Printable ModeA Nagy Orvos Labnyoman, 10
|
10:1 D. Az igazi orvos-misszionárius - A hit érintése 10:2 "Ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok (Mt 9:21). Egy szegény asszony mondta ezt, akinek tizenkét éve tartó betegsége terhessé tette az életét. Minden vagyonát orvosokra és gyógyszerekre költötte, de hasztalan. Gyógyíthatatlannak nyilvánították Amikor hallott a nagy Orvosról, reménye újjáéledt. Úgy gondolkodott, hogy ha csak közelébe férkőzhet, és beszélhet vele, meggyógyul. 10:3 Krisztus útban volt Jairus, a zsidó rabbi háza felé. Jairus esdve kérte, hogy jöjjön el hozzá, és gyógyítsa meg a leányát. A megtört szívű apa könyörgése: "Az én leánykám halálán van; jer, vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon" (Mk 5:23) - megindította Krisztus szerető, megértő szívét. Azonnal útnak indult a főemberrel. 10:4 Csak lassan haladtak, mert a tömeg minden oldalról szorongatta Krisztust. A Megváltó áttörte magát a tömegen, és megközelítette azt a helyet, ahol a szerencsétlen asszony állt. Mindeddig hiába próbált újra és újra Jézus közelébe férkőzni. Most itt volt az alkalom, de nem tudta hogyan szólítsa meg. Nem akarta feltartóztatni a lassan haladó Jézust. De úgy hallotta, hogy ha megérintik ruháját, gyógyító erő árad belőle. Attól való féltében, hogy elszalasztja a gyógyulás egyetlen alkalmát, előretolakodott ezt mondva magában: "Ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok". 10:5 Krisztus ismerte az asszony minden gondolatát, és arra ment, ahol az asszony állt. Tudott nagy ínségéről, és alkalmat adott neki hite gyakorlására. 10:6 Az asszony az előtte elhaladó Jézus felé nyúlt, és pusztán ruhája szegélyét sikerült megérintenie. Abban a pillanatban tudta, hogy meggyógyult. Erre az egy érintésre összpontosította egész hitét. Fájdalma és elesettsége azon nyomban megszűnt. Megborzongott, mintha elektromos áram hullámzott volna át egész lényén. Teljesen egészségesnek érezte magát. "Megérzé testében, hogy kigyógyult bajából" (Mk 5:29). 10:7 A hálás asszony köszönetet akart mondani a csodálatos Gyógyítónak, aki ebben az egyetlen érintésben többet adott neki, mint az orvosok tizenkét hosszú év alatt. De nem mert megszólalni. Szívében hálával megpróbált elhúzódni a tömegtől. Egyszer csak Jézus megállt, és körülnézve megkérdezte: "Ki az, aki engem illete?" 10:8 Péter meglepetten nézett Jézusra, és így válaszolt: "Mester, a sokaság nyom és szorongat téged, és azt mondod: Ki az, aki engem illete?" (Lk 8:45). 10:9 "Illete engem valaki - mondta Jézus -, mert én észrevettem, hogy erő származék ki tőlem" (46. vers). Különbséget tudott tenni a hit érintése és a vigyázatlan tömeg véletlen érintése között. Valaki határozott céllal érintette meg, és választ kapott. 10:10 Krisztus nem a saját tájékoztatása végett tette fel a kérdést. Tanítást akart adni a népnek, tanítványainak és az asszonynak. Reményt kívánt ébreszteni a megpróbált asszonyban. Tudatosítani akarta benne, hogy a hit volt az, ami gyógyító erőt hozott. Az asszony bizalma nem maradhatott észrevétlenül. Istent kellett hálás beismerésének megdicsőítenie. Krisztus tudatni akarta vele, hogy helyesli hitből fakadó cselekedetét. Nem akarta, hogy csak részleges áldással távozzék el. Tudnia kellett, hogy Jézus ismeri szenvedését; hogy szánakozva szereti, és helyesli, hogy hisz hatalmában: hiszi, hogy Krisztus minden bajától korlátlanul meg tudja szabadítani azt, aki hozzá jön. 10:11 Jézus az asszony felé fordult, és hallani akarta, ki érintette meg. Az asszony - látva, hogy nincs kibúvó - remegve lépett elő, és Jézus lábához vetette magát. A hála könnyeit hullatva elmondta neki ott mindenki előtt, miért érintette meg ruháját, és miként gyógyult meg azonnal. Félt, hogy Jézus ruhájának megérintése vakmerő cselekedet volt. De egyetlen rosszalló szó sem hangzott el Krisztus ajkáról. Csakis jóváhagyásról tanúskodtak szavai. Ezek a szavak az emberi szenvedést igazán megértő, szerető szívből fakadtak. "Bízzál leányom - szólt kedvesen -, a te hited megtartott téged; eredj el békességgel!" (48. vers). Óh, milyen vigasztalóak voltak ezek a szavak! Attól való félelme, hogy megsértette Jézust, nem mérgezte meg örömét. 10:12 A Jézus körül tolongó kíváncsi tömeg nem kapott éltető erőt. A szenvedő asszony azonban, aki hittel érintette meg Jézust, meggyógyult. A lelki dolgokban is ez a különbség a véletlen kapcsolat és a hit érintése között. Ha Krisztusban csupán mint a világ Megváltójában hiszünk, lelkünk soha nem fog meggyógyulni. A hit, amely üdvösséghez vezet, nem csupán az evangélium igazságainak puszta elfogadása. Az igazi hit az, amely személyes Megváltójaként fogadja el Krisztust. Isten azért adta egyszülött Fiát, hogy mivel hiszek, el ne vesszek, hanem örök életem legyen (Jn 3:16). Amikor Krisztushoz fordulok, ahogy Igéje javasolja, hinnem kell, hogy megmentő kegyelmében részesít. Azt az életet, amelyet most élek, "az Isten Fiában való hitben" kell élnem, "aki szeretett engem, és önmagát adta érettem" (Gal 2:20). 10:13 Sokan a hitet csak állásfoglalásnak tartják. A megmentő hit azonban egyezség, amely által azok, akik befogadják Krisztust, szövetséges viszonyba lépnek Istennel. Az élő hit az erő fokozódását, a gyermeki bizalmat jelenti, amely által Krisztus kegyeméből a lélek diadalmas hatalommá lesz. 10:14 A hit erősebb, mint a halál. Ha a betegek hitben a hatalmas Gyógyítóra néznek, az eredmény csodálatos lesz. E hit nyomán testük és lelkük megelevenedik. 10:15 A rossz szokások rabjainak ne reménytelenségről és gyorsan közeledő pusztulásról beszéljünk. Inkább irányítsuk tekintetüket Krisztusra! Hívjuk fel figyelmüket a menny dicsőségére! Ez többet fog tenni e tehetetlen és látszólag reménytelen betegek testének és lelkének megmentésére, mint a sírral való rémisztgetés. 10:16 "Az ő irgalmasságából tartott meg minket" 10:17 Egy százados szolgája gutaütötten feküdt. A rómaiaknál a szolgák rabszolgák voltak. A piacon adták és vették őket. Sokszor durván és méltánytalanul bántak velük. De ez a százados szívből ragaszkodott szolgájához, és nagyon szerette volna, ha meggyógyul. Hitte, hogy Jézus meg tudja gyógyítani. Sohasem látta a Megváltót, de az, amit hallott róla, hitet ébresztett benne. Ez a római meg volt győződve arról, hogy a zsidók vallása - túlzott formaság-tiszteletük ellenére - különb, mint az övé. Már korábban áttörte a nemzeti előítélet és gyűlölet korlátait, amely válaszfalat emelt a győzők és a legyőzött nép közé. Tiszteletet tanúsított az Istennek való szolgálat iránt, és a zsidókhoz mint Isten imádóihoz, kedves volt. A hallomásból ismert krisztusi tanításban megtalálta azt, ami lelkének hiányzott. Egész lelkével itta a Megváltó szavait. De méltatlannak tartotta magát arra, hogy Jézushoz közeledjék, így a zsidók véneinek szólt, kérjék meg Jézust, hogy gyógyítsa meg szolgáját. 