10:98 De a Megváltó meglátott egy különlegesen súlyos esetet: egy harmincnyolc esztendeje tehetetlen, rokkant embert. Betegsége nagyrészt saját bűnös életmódjának következménye volt, és az emberek Isten büntetését látták benne. Hosszú éveket élt meg nyomorultan, egyedül, társtalanul, az Isten kegyelméből való kitaszítottság érzésével. Amikor a víz felkavarodása várható volt, tehetetlenségén szánakozó emberek elvitték a csarnokokhoz. A kedvező pillanatban azonban nem volt ott senki, aki segített volna neki. Látta a víz fodrozódását, de sohasem tudott a tó szélénél tovább jutni. Mások, az erősebbek, megmártóztak előtte a vízben. A szegény, tehetetlen beteg nem tudott versenyezni a tülekedő, önző tömeggel. Örökös próbálkozása, amely egyetlen célpontra irányult, szorongása, folytonos csalódása régen felemésztette maradék erejét is.