41:1 12. "Legyetek erősek az Úrban"
41:2 ERŐ A SZOLGÁLATHOZ
41:3 A veszedelem idején az egyháznak olyan munkáshadseregre van szüksége, amelynek tagjai - mint Pál - hasznos szolgálatra nevelődtek, akiknek mély tapasztalatuk van az Isten dolgaiban, akik komolyak és buzgók. Megszentelt, önfeláldozó férfiak kellenek, akik nem riadnak vissza a megpróbáltatásoktól és felelősségtől; akik bátrak és hűek, szívükben kiformálódott Krisztus, a "dicsőség ama reménysége", és szent tűzzel érintett ajakkal "hirdetik az Igét". Ilyen munkások hiányában szenved Isten ügye, és a végzetes tévtanok, mint halálos mérgek fertőzik meg az emberiség erkölcsét és fosztják meg reményétől.
41:4 Azok a férfiak, akik Isten jelenlétében élnek és bejegyezték nevüket
41:5 a mennyei könyvekbe, mint Dánielét, minden tehetségüket arra szentelték, hogy Isten országát a legjobban tudják bemutatni a gonoszságban veszteglő világnak. Az ismeretben való előrehaladás nélkülözhetetlen; ha az Isten ügyében használják fel, a tudás hatalom a jóra. A világnak gondolkodó férfiakra van szüksége; olyan férfiakra, akik hűek az alapelvekhez, akik értelemben és lelkierőben állandóan növekednek. A sajtónak tehetséges emberekre van szüksége, akik által az igazság szárnyakat kaphat, hogy az evangélium minden néphez és nyelvhez eljusson.
41:6 "Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit - parancsolja nekünk Krisztus -, hogy megteljék az én házam." (Lk. 14:23) Ennek az igének engedelmeskedve el kell mennünk a közelben és távolban levő pogány népekhez. A vámszedőknek és paráznáknak hallaniuk kell az Üdvözítő meghívását. Követei barátságossága és türelme által a meghívó kényszerítő hatalommá lesz azok felemelésére, akik a legmélyebbre süllyedtek a bűnben.
41:7 A keresztény indítékok azt kívánják, hogy határozott szándékkal, soha el nem csüggedő részvéttel és állandóan növekvő sürgetéssel dolgozzunk a lelkekért, akiket Sátán el akar pusztítani. Semmi se csökkentse a komoly, tusakodó buzgalmat az elveszettek megmentésére.
41:8 Figyeljétek meg a Szentírásban, hogyan nyilatkozik meg az a jóra késztető lelkület, amely férfiakat és nőket arra serkent, hogy Jézus Krisztushoz jöjjenek. Minden alkalmat meg kell ragadnunk - házanként és nyilvánosan -, hogy az embereket az Üdvözítőhöz vonjuk. Minden erőnkkel késztessük őket arra, hogy Krisztusra tekintsenek, és fogadják el önmegtagadó életét és áldozatát. Azt kell megértetnünk velük, hogy Krisztus szívének úgy szereznek örömet, ha minden képességüket neve dicsőítésére használják fel.
41:9 Nem munkaidőnk hosszát tekinti az Úr, hanem a munkában tanúsított készséget és hűséget. Minden szolgálatunkban énünk teljes odaadását követeli. A legkisebb őszintén, önmegtagadóan elvégzett kötelesség kedvesebb Isten előtt, mint a legnagyobb munka, ha abban önzés nyomai fedezhetők fel. Azt nézi, vajon figyelünk-e Krisztus Lelkére, hogy milyen Krisztushoz való hasonlóságot nyilvánítunk ki munkánk végzésében. Inkább a szeretetre és hűségre tekint, amellyel dolgozunk, mint a munka nagyságára.
41:10 Ha az önzésünk meghalt és a hatalom utáni vágyunkat teljesen elfojtottuk, ha hála tölti be szívünket és életünket a szeretet fűszerezi, csak akkor lakozik Jézus Krisztus a lelkünkben, és Isten munkatársainak ismer el bennünket.
41:11 A világon minden ember között azok legyenek a legönzetlenebbek, a legbarátságosabbak és legudvariasabbak, akik másokat akarnak reformálni. Életükben igazi jóság és önzetlen cselekedetek nyilvánuljanak meg. Krisztusnak az a szolgája, akiből az udvariasság hiányzik, aki türelmetlennek mutatkozik mások tudatlanságával és csodálkozásával szemben, aki nem fontolja meg mit beszél és meggondolatlanul cselekszik, becsukhatja a szívekhez vezető ajtókat, úgy hogy azokat sosem tudja már kinyitni.