10:18 A vének az ügyet Jézus elé tárták, és hangsúlyozták, hogy a százados méltó erre, "mert szereti a mi nemzetünket, és a zsinagógát is ő építtette nékünk" (Lk 7:4-5). 10:19 Útban a százados háza felé Jézus ezt az üzenetet kapta a századostól: "Uram, ne fáraszd magad; mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj" (6. vers). 10:20 A Megváltó azonban csak ment tovább; a százados pedig személyesen jött, hogy e szavakkal egészítse ki üzenetét: "Magamat sem tartottam érdemesnek arra, hogy hozzád menjek", "hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám. Mert én is hatalmasság alá vetett ember vagyok, és vannak alattam vitézek; és mondom egyiknek: Eredj el, és elmegy, és a másiknak: Jössz te, és eljő; és az én szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi" (7. vers; Mt 8:8-9). 10:21 "Én a római hatalmat képviselem, és katonáim a legfőbb tekintélyt tisztelik bennem. Így képviseled Te is a végtelen Isten hatalmát, és minden teremtett lény engedelmeskedik szavadnak. Te megparancsolhatod a betegségnek, hogy távozzék, és az engedelmeskedik neked. Csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám!" 10:22 "Legyen néked a te hited szerint - szólt Jézus. - És meggyógyult annak szolgája abban az órában" (13. vers). 10:23 A zsidó vének beajánlották a századost Jézusnak, mert "szereti a mi nemzetünket." "Méltó - mondták, mert a zsinagógát is ő építtette nékünk." A százados pedig ezt mondta magáról: "Nem vagyok méltó" (Lk 7:4-6). De azért nem félt Jézustól segítséget kérni. Nem a saját jóságában bízott, hanem a Megváltó irgalmában. Egyetlen érve nagy ínsége volt. 10:24 Ugyanígy jöhet minden ember Krisztushoz. "Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az Ő irgalmasságából tartott meg minket" (Tit 3:5). Vajon úgy érzed, hogy bűnös voltod miatt nem remélheted, hogy Isten megáld? Ne felejtsd el, hogy Krisztus azért jött a földre, hogy a bűnösöket megmentse! Semmi sem szól mellettünk Isten előtt. Egyetlen mentségünk, amelyet most és mindig felhozhatunk: teljes tehetetlenségünk, ami megváltói hatalmát szükségessé teszi. Minden magabízásunkat feladva a Golgota keresztjére tekinthetünk, és elmondhatjuk: 10:25 "Adni semmit nem tudok, 10:26 Keresztfádra borulok." 10:27 "Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek" (Mk 9:23). A hit köt össze bennünket a mennyel, és ad erőt, hogy meg tudjunk küzdeni a sötétség hatalmaival. Isten Krisztusban lehetővé tette minden rossz jellemvonás megfékezését, és minden kísértés legyőzését, bármilyen erős legyen is az. De sokan gyengének érzik hitüket, és ezért távol maradnak Krisztustól. Elesettségük és méltatlanságuk tudatában bízzák magukat könyörületes Megváltójuk irgalmára! Ne önmagukra nézzenek, hanem Krisztusra! Aki az emberek közt járva betegeket gyógyított és démonokat űzött ki, ma is ugyanaz a hatalmas Megváltó. Ragadják meg ígéreteit, mint az élet fájának leveleit: "Aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem" (Jn 6:37). Amikor hozzá fordulsz, hidd el, hogy Ő elfogad, mert megígérte. Míg ezt teszed, nem pusztulhatsz el - soha. 10:28 "Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt" (Róm 5:8). 10:29 És "ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mi módon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?" (Róm 8:31-32). 10:30 "Meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban" (Róm 8:38-39 10:31 "Megtisztíthatsz engem!" 10:32 A Keleten ismert összes betegség közül a lepra volt a legfélelmetesebb. E gyógyíthatatlan, ragályos betegség és az áldozatain látható iszonyatos hatás a legbátrabbakat is félelemmel töltötte el. A zsidók azt tartották, hogy ez a betegség Isten büntetése, és ezért "csapásnak", "Isten ujjának" nevezték. Mélyen gyökerezőnek, kiirthatatlannak, halálosnak, a bűn szimbólumának tekintették. 10:33 A ceremoniális törvény a leprást tisztátalannak tartotta. Amit csak érintett, tisztátalan lett. Lehelete megfertőzte a levegőt. A leprást kizárták az emberi településekről, mintha már meghalt volna. A lepragyanúsnak meg kellett mutatnia magát a papoknak. Az ő feladatuk volt őt megvizsgálni és ügyében dönteni. Leprásnak nyilvánítása esetén elkülönítették családjától, elszakították Izrael gyülekezetétől, és csak a hozzá hasonló szerencsétlenekkel érintkezhetett. Királyokkal és főemberekkel sem tettek kivételt. E rettenetes betegségtől megtámadott uralkodónak meg kellett válnia a királyi pálcától és a társadalomtól. 10:34 A leprásnak barátaitól és rokonaitól elszakítva kellett hordoznia betegsége átkát. Köteles volt közhírré tenni saját nyomorúságát, ruháját megszaggatni, és figyelmeztető jelt adni, hogy mindenki elmenekülhessen fertőző közelségéből! A magányos száműzött gyászos "tisztátalan! tisztátalan!" kiáltása olyan jeladás volt, amelyet félelemmel és borzadállyal hallgattak az emberek. 10:35 Azon a vidéken, ahol Jézus munkálkodott, sok ilyen nyomorult volt; és amikor szolgálatának híre eljutott hozzájuk, egyikük szívében ébredezni kezdett a hit: Ha elmehetne Jézushoz, talán meggyógyulna. De hogyan találhatja meg Jézust? Akit örökös elszigeteltségre ítéltek, miként lépjen a Gyógyító elé? És vajon meggyógyítja-e Krisztus? Nem átkozza-e meg, ahogy a farizeusok, sőt még az orvosok is tették? Nem fogja-e arra inteni, hogy tűnjék el az emberi településekről? 10:36 A leprásnak minden eszébe jutott, amit Jézusról hallott. Jézus senkit sem küldött el, aki segítségért fordult hozzá. Ez a nyomorult ember elhatározta, hogy megkeresi a Megváltót. A városokba ugyan nem mehet be, de talán elé kerülhetne valamilyen hegyi ösvényen, vagy rátalálhat, amikor a városon kívül tanít! Sok az akadály, de ez egyedüli reménye. 10:37 A leprás - távol állva - elkap néhány szót a Megváltó ajkáról. Látja, amint kezét a betegekre helyezi. Látja a sántákat, bénákat és a különböző betegségekben haldoklókat egészségesen felkelni, dicsőítve Istent a szabadulásért. Hite erőre kap. Egyre közelebb húzódik a Jézust hallgató tömeghez. Elfeledkezik az őt korlátozó rendelkezésekről, az emberek biztonságáról, és arról is, hogy mindenki fél tőle. Csak az a boldog reménység él benne, hogy meggyógyul. 