10:17 Egy százados szolgája gutaütötten feküdt. A rómaiaknál a szolgák rabszolgák voltak. A piacon adták és vették őket. Sokszor durván és méltánytalanul bántak velük. De ez a százados szívből ragaszkodott szolgájához, és nagyon szerette volna, ha meggyógyul. Hitte, hogy Jézus meg tudja gyógyítani. Sohasem látta a Megváltót, de az, amit hallott róla, hitet ébresztett benne. Ez a római meg volt győződve arról, hogy a zsidók vallása - túlzott formaság-tiszteletük ellenére - különb, mint az övé. Már korábban áttörte a nemzeti előítélet és gyűlölet korlátait, amely válaszfalat emelt a győzők és a legyőzött nép közé. Tiszteletet tanúsított az Istennek való szolgálat iránt, és a zsidókhoz mint Isten imádóihoz, kedves volt. A hallomásból ismert krisztusi tanításban megtalálta azt, ami lelkének hiányzott. Egész lelkével itta a Megváltó szavait. De méltatlannak tartotta magát arra, hogy Jézushoz közeledjék, így a zsidók véneinek szólt, kérjék meg Jézust, hogy gyógyítsa meg szolgáját.