cserébe elhagynák a várost bűnre való csábításaival, kavargásával és bűntetteivel, nyomorúságával és szennyezettségével együtt.
22:5 Sok városlakó - akinek a lába zöld füvön nem pihenhet, aki évről évre piszkos udvarokra és keskeny sikátorokra lát, téglafalakat, járdákat, por és füst takarta eget láthat - ha zöld mezőkkel, erdőséggel, dombokkal és patakokkal, a vidék friss, tiszta levegőjével körülvett tanyavilágba költözhetne, olyan volna ez számára, mint a menny.
22:6 Az emberi kapcsolatoktól és függőségtől jórészt elvágva, a világ romlott életfelfogásától, szokásaitól és izgalmaitól elválasztva közelebb kerülnének a természethez. Isten jelenléte valóságosabb lenne számukra. Sokan megtanulnák, mit jelent Istenre támaszkodni. A természeten keresztül meghallanák Isten hangját, aki békét és szeretetet hirdet nekik, és értelmük, lelkük és testük érzékelné gyógyító, életadó hatalmát.
22:7 Ahhoz, hogy valaha is szorgalmasak és önfenntartóak legyenek, sokukat kell segíteni, bátorítani és tanítani. Tömegesen vannak szegény családok, akikért a legnagyobb missziómunkát akkor végeznénk, ha segítenénk őket a vidéken való letelepedésben és annak elsajátításában, hogy miként tegyék a földet termővé és megélhetésük forrásává.
22:8 Az ilyen segítségre és eligazításra nemcsak a városokban van szükség. Még vidéken is, a jobb életforma minden lehetősége ellenére, szegények tömegei élnek szűkösen. Egész lakóközösségek nélkülözik a szakmai és az egészségügyi oktatást. Családok laknak gyéren bebútorozott viskókban, csekély ruházattal, szerszámok és könyvek nélkül, megfosztva minden kényelemtől és a kultúra eszközeitől. Eldurvult lelkek, gyenge és deformálódott testek mutatják a végzetes örökség és rossz szokások következményeit. Az embereket az alapoktól kezdve kell tanítani. Lusta, tétlen, romlott élethez szoktak; gyakoroltatni kell velük a helyes szokásokat.
22:9 Hogyan lehet őket ráébreszteni az előmenetel szükségességére? Hogyan lehet őket elvezetni a magasabb szintű élet eszményéhez? Hogyan lehet felemelkedéshez segíteni őket? Mit lehet tenni ott, ahol túlsúlyban van a szegénység, és minden lépésnél meg kell küzdeni vele? Ez a munka minden bizonnyal nehéz. A szükséges reformáció sohasem valósítható meg úgy, hogyha az embereket nem segíti kívülről egy hatalom. Isten célja, hogy a gazdagokat és szegényeket szorosan kössék össze az együttérzés és segítőkészség szálai. Akiknek vannak képességeik, lehetőségeik és anyagi eszközeik, azok használják ezeket az ajándékokat embertársaik áldására.
22:10 Keresztény gazdálkodók igazi missziómunkát végezhetnek azzal, ha segítenek a szegényeknek otthont találni vidéken, és megtanítják őket arra, hogyan műveljék a földet, és tegyék azt termékennyé. Tanítsátok meg őket, hogyan használják a mezőgazdaság eszközeit, hogyan termesszenek különböző növényeket, hogyan ültessék el és gondozzák a gyümölcsösöket!
22:11 Sokan, akik a földet művelik, hanyagságuk miatt nem jutnak elegendő terméshez. Nem gondozzák megfelelően gyümölcsösüket, nem vetik el időben a magvakat, és csak felszínesen művelik meg a talajt. Sikertelenségüket a föld terméketlenségének tulajdonítják. Gyakran tanúskodnak hamisan, amikor megbírálnak olyan földet, amely helyes művelés esetén gazdag termést hozna. A nem megfelelő tervezés, a kevés erőfeszítés, a legjobb módszerek tanulmányozásának hiánya sürgős reformot kíván.
22:12 Mindenkinek, aki kész tanulni, meg kell tanítani a helyes módszereket. Ha valaki nem akar hallani a haladó ötletekről, akkor szavak nélkül kell megtanítani nekik a leckéket. Tartsátok rendben a saját földeteket! Ejtsetek el egy-két szót szomszédaitoknak, amikor csak lehetséges, és hadd bizonyítsa a föld termése ékesen a helyes módszer eredményeit. Mutassátok be, mire képes a föld, ha megfelelően művelik!
22:13 Figyelmet kell szentelni a különböző iparágak bevezetésének azért, hogy szegény családok állást találhassanak. Ácsok, kovácsok és mindenki, aki ért valamilyen hasznos munkához, tartsa feladatának, hogy tanítsa és segítse a tudatlanokat és a munkanélkülieket.
22:14 A szegények megsegítésében épp olyan tág tere van a nők szolgálatának, mint a férfiakénak. A jó szakácsnő, a háziasszony, a varrónő, az ápolónő - mindegyiknek a segítségére szükség van. A szegény családok tagjait meg kell tanítani főzni, saját ruházatukat megjavítani, a betegeket ápolni, otthonukat megfelelően gondozni. Tanítsátok meg a fiúkat és lányokat valamilyen hasznos mesterségre vagy foglalatosságra!