10:38 A leprás undorító látványt nyújt. A betegség ijesztő sebeket ejtett rajta. Borzasztó rothadó testére nézni. Amint meglátják, az emberek hanyatt-homlok menekülnek. Rémületükben egymást lökdösik, nehogy hozzájuk érjen. Egyesek megpróbálják Jézustól elzárni, de hiába. Se nem látja, se nem hallja őket. Észre sem veszi utálkozó tekintetüket. Csak Isten Fiát látja, csak a haldoklót életre hívó hangot hallja. 10:39 Jézushoz furakodva, lábához veti magát, és így kiált: "Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem." 10:40 És Jézus válaszol: "Akarom, tisztulj meg!", és kezét reá helyezi (Mt 8:2-3). 10:41 Abban a pillanatban valami változás történik a leprással. Vére egészséges, idegei érzékenyek, izmai erősek lettek. Bőrének felületén a leprára jellemző természetellenes fehér pikkelyek eltűntek, és teste olyan lett, mint egy kisgyermeké. 10:42 Csak szerezzenek a papok tudomást a leprás meggyógyításáról, Krisztus iránti gyűlöletből lelkiismeretlen ítéletet hoznának! Jézus tárgyilagos döntést akar. Ezért megtiltja az embernek, hogy bárkinek is beszéljen gyógyulásáról, hanem késedelem nélkül jelentkezzék áldozatával a templomban, még mielőtt a csodáról bármilyen szóbeszéd elterjedne. Mielőtt a papok ilyen áldozatot elfogadhattak, a leprást megvizsgálva igazolniuk kellett, hogy teljesen meggyógyult. 10:43 A vizsgálat megtörtént. A leprást számkivetésre ítélő papok most tanúsították, hogy meggyógyult. Családja és a társadalom visszafogadta. Az egészség ajándéka nagyon drága volt neki. Örült férfias erejének és családja körébe való visszatérésének. Jézus figyelmeztetése ellenére nem tudta tovább titkolni gyógyulása tényét, és hirdette annak hatalmát, aki meggyógyította. 10:44 Amikor ez az ember Jézushoz fordult, "tele volt poklossággal". E halálos méreg átjárta egész testét. A tanítványok meg akarták a Mestert óvni attól, hogy hozzáérjen; mert aki leprást érintett, maga is tisztátalan lett. Jézus ráhelyezte kezét a leprásra, de nem fertőződött meg. A leprás pedig megtisztult. Így van ez a bűn poklosságával is, e halálos betegséggel, amelynek gyökerei mélyre nyúlnak. Emberi erővel nem lehet kigyógyulni belőle. "Minden fej beteg, és minden szív erőtelen. 10:45 Tetőtől talpig nincs e testben épség, csupa seb és dagadás és kelevény" (Ésa 1:5-6). Jézus, aki azért jött, hogy az emberek között éljen, nem fertőződött meg. Jelenléte gyógyító erő volt a bűnös számára. Aki lábához esve hittel könyörög: "Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem", meghallja a választ: "Akarom, tisztulj meg!" 10:46 Egyes esetekben Jézus nem azonnal árasztotta a kért áldást a hozzá forduló betegre. De a leprás abban a pillanatban meggyógyult, mihelyt kérte. Lehet, hogy földi áldásokért mondott imánkra késik a válasz, vagy Isten valami mást ad, mint amit kérünk, de nem így van ez akkor, ha bűntől való szabadulásért könyörgünk. Isten ki akar bennünket gyógyítani a bűnből, hogy gyermekeivé formáljon és képessé tegyen bennünket a szent életre. Krisztus önmagát adta "a mi bűneinkért, hogy kiszabadítson minket e jelenvaló gonosz világból, az Istennek és a mi Atyánknak akarata szerint" (Gal 1:4). "És ez az a bizodalom, amellyel őhozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket: És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink, amelyeket kértünk őtőle" (1Jn 5:14-15). 10:47 Jézus rátekintett a csüggedtekre, a fájó szívűekre, a reményvesztettekre, és azokra, akik földi örömökkel próbálták elnémítani a lélek sóvárgását. Meghívta őket, hogy nála nyugalmat találjanak. 10:48 "Nyugalmat találtok" 10:49 Kedvesen biztatta a küszködőket: "Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek" (Mt 11:29). 10:50 Krisztus e szavakat minden emberhez szólta. Mindegyikük megviselt, megterhelt, akár tudja, akár nem. Mindenkire nehezednek olyan terhek, amelyeket csak Krisztus tud levenni róluk. A legsúlyosabb nyűg a bűnteher. Megsemmisülnénk, ha azt egyedül kellene hordanunk. De a Bűntelen Lény helyünkbe lépett, és "az Úr mindnyájunk vétkét őreá veté" (Ésa 53:6). 10:51 Bűneink terhét Jézus hordozta. Ő leveszi e terhet fáradt vállunkról. Ő nyugalmat ad nekünk. A gond és fájdalom terhét is Ő hordozza. Hív, hogy adjuk át neki minden gondunkat, mert Ő szívén visel minket. 10:52 Idősebb testvérünk az örökkévalóság trónjánál van. Szemmel tart minden egyes lelket, aki mint Megváltójára tekint reá. Tapasztalatból ismeri az emberiség gyengeségeit, tudja, mire van szükségünk, és hogy miben áll a kísértések súlyos volta. Hiszen "hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt" (Zsid 4:15 - új kat. ford.). Jézus őrködik feletted, Isten remegő gyermeke! Sátán megkísért? Jézus megszabadít. Gyenge vagy? Ő megerősít. Tudatlan vagy? Ő megvilágosít. Megsebeztek? Ő meggyógyít. Az Úr, aki "elrendeli a csillagok számát", "meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket" (Zsolt 147:4.3). 10:53 Bármi aggaszt és bánt, ügyedet tárd az Úr elé, és akkor erőt kapsz a próbák elviseléséhez. Szorult helyzetedből és nehézségeidtől való szabadulásra is módot találsz. Minél gyengébbnek és tehetetlenebbnek érzed magad, annál erősebb leszel az Ő erejében. Minél súlyosabbak a terheid, annál áldottabb lesz a nyugalom, amikor átadod ezeket a terheket a Teherhordozónak. 10:54 A körülmények barátokat elszakíthatnak egymástól. A széles tenger háborgó hullámai köztük és köztünk csapkodhatnak. De semmilyen körülmény, semmilyen távolság nem választhat el bennünket a Megváltótól. Bárhol vagyunk, Ő mellettünk van, hogy támogasson, megőrizzen, védelmezzen és bátorítson. Krisztus jobban szereti megváltottait, mint az anya gyermekét. Kiváltságunk, hogy megnyugodjunk szeretetében, és ezt tudjuk mondani: "Bízni fogok Őbenne, mert Ő életét adta értem." 10:55 Az emberi szeretet változékony, de Krisztus szeretete nem változik. Amikor segítségért kiáltunk hozzá, Ő kinyújtja kezét, hogy megmentsen bennünket. 10:56 "Mert a hegyek eltávoznak, 10:57 És a halmok megrendülnek; 10:58 De az én irgalmasságom tőled el nem távozik, 10:59 És békességem szövetsége meg nem rendül, 10:60 Így szól könyörülő Urad" (Ésa 54:10). 