10:99 A beteg ott feküdt matracán, és egyszer-egyszer felemelve fejét szemét a tóra meresztette. Egyszer csak egy kedves, szánakozó arc hajolt fölé, és "akarsz-é meggyógyulni?" szavai megragadták figyelmét. Reménység ébredt szívében. Érezte, hogy valamilyen módon segítséget kap. De a bizakodás fénye csakhamar elhalványult. Eszébe jutott, hányszor próbált eljutni a tóhoz, és most már nincs sok kilátása arra, hogy megéri a víz újbóli felkavarodását. Ernyedten fordult el, és így szólt: "Uram, nincs emberem, hogy amikor a víz felkavarodik, bevigyen engem a tóba; és mire én odaérek, más lép be előttem."