41:12 Mint a harmat és az enyhe eső, amely a szomjas növényre hull, úgy mondjatok barátságos szavakat, ha embereket akartok a tévedéstől megmenteni. Istennek az a terve, hogy először a szíveket érje el. Közöljük az igazságot szeretettel, és bízzuk az Úrra, hogy erőt kölcsönözzön életek átalakításához. A Szentlélek munkálja a lélekben azokat a szavakat, amelyeket szeretetben szólunk.
41:13 Természettől fogva magunkban bízunk és makacsok vagyunk. Ha megtanuljuk azokat a leckéket, amelyeket Krisztus akar megtanítani nekünk, akkor természetének részeseivé válunk és ezentúl az Ő életét éljük. Krisztus csodálatos példája, összehasonlíthatatlan szeretete, szelídsége, amellyel mások lelkével foglalkozott, amikor sírt a sírókkal és örült az örvendezőkkel - mély hatást gyakorol mindazokra, akik őszintén követik Őt. Barátságos szavakkal és cselekedetekkel próbálják meg könnyűvé tenni az ösvényt az elfáradt lábak előtt.
41:14 A nevelésnél nem az ismeretek közlése a fődolog, hanem az éltető erő átadása, amelyet a szív és lélek Istennel való összeköttetése által nyerhetünk. Csak az élet tud életet adni. Milyen előjogot élveztek azok, akik három évig naponta összeköttetésben voltak az isteni élettel, amelyből minden életadó ösztönzés származott, mely a világot megáldotta! Jézus összes követője közül először János, a szeretett tanítvány adta át magát e csodálatos élet hatalmának. Ő mondja: "És az élet megjelent és láttuk és tanúbizonyságot teszünk róla, és hirdetjük néktek az örök életet, amely az Atyánál van és megjelent nékünk... És az Ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet a kegyelemért." (I. Jn. 1:2; Jn. 1:16)
41:15 Jézus apostolainak semmijük sem volt, ami rájuk dicsőséget hozott volna. Teljesen világos, hogy munkájuk eredményét egyedül Istennek köszönhették. E férfiak élete, jelleme, amelyet kifejlesztettek és az erőteljes munka, amelyet Isten általuk végzett, bizonyságot tesznek, hogy mit akar Isten mindazok által tenni, akik megtérnek és engedelmeskednek neki.
41:16 Az alázatosság felette áll a dicsőségnek. Az Úr - ha nagy munkát kíván végezni az emberekért - olyan szolgákat választ, mint Keresztelő János, akik a világ előtt alacsony helyet foglalnak el. A leggyermekibb tanítvány a legeredményesebb az Istenért végzett munkában. A mennyei erők csak azzal tudnak együtt dolgozni, aki nem önmagát akarja felmagasztalni, hanem lelkeket akar menteni. Aki legjobban érzi az isteni segítség szükségességét, az könyörögni fog érte, és a Szentlélek megerősítő és felemelő fénysugarat hint rá Jézustól. A Krisztussal való közösség arra készteti, hogy elmenjen azokért munkálkodni, akik a bűn rabszolgái lettek. Missziójára kenetet kap, és eredményt ér el ott, ahol sok tanult és bölcs célt tévesztene.
41:17 Istennel ima által kell közösségben lenni annak, aki a lelkeket bűnbánatra szólítja fel. A Mindenhatóba kapaszkodva ezt kell mondania: "Nem engedlek el, míg meg nem áldasz engem. Adj erőt, hogy lelkeket nyerjek Krisztus számára."
41:18 Pál így szól: "amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős." (II. Kor. 12:10) Ha felismerjük gyengeségünket, tanuljuk meg, hogy olyan erőben ne bízzunk, amellyel nem rendelkezünk. Semmi sincs oly nagy hatással viselkedésünk legmélyebb indítékaira, mint Jézus Krisztus megbocsátó szeretetének tudata. Semmi sem gyakorolhat oly erős befolyást a szívre, mint az az állandó tudat, hogy felelősséggel tartozunk Istennek. Istennel kell összeköttetésbe lépnünk, hogy a Szentlélek birtokba vegyen bennünket és alkalmassá tegyen arra, hogy felebarátainkkal is összeköttetésben legyünk.
41:19 Ezért örüljetek, hogy Krisztus összekötött benneteket Istennel, és így a mennyei család tagjai lehettek. Mialatt magasabbra néztek önmagatoknál, állandóan tudatában lesztek az emberiség gyengeségének. Minél kevesebbre értékelitek magatokat, annál világosabban és tökéletesebben fogjátok megérteni Üdvözítőtök tökéletességét. Minél szorosabb összeköttetésbe léptek a világosság és erő forrásával, annál