10:61 E. Az igazi orvos-misszionárius - A lélek gyógyítása 10:62 Sokan azok közül, akik Krisztus segítségét kérték, saját maguk okozták betegségüket. Krisztus mégsem fordult el tőlük. Amikor Krisztus ereje átjárta e betegeket, felismerték bűneiket, és sokan nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is meggyógyultak. 10:63 Köztük volt a kapernaumi gutaütött is. Már nem is remélte, hogy meggyógyul, akárcsak a bélpoklos. Betegsége bűnös életének következménye volt, és szenvedését súlyosbította a bűntudat. Hiába könyörgött a farizeusoknak és az orvosoknak, hogy könnyítsenek rajta. Gyógyíthatatlannak mondták ki, bűnösnek ítélték, és kijelentették, hogy Isten haragja miatt meg fog halni. 10:64 A gutaütött kétségbe volt esve. Ám hallott Jézus cselekedeteiről. Mások, olyan bűnösök, tehetetlenek, mint amilyen ő is, meggyógyultak, és kezdte hinni, hogy ő is meggyógyulhat, ha elviszik a Megváltóhoz. Reménye azonban alábbhagyott, amikor eszébe jutott, hogy mitől beteg; mégsem tett le teljesen a gyógyulás lehetőségéről. 10:65 Mélységesen vágyott arra, hogy letehesse bűneinek terhét. Nagyon szeretett volna Jézussal találkozni, bűnei bocsánatáról megbizonyosodni, és a mennyel megbékülni. Ezután szívesen élne tovább, vagy meghalna, ahogy Isten akarja. 10:66 Nem volt vesztegetni való ideje. Sorvadt teste már a halál jeleit hordta magán. Esdekelve kérte barátait, vigyék el ágyán Jézushoz. Barátai szívesen vállalkoztak e feladatra, de olyan sűrű tömeg szorongott a házban, és a ház körül, ahol a Megváltó tartózkodott, hogy a beteg és barátai nem tudtak közelébe férkőzni, vagy akár csak a hangját meghallani. Jézus Péter házában tanított. A tanítványok - szokásukhoz híven - Jézus körül ültek; "és ott ülének a farizeusok és a törvénynek tanítói, akik jöttek Galileának és Júdeának minden faluiból és Jeruzsálemből" (Lk 5:17). Sokan közülük kémkedés céljából jöttek, hogy valamivel bevádolhassák Jézust. Rajtuk kívül ott tolongott a sokarcú tömeg, a tudni vágyók, a tisztelők, a kíváncsiak és a hitetlenek sokasága; különböző nemzetiségűek és a társadalom különböző rétegeiből valók. "És az Úrnak hatalma vala ővele, hogy gyógyítson" (Lk 5:17). Az élet Lelke lebegett az összegyűltek felett, de a farizeusok és a doktorok nem érzékelték jelenlétét. Nem volt hiányérzetük, és nekik nem szólt a gyógyítás. "Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen" (Lk 1:53). 10:67 Akik a gutaütöttet hordozták, újra és újra megpróbáltak utat törni a tömegen keresztül, de hiába. A beteg leírhatatlan lelki gyötrelemmel nézett szét. Hogyan adná fel a reményt, amikor a sóvárgott segítség olyan közel van?! Javaslatára barátai felvitték a ház tetejére, felbontották a tetőzetet, és leeresztették őt Jézus lábához. 10:68 A beszélgetés félbeszakadt. A Megváltó rátekintett a beteg szomorú ábrázatára, látta reá szegeződött esdeklő tekintetét. Jól ismerte a tehertől roskadozó lélek sóvárgását, hiszen Krisztus volt az, aki már otthon felébresztette lelkiismeretét. Amikor a beteg megbánta bűneit, és elhitte, hogy Jézus meg tudja gyógyítani, a könyörületes Megváltó áldását árasztotta reá. Jézus figyelte, amint a hit első felvillanásából kibontakozik az a meggyőződés, hogy Ő a bűnös egyedüli segítője; és látta, hogy a beteg - miközben igyekszik közelébe kerülni - erőfeszítésének arányában a hite is egyre erősebbé válik. Krisztus volt az, aki ezt a szenvedő embert önmagához vonzotta. Jézus - "bízzál fiam! Megbocsáttattak néked a te bűneid" - szavai (Mt 9:2) kellemes zeneként hatoltak fülébe. 10:69 A bűn terhe lehull a beteg lelkéről. Lehetetlen kételkednie. Krisztus szavaiból kitűnt, hogy tud az emberi szívben olvasni. Ki tagadhatja akkor, hogy van hatalma a bűnöket megbocsátani? Remény foglalja el a kétségbeesés helyét, az öröm pedig a nyomasztó bánatét. Az ember fizikai fájdalma megszűnt, és egész lénye átalakult. Több kívánsága nincs; nyugodtan, csendesen fekszik. Boldogabb annál, hogynem szólni tudna. 10:70 Sokan lélegzet-visszafojtva figyelték ennek a különös intézkedésnek minden mozzanatát. Sokan úgy érezték, hogy Jézus szavai nekik is szólnak. Hiszen az ő lelküket is beteggé tette a bűn! Ők is mélységesen szeretnének ettől a tehertől megszabadulni. 10:71 A farizeusok pedig attól való félelmükben, hogy elvesztik a tömeg feletti hatalmukat, így szóltak szívükben: "Káromlásokat szól. Ki bocsáthatja meg a bűnöket, hanemha egyedül az Isten?" (Mk 2:7). Jézus, miközben rájuk szegezte tekintetét - amelytől összegörnyedtek és hátrahúzódtak - így szólt: "Miért gondoltok gonoszt a ti szívetekben? Mert mi könnyebb, ezt mondani-é: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy ezt mondani: Kelj föl és járj? Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani" - a gutaütött felé fordulva folytatta: "Kelj föl, vedd a te ágyadat, és eredj haza" (Mt 9:4-6). 10:72 Ekkor az az ember, akit hordágyon vittek Jézushoz, fiatalos rugalmassággal és energiával talpra állt, és azonnal felvéve "nyoszolyáját, kiméne mindenkinek láttára; úgy hogy mindenki elálmélkodék, és dicsőíté az Istent, ezt mondván: Sohasem láttunk ilyet!" (Mk 2:12). 10:73 Az elhaló test meggyógyításához nem kevesebb, mint teremtő erő kellett. Ugyanaz a hang, amely életre szólította a föld porából teremtett embert, életre hívta a haldokló gutaütöttet is. És ugyanaz az erő, amely megelevenítette a testét, megújította a szívét is. Aki a teremtéskor "szólt és meglett", aki "parancsolt és előállott" (Zsolt 33:9), életet hirdetett a vétkeiben és bűneiben halott léleknek is. A test meggyógyítása tanúskodott arról a hatalomról, amely megújította a szívét is. Krisztus felszólította a gutaütöttet, hogy keljen fel és járjon, "hogy... megtudjátok - mondta -, hogy az ember Fiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani". 10:74 A gutaütött Krisztusban megtalálta mind lelkének, mind testének gyógyulását. Lelkileg kellett meggyógyulnia, mielőtt értékelni tudta testi egészségét. A gutaütött testének meggyógyítása előtt lelkiismeretén kellett könnyíteni, és lelkét a bűntől megtisztítani. Ezt a leckét nem szabad figyelmen kívül hagynunk. A fizikai betegségtől szenvedők ezrei sóvárognak ma - a gutaütötthöz hasonlóan - erre az üzenetre: "Megbocsáttattak a te bűneid". Betegségük oka a bűnteher a maga nyugtalanságával és kielégítetlen vágyaival. Csak akkor könnyebbülhetnek meg, ha a lélek Orvosához fordulnak. Az a békesség, amit csakis Ő adhat, megeleveníti lelküket, és meggyógyítja testüket. 10:75 A gutaütött gyógyulása láttán az emberek úgy érezték, hogy megnyílt a menny; és feltárult előttük egy szebb élet dicsősége. Amikor a meggyógyult ember pehelysúlyként cipelve ágyát áthaladt a tömegen, minden lépésnél magasztalva Istent, az emberek hátrahúzódva adtak helyet neki, és miközben lenyűgözve bámultak rá, egymás között halkan suttogták: "Bizony csodadolgokat láttunk ma!" (Lk 5:26). 10:76 A gutaütött családjában nagy volt az öröm, amikor a meggyógyult visszatért hozzájuk, könnyedén cipelve ágyát, amelyen röviddel azelőtt óvatosan vitték el közülük. Örömkönnyeket hullatva gyűltek köré, és alig mertek hinni a szemüknek. Ott állt előttük férfikorának teljében. Karja, amelyből korábban hiányzott az élet, most azonnal engedelmeskedett akaratának. Összeaszott, ólomszínű teste most üde volt, és majd kicsattant az egészségtől. Biztos, könnyed léptekkel járkált. Öröm és bizakodás vésődött minden arcvonására; lelki tisztaság és béke foglalta el a bűn és szenvedés nyomait. Boldog hálaadás szállt fel ebből a házból és Isten megdicsőült Fia által, aki visszaadta a reményvesztett reménységét és a porba sújtott erejét. Ez az ember és az egész család kész volt életét adni Jézusért. Semmi kétely nem fátyolozta be hitüket, hitetlenség nem kezdte ki Krisztus iránti hűségüket, aki árnyékba borult otthonukat elárasztotta fénnyel. 10:77 Áldjad én lelkem az Urat, 10:78 És egész bensőm az ő szent nevét. 10:79 Áldjad én lelkem az Urat, 10:80 És el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. 10:81 Aki megbocsátja minden bűnödet, 10:82 Meggyógyítja minden betegségedet. 10:83 Aki megváltja életedet a koporsótól; ... 10:84 És megújul a te ifjúságod, mint a sasé. 10:85 Igazságot cselekszik az Úr, 10:86 És ítéletet minden elnyomottal... 10:87 Nem bűneink szerint cselekszik velünk, 10:88 És nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint... 10:89 Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, 10:90 Olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt. 10:91 Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; 10:92 Megemlékezik róla, hogy por vagyunk. 10:93 (Zsolt 103:1-14). 10:94 "Akarsz-é meggyógyulni?" 10:95 "Van pedig Jeruzsálemben a Juh-kapunál egy tó, amelyet héberül Bethesdának neveznek. Öt tornáca van. Ezekben feküvék a betegek, vakok, sánták, aszkórosok nagy sokasága, várva a víznek megmozdulását" (Jn 5:2-3). 10:96 A tó vize bizonyos időközökben felkavarodott. A közhiedelem szerint ezt valamilyen természetfölötti hatalom okozta. Azt is hitték, hogy aki a víz felkavarodása után először lép a vízbe, meggyógyul, bármi legyen is a betegsége. A betegek százai látogattak el erre a helyre; de amikor a víz zavaros lett, a betegek tömegei a tóhoz tódulva eltaposták a gyengébb férfiakat, nőket és gyermekeket. Sokan még csak a tó közelébe sem tudtak jutni. Sokan pedig, akiknek sikerült eljutniuk a tóig, meghaltak a szélén. A tó körül menedékhelyek épültek, hogy a betegek védelmet találhassanak a nappali hőség és az éjszakai hideg ellen. Egyesek ezekben a fedett csarnokokban töltötték az éjszakát, és a gyógyulás hiú reményében nap mint nap a tó széléhez kúsztak. 10:97 Jézus éppen Jeruzsálemben volt. Egyedül járkált: láthatóan elmélkedett és imádkozott. Közben a tóhoz ért. Meglátta a szerencsétlen betegeket, akik lesték azt, amit gyógyulásuk egyedüli lehetőségének véltek. Jézus szerette volna gyakorolni gyógyító hatalmát, és minden beteget meggyógyítani. De éppen szombat volt. Tömegek mentek istentiszteletre a templomba, és Jézus tudta, hogy az ilyen cselekedet - a gyógyítás - fellobbantja a zsidók előítéletét, és munkájának hamar véget vetnek. 10:98 De a Megváltó meglátott egy különlegesen súlyos esetet: egy harmincnyolc esztendeje tehetetlen, rokkant embert. Betegsége nagyrészt saját bűnös életmódjának következménye volt, és az emberek Isten büntetését látták benne. Hosszú éveket élt meg nyomorultan, egyedül, társtalanul, az Isten kegyelméből való kitaszítottság érzésével. Amikor a víz felkavarodása várható volt, tehetetlenségén szánakozó emberek elvitték a csarnokokhoz. A kedvező pillanatban azonban nem volt ott senki, aki segített volna neki. Látta a víz fodrozódását, de sohasem tudott a tó szélénél tovább jutni. Mások, az erősebbek, megmártóztak előtte a vízben. A szegény, tehetetlen beteg nem tudott versenyezni a tülekedő, önző tömeggel. Örökös próbálkozása, amely egyetlen célpontra irányult, szorongása, folytonos csalódása régen felemésztette maradék erejét is. 10:99 A beteg ott feküdt matracán, és egyszer-egyszer felemelve fejét szemét a tóra meresztette. Egyszer csak egy kedves, szánakozó arc hajolt fölé, és "akarsz-é meggyógyulni?" szavai megragadták figyelmét. Reménység ébredt szívében. Érezte, hogy valamilyen módon segítséget kap. De a bizakodás fénye csakhamar elhalványult. Eszébe jutott, hányszor próbált eljutni a tóhoz, és most már nincs sok kilátása arra, hogy megéri a víz újbóli felkavarodását. Ernyedten fordult el, és így szólt: "Uram, nincs emberem, hogy amikor a víz felkavarodik, bevigyen engem a tóba; és mire én odaérek, más lép be előttem." 10:100 Jézus erre ennyit mondott: "Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj!" A beteg megújult reménnyel nézett Jézusra, akinek tekintetéhez, hangjához nem volt fogható. Puszta jelenlétéből szeretet és erő sugárzott. A rokkant ember megragadta hitével Krisztus szavait. Szó nélkül engedelmeskedett, és minden tagja engedett akaratának. 10:101 Minden idegszálát és izmát új élet járta át; béna tagjai egészségesen mozdultak meg. Talpra ugrott és biztos, könnyed léptekkel indult el, dicsérve Istent és örvendezve megújult erejének. 10:102 Jézus a gyógyítás előtt semmiféle bizonyítékát nem adta isteni hatalmának. Az ember mondhatta volna: Uram, ha meggyógyítasz, engedelmeskedem szavadnak. Kételkedésével elvesztette volna a gyógyulás egyetlen lehetőségét. De nem! Ez az ember hitt Krisztus szavaiban, elhitte, hogy meggyógyult. Azonnal cselekedni próbált, és Isten erőt adott neki. Akart járni, és járt is. Követte Krisztus parancsát, és meggyógyult. 