22:2 A nagyvárosokban tömegek élnek, olyanok, akik még a néma állatoknál is kevesebb törődést és figyelmet kapnak. Gondolj a szánalmas bérkaszárnyákban, sőt még sötét, nyirkosságtól és szennytől bűzlő alagsorokban is összeterelt családokra. Ezeken a nyomorúságos helyeken gyermekek születnek, nőnek fel és halnak meg. Semmit sem látnak a természet csodálatos dolgaiból, amelyeket Isten az érzékek gyönyörűségére és a lélek felemelésére teremtett. Rongyosan és kiéhezetten erkölcstelen és züllött környezetben élnek. Jellemüket az őket körülvevő nyomorúság és bűn formálja. A gyermekek Isten nevét csak káromkodásban hallják. Csak mocskos beszéd, átkozódás és gyalázkodás jut el a fülükhöz. A szesz- és dohányszag, az émelyítő bűzök, az erkölcsi lealacsonyodás torzítja érzékeiket. Tömegeket nevelnek így bűnözőkké, a társadalom ellenségeivé, amely nyomorúságukban és züllöttségükben magukra hagyta őket.