22:15 Misszionárius családok
22:16 Szükség van arra, hogy misszionárius családok parlagon hagyott helyeken telepedjenek le. Gazdálkodók, pénzügyi szakemberek, építőmesterek és különböző művészetekben és szakmákban jártas emberek menjenek el elhagyatott területekre, hogy feljavítsák a talajt, iparágakat létesítsenek, egyszerű otthonokat építsenek maguknak, és segítsenek szomszédaiknak.
22:17 A természet hepehupás helyeit, a zord helyeket Isten kellemessé tette azzal, hogy gyönyörű dolgokat helyezett a legvisszatetszőbb környezetbe is. Ez az a munka, amire hivatottak vagyunk. Még a föld kietlen helyei is, ahol a kilátások vészjóslóknak tűnnek, olyanokká válhatnak, mint az Isten kertje.
22:18 "Meghallják ama napon a siketek az írás beszédeit,
22:19 És a homályból és sötétből a vakoknak szemei látni fognak.
22:20 És nagy örömük lesz a szenvedőknek az Úrban,
22:21 És a szegény emberek vigadnak Izrael Szentjében" (Ésa 29:18-19).
22:22 Sokszor gyakorlati dolgok megtanításával segítünk a leghatékonyabban a szegényeken. Általában azok, akiket nem tanítottak meg dolgozni, nem szokták meg a szorgalmat, kitartást, takarékosságot és önmegtagadást. Nem tudnak intézkedni. Sokszor a gondosság és ítélőképesség hiánya miatt elpocsékolódik az, ami gondos és gazdaságos felhasználás esetén megőrizte volna családjuk tisztességét és kényelmét. "Bő étele lesz a szegényeknek az új törésen; de van olyan, aki igazságtalansága által vész el" (Péld 13:23).
22:23 Segítségnyújtással árthatunk is a szegényeknek, mivel ezzel arra neveljük őket, hogy támaszkodjanak másokra. Ez gyakran lustasághoz, tékozláshoz és iszákossághoz vezet. Senkinek sincs joga másokra támaszkodni, aki meg tudja keresni a saját megélhetését. A közmondásban: "A világ köteles eltartani engem" - lényegében valótlanság, ámítás, és rablás van. A világ senkit sem köteles eltartani, aki tud dolgozni és meg tudja keresni a kenyerét.
22:24 Az igazi irgalmasság segít az embernek önmagán segíteni. Ha valaki az ajtónkhoz jön és enni kér, ne küldjük el őt éhesen; szegénysége lehet balszerencse következménye is. De az igazi jótékonyság többet jelent, mint pusztán ajándékozást. Az mások jóléte iránti őszinte érdeklődés. Igyekeznünk kell megérteni a szegények és ínségesek szükségleteit, és olyan segítséget nyújtani nekik, ami leginkább hasznukra van. Sokkal nagyobb áldozatba kerül időt odaszánni, figyelmességgel és személyes erőfeszítéssel szolgálni, mint tisztán pénzt adni. De az a legigazibb jótékonyság.
22:25 Azok, akiket megtanítunk megdolgozni azért, amit kapnak, könnyebben megtanulják azt, hogy a megszerzett dolgokat hogyan lehet a legjobban hasznosítani. Az önállóság megtanulásával elsajátítják azt a képességet, ami nemcsak önfenntartókká, hanem mások megsegítésére is alkalmassá teszi őket. Tanítsd meg az élet feladatainak fontosságát azoknak, akik elszalasztják az alkalmaikat. Mutasd ki nekik, hogy a Biblia vallása sohasem teszi tétlenekké az embereket. Krisztus mindig szorgalomra buzdított. "Miért álltok itt egész napon át, hivalkodván?" - mondta a tétleneknek. Nékem cselekednem kell... amíg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik" (Jn 9:4).
22:26 Családi életével, szokásaival, tevékenységével és rendességével mindenki bebizonyíthatja a világnak, hogy mit tehet az evangélium azokért, akik engedelmeskednek neki. Krisztus azért jött világunkba, hogy bemutassa, mivé lehetünk. Ő elvárja követőitől, hogy az élet minden vonatkozásában a becsületesség mintaképei legyenek.
22:27 Saját otthonunk, környezetünk legyen példakép! Példakép, amely megmutatja, milyen úton-módon lehet eljutni oda, hogy szorgalom, tisztaság, jó ízlés, jó modor foglalja el a tétlenség, tisztátalanság, tapintatlanság és rendetlenség helyét. Életünkkel és példamutatásunkkal segíthetünk másoknak abban, hogy meglássák jellemükben vagy környezetükben azt, ami visszataszító, és keresztény udvariassággal buzdíthatunk fejlődésre. Amint érdeklődést tanúsítunk irántuk, alkalmat találunk arra, hogy megtanítsuk őket, hogyan használják képességeiket a legjobban.