10:103 A bűn elszakított bennünket Istentől, az Élettől. Lelkünk megbénult. Önerőből mi sem tudunk jobban szent életet élni, mint ahogyan a tehetetlen ember sem tudott járni. Sokan felismerik tehetetlenségüket; sóvárognak olyan lelki életre, amellyel összhangba kerülhetnének Istennel, és ezt iparkodnak elérni, de hiába. Kétségbeesve kiáltanak fel: "Oh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem a halálnak testéből?" (Róm 7:24). Ti csüggedő, küszködő emberek, tekintsetek fel! A Megváltó a vére által megvásárolt emberek fölé hajolva kimondhatatlan szeretettel és szánalommal mondja: "Akarsz-é meggyógyulni?" Neked is mondja, hogy kelj fel gyógyultan és békés szívvel! Ne várj addig, amíg gyógyultnak nem érzed magad! Higgy a Megváltó szavában! Akard, amit Krisztus akar! Akard szolgálni Őt! És miközben Igéjének szavai szerint cselekszel, erőt kapsz. Bármi legyen az a régóta tartó bűnös szokás vagy eluralkodó szenvedély, amely megkötözte tested-lelked, Krisztus meg tud és meg akar szabadítani. Életet lehel a bűnei miatt "holt" lélekbe (Ef 2:1). Megszabadítja a gyengesége, a balszerencséje vagy a bűnei által láncra vert foglyot. 10:104 A bűntudat gyökereiben mérgezte meg az életet. De Krisztus ezt mondja: "Elveszem bűneidet; békességet adok neked. Megvásároltalak vérem árán. Enyém vagy. Kegyelmem megerősíti meggyengült akaratodat; megszabadítalak a bűntudattól." Amikor kísértések törnek rád, amikor gondok és problémák vesznek körül, amikor levert és csüggedt vagy, és már-már erőt vesz rajtad a kétségbeesés, tekints Jézusra, és az Ő jelenlétének fénye szétoszlatja a téged körülzáró sötétséget! Amikor a bűn akarja uralni lelkedet, és megterheli lelkiismeretedet, tekints a Megváltóra! Kegyelme elég a bűn legyőzéséhez. Bár még kétségektől remegsz, fordulj hozzá hálás szívvel! Ragadd meg a felkínált reménységet! Krisztus szeretne befogadni családjába. Ereje segít gyengeségedben; Ő vezetni fog lépésről lépésre. Tedd kezedet az övébe, és engedd, hogy vezessen! 10:105 Sohase érezd azt, hogy Krisztus távol van! Ő mindig közel van. Szeretete körülvesz. Keresd Őt! Ő szeretné, ha megtalálnád. Ő nemcsak azt akarja, hogy ruháját érintsd meg, hanem azt is, hogy állandóan vele járj. 10:106 "Eredj el, és többé ne vétkezzél" 10:107 A sátoros ünnep épp hogy véget ért. Jeruzsálemben a papok és rabbik Jézus elleni cselszövése kudarcba fulladt. Amikor az est beköszöntött, "mindnyájan hazamenének. Jézus pedig elméne az Olajfák hegyére" (Jn 7:53; 8:1). 10:108 Jézus szeme elől eltűnt a felbolydult, kavargó város, a kíváncsi tömeg és az álnok rabbik csapata. A Mester kiment az olajfás kertek csendjébe, ahol egyedül lehetett Istennel. De reggel korán visszatért a templomba; és amikor a tömeg körülfogta, leült és tanította őket. 10:109 De csakhamar félbeszakították. Egy sereg farizeus és írástudó közeledett hozzá, egy rémült asszonyt vonszolva, akit könyörtelen, éles szavakkal vádoltak a hetedik parancsolat megsértése miatt. Jézus elé taszították, és tiszteletet színlelve így szóltak: "Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő. A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?" (Jn 8:4-5). 10:110 Színlelt tiszteletük Jézus megsemmisítését célzó cselszövést leplezett. Ha Jézus felmenti az asszonyt, meg lehet Őt vádolni, hogy semmibe veszi Mózes törvényét. Ha pedig halálra méltónak ítéli, bevádolhatják a rómaiaknál azzal, hogy az egyedül Rómát megillető hatalomra formál jogot. 10:111 Jézus nézte a jelenetet - a szégyenkező, reszkető áldozatot, a durva arcvonású, minden emberi érzést nélkülöző méltóságokat. Makulátlan, tiszta lelke megborzadt ettől a látványtól. Mintha nem is hallotta volna a kérdést, lehajolt, és a földre szegezve tekintetét, írni kezdett a porba. 10:112 Jézus késlekedése és látszólagos közömbössége miatt türelmetlen vádlók közelebb húzódtak, hogy nyomatékosan figyelmébe ajánlják az ügyet. De amint tekintetük - követve Jézusét - lába elé esett, megnémultak. Ott látták leírva saját életük bűnös titkait. 10:113 Jézus felnézett, és szemét a cselszövő vénekre szegezve mondta: "Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ" (7. vers). Majd lehajolva tovább írt. 10:114 Jézus nem hagyta figyelmen kívül a mózesi törvényt, és Róma tekintélyét sem sértette meg. A vádlók vereséget szenvedtek. Most, hogy színlelt szentségük köntöse lehullott, ott álltak bűnösen és elmarasztalva a végtelen tisztaság előtt. Attól félve, hogy életük titkolt gonoszsága a tömeg tudomására jut, lehajtott fejjel és lesütött szemmel elsompolyogtak, áldozatukat a könyörületes Megváltónál hagyva. 10:115 Jézus felemelkedett, és az asszonyra tekintve így szólt: "Hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged? Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!" (10-11. vers). 10:116 Az asszony félelemtől meggörnyedve állt Jézus előtt. Jézusnak e szavai - "aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ" - halálos ítéletként hatottak rá. Nem mert a Megváltó szemébe nézni. Némán várt a sorsára. Meglepetten látta, hogy vádlói szótlanul és zavartan elvonulnak. S ezután ezeket a biztató szavakat hallotta: "Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!" Megindultan vetette magát Jézus lábához, és zokogástól elcsukló hangon elrebegte szeretettől áthatott háláját, és keserű könnyek közt vallotta meg bűneit. 10:117 Új élet kezdete volt ez számára - a tisztaság, a béke és az Istennek szentelt élet kezdete. Ennek az elbukott embernek a felemelésével Jézus nagyobb csodát művelt, mint a legsúlyosabb fizikai betegség meggyógyítása. A lelki betegséget gyógyította meg, amelynek örök halál lett volna a vége. Ez a bűnbánó asszony Jézus egyik legrendíthetetlenebb követője lett. Önfeláldozó szeretettel és hűséggel fejezte ki háláját Jézus megbocsátó irgalmáért. A világ csak megvetette és kigúnyolta ezt a megtévedt asszonyt, de a bűntelen Lény, Jézus megszánta gyengeségét, és segítő kezet nyújtott felé. Míg a képmutató farizeusok megbélyegezték, Jézus így szólt hozzá: "Eredj el és többé ne vétkezzél!" 10:118 Jézus ismeri minden ember körülményeit. Minél bűnösebb az ember, annál nagyobb szüksége van a Megváltóra. Isteni szíve azokkal törődik a legnagyobb szeretettel és megértéssel, akik a legkilátástalanabbul bonyolódtak bele az ellenség hálójába. Saját vérével pecsételte meg az emberi nem felszabadítási dokumentumát. 10:119 Jézus nem akarja, hogy az ellenség kísértéseinek játékszerei legyenek azok, akikért ilyen nagy árat fizetett. Nem akarja, hogy vereséget szenvedjünk és elpusztuljunk. Aki megzabolázta az oroszlánokat a vermükben, és aki hű tanúival ott járt az izzó lángok között, rajtunk is éppúgy kész segíteni, hogy megfékezze a lényünkben rejlő gonoszságot. Ma ott áll a kegyelem oltáránál, és Isten elé tárja a tőle segítséget várók imáját. Egyetlen könnyező, bűnbánó embert sem utasít el. Ingyen megbocsát mindenkinek, aki bocsánatért és gyógyulásért hozzá fordul. Senkinek sem mondja el mindazt, amit tud róla, hanem minden remegő emberbe bátorságot akar önteni. Mindenki, aki csak akarja, erőt kaphat Istentől és békét köthet Istennel, és Isten is kész békét kötni vele. 10:120 Mindenkit, aki hozzá menekül, Jézus megment a vádló, perlekedő nyelvektől. Sem ember, sem gonosz angyal nem gáncsolhatja őket. Krisztus lényükbe ötvözi saját Isten-ember lényét. Az Isten trónjáról sugárzó fényben állnak a csodálatos Bűnhordozó mellett. 10:121 Jézus Krisztus vére megtisztít "minden bűntől" (1Jn 1:7). 10:122 "Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, aki megigazít; Kicsoda az, aki kárhoztat? Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is érettünk" (Róm 8:33-34). Krisztus megmutatta, hogy abszolút úr a szél, a hullámok és a démonoktól megszállott emberek felett. Ő, aki lecsendesítette a vihart és a háborgó tengert, békét parancsol a Sátán által meggyötört és lesújtott lelkeknek. 10:123 Jézus a kapernaumi zsinagógában küldetéséről - a bűn foglyainak szabadításáról - beszélt. Szavait rémült kiáltás szakította félbe. Egy őrült ugrott ki az emberek közül, és így kiáltott: "Ah, mi dolgunk van nékünk veled, Názáreti Jézus? Azért jöttél-é, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te: az Istennek Szentje" (Mk 1:24). 10:124 Jézus megdorgálta a démont. Ezt mondta: "Némulj meg, és menj ki ez emberből! És az ördög azt a középre vetvén, kiméne belőle, és nem árta néki semmit" (Lk 4:35). 10:125 Ez az ember is saját életmódjában kereshette nyomorúságának okát. Elbűvölték a bűn kínálta élvezetek, és azt gondolta, hogy az életből nagyszerű karnevált csinálhat. Az iszákosság és a léhaság megrontotta lényének nemes vonásait, és Sátán teljesen hatalmába kerítette őt. Túl későn kezdte a lelkiismeret furdalni. Amikor már szívesen lemondott volna vagyonról és szórakozásról, hogy visszanyerje emberi méltóságát, képtelen volt kimenekülni Sátán szorításából. 10:126 A Megváltó közelsége felébresztette benne a szabadulás utáni vágyat, de a démon ellenszegült Krisztus hatalmának. Amikor az ember Jézushoz akart segítségért fordulni, azt mondta, amit a gonosz lélek mondatott vele, és az ember félelmében kiáltozott. Az ördögtől megszállott ember Jézusban megsejtette azt a Valakit, aki megszabadíthatja. De amikor meg akarta fogni azt a csodálatos kezet, egy másik akarat visszatartotta, és más szavakat mondatott vele. 10:127 Iszonyatos volt a sátáni hatalom és a saját szabadságvágya közötti küzdelem. A meggyötört ember már-már elvesztette életét az emberi mivoltától megfosztó ellenséggel vívott harcban. De a Megváltó szólt; szavában erő volt, és megszabadította a foglyot. Az imént még megszállott ember teljesen lehiggadva, fegyelmezetten állt a csodálkozó emberek előtt. 10:128 Boldogan dicsérte Istent a szabadulásért. Szeme, amely nemrég még tébolyult láztól csillogott, most értelmet sugárzott, és könnyekkel telt meg. Az emberek megnémultak az ámulattól. Mihelyt szólni tudtak, így kiáltottak egymásnak: "Mi ez? Micsoda új tudomány ez, hogy hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek is, és engedelmeskednek néki?" (Mk 1:27). 10:129 Ma is tömegeket tartanak hatalmukban a gonosz lelkek, miként annak idején a kapernaumi megszállottat. Mindazok, akik szántszándékkal elfordulnak Isten parancsolataitól, Sátán uralma alá helyezik magukat. Sokan játszanak a bűnnel, és úgy gondolják, fel tudnak hagyni vele, amikor úgy tetszik nekik: de addig-addig engednek csábjainak, amíg az övékénél erősebb akarat foglyaivá lesznek, és e titokzatos hatalom láncait már képtelenek lerázni. Talán olyan tehetetlenül vergődnek valami titkos bűn vagy eluralkodó szenvedély fogságában, akárcsak az a kapernaumi megszállott. 10:130 Helyzetük mégsem reménytelen. Isten nem irányítja gondolatainkat beleegyezésünk nélkül. Minden embernek joga van eldönteni, hogy melyik hatalom uralma alá akarja helyezni magát. Senki sem süllyedt olyan mélyre, senki sem olyan aljas, hogy ne találhatna Krisztusnál szabadulásra. A megszállott - imádkozás helyett - csak a Sátán szavait tudta kimondani; de Isten hallotta a szív ki nem mondott esdeklését. Egyetlen sóvárgó kiáltást sem hagy Isten figyelmen kívül, ha az esdeklés nem is formálódik szavakká. Nem lesz Sátán martaléka és gyengeségében nem marad magára senki, aki Istennel szövetségre lép. 10:131 "Elvétethetik-é a préda az erőstől, és megszabadulhatnak-é az igazak foglyai?... Így szól az Úr, az erőstől elvétetnek a foglyok is, és megszabadul a kegyetlen zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg, és én tartom meg fiaidat" (Ésa 49:24-25). 10:132 Csodálatosan formálódik át az az ember, aki hittel kitárja szívét a Megváltó előtt. 10:133 "Adok néktek hatalmat" 10:134 A tizenkét apostolhoz hasonlóan a hetven tanítvány is, akiket Krisztus később küldött szolgálatba, természetfeletti képességeket kapott küldetése jeleként. Amikor munkájukat befejezték, örömmel tértek vissza, mondván: "Uram, még az ördögök is engednek nékünk a te neved által!" Jézus így válaszolt: "Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből" (Lk 10:17-18). 10:135 Ettől fogva Krisztus követői tekintsék Sátánt legyőzött ellenségnek! Jézus a kereszten kivívta értük a győzelmet; és azt akarja, hogy a győzelmet tekintsék sajátjuknak. "Ímé - mondta -, adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek" (Lk 10:19). 10:136 A Szentlélek mindenható hatalma minden bűnbánó lélek védelmezője. Krisztus senkit, aki töredelmesen és hittel igényli védelmét, nem enged át az ellenség hatalmának. Az igaz, hogy Sátán nagy hatalmú lény, de Istennek hála, nekünk hatalmas Megváltónk van, aki kivetette a gonoszt a mennyből. Sátánnak tetszik, ha eltúlozzuk hatalmát. Miért nem beszélünk Jézusról? Miért nem magasztaljuk az Ő hatalmát és szeretetét? 10:137 Az ígéret szivárványa, amely a mennyei trónt körülfogja, az egész örökkévalóságon át hirdeti, hogy "úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn 3:16). Ez az egész világegyetem előtt tanúsítja, hogy Isten sohasem hagyja magára gyermekeit a gonosszal vívott küzdelmükben. Ezért biztosak lehetünk abban, hogy amíg a trón áll, Isten erejére és oltalmára mindig számíthatunk. |
Seek to any passage:
Search the text:
Special note for ANDROID SmartPhones
I recommend to download PhoneMe emulator for Android from here.
Especially I recommend phoneME Advanced - Foundation Profile + MIDP High Resolution b168 rev20547 from here, or from here.
Then you have to build your application, to transfer the .jar and .jad files on your mobile phone and run using this nice emulator.
1. Install a Zip Utility from Android Market.
2. Install a File Manager from Android Market.
3. Download and install PhoneMe, as mentioned above.
4. Build your application by using Download Multilingual Service or Dynamic Download (zip).
5. Copy the zip file into your Android Phone and unzip the content in a folder, and then write down the path to the unzipped files and the name of the .jad file.
6. Launch PhoneMe from your smartphone.
7. Inside PhoneMe, write to the main window the path and the name to the .jad file, above mentioned. Will look something like: file:///mnt/sd/download/BiblePhone.jad and then press enter.
8. The application will be installed, and next a hyperlink will be available below the above mentioned textbox. On this way you can install as many of MIDP application you like on your Android Phone.
How to install the application in Java Mobile enabled phones
It is possible now to have the Holy Scriptures on your mobile phone and to read
it wherever you are due to the Mobile Information Device Profile (MIDP)
technology in 1.0 and 2.0 versions, developed for Java applications.
A good advice is to try in the beginning the MIDP 1.0 / 128 Kbytes version, and
progressively to advance to MIDP 2.0 and larger volumes (512 Kbytes or more).
The application is available for MIDP 2.0, MIDP 1.0. You have only to select one
table on the field MIDP2.0 or MIDP1.0, according to the desired Bible version.
Then, you shall make a click on the JAR (Java Archive) file in order to obtain
the software to be installed on your mobile phone.
I recommend you to start with STARTER(MIDP1.0old) edition, then to continue with
INTERMEDIATE(MIDP1.0), and in the end, if the mobile phone supports this thing,
to try to install the ADVANCED (MIDP2.0) edition. Also, start with 128 kbytes
volumes, continue with 512 kbytes, and at the end try the version in one file.
There are cases where the mobile phone requires so called JAD (Java Descriptor)
files. These JAD files has to be
uploaded, on this case, together with the desired JAR files(s).
There are different methods to download the applications in your mobile phone as
follows:
1. Directly from Internet by using a WAP or GPRS connection
2. By using the infrared port of the mobile phone
3. By wireless Bluetooth access to the mobile phone
4. By cable link between PC ad mobile phone
5. If none from the above cases are valid
Next, we shall examine each case in order to have a successfully installation of
the software.
1. Directly from Internet by using a WAP or GPRS connection
If your have Internet access on your mobile phone (e.g. WAP or GPRS), it is
enough to access
https://biblephone.intercer.net/wap/ from the browser of the mobile phone,
and to access the desired Bible version, and then to make an option about
MIDP1.0 or MIDP2.0, and finally to select the desired module (e.g. one or more).
After the last selection, the desired version will be downloaded on your mobile
phone.
Many phones have only this option for installing JAVA appplications.
2. By using the infrared port of the mobile phone
Sometimes there is a need for a special uploader software for specific mobile
phones.
If you don't have access to Internet directly from your mobile phone, then you
shall have to pass to this step requiring to have infrared ports on your mobile
phone and on the computer.
a. On this case, you will download the application by using the computer from
the Internet (i.e. JAR files).
b. Once the application is downloaded (preferable on the desktop) you will have
to activate the infrared port on the mobile phone and align it with the infrared
port of the computer (preferable laptop).
c. Then a window will appear asking what file you want to send to the mobile
phone. Next, you will select the downloaded JAR file, and after OK, the mobile
phone will ask you if you want to load that file. You say YES and the
application will be downloaded on your mobile phone.
d. Probably, you will be asked by the mobile phone where you want to save it (e.g.
on the games or applications directories). After you made this selection, the
file will be ready to be loaded for run.
The displaying preference can be set inside the application in order to have
larger fonts, full screen display etc.
3. By wireless Bluetooth access to the mobile phone
Sometimes there is a need for a special uploader software for specific mobile
phones.
This situation is similar with the infrared case. You have only to activate
Bluetooth access on your mobile phone (check if exists) and on the computer (check
if exists).
4. By cable link between PC ad mobile phone
Sometimes there is a need for a special uploader software for specific
mobile phones.
On this case the steps are as follows:
a. On this case, you will download the application by using the computer from
the Internet (i.e. JAR files).
b. Once the application is downloaded (preferable on the desktop) you will have
to set up the wired connection between the mobile phone and the computer. Next,
you will start the synchronization / data transfer application and download the
JAR file in your mobile phone. Surely, you will have to consult the CD of your
mobile phone.
c. By this application you shall transfer into your mobile phone the JAR file in
the games or applications directories. Next, you will have to select for run the
JAR desired file.
5. If none from the above cases are valid
On this unhappy case, I recommend you to find a friend with a laptop having
infrared / Bluetooth capabilities, or to buy a data link cable, or to change
your current model of mobile phone.
Unfortunately, some models of mobile phones require only WAP/GPRS in order to
download and run Java applications.
Sometimes there is a need for a special uploader software for specific mobile
phones. Therefore check the documentation of them and also the page for specific
models.
Why so many versions? Simple, because not all the mobile phones support the
Bible in one file with MIDP 2.0 (the most advanced for the time being).
Multilingual Online Ebooks
It is possible now to have the inspirational ebooks on your browser and to read it allowing you to make comparisons between different translations or versions for a specific language. This occasion is unique, and you have only to browse to the desired author and book.
Select another version:
If you have any questions, remarks, suggestions, please contact me here.
May God bless you in studying the Holy Scriptures.
Sitemap: Please select the BiblePhone modules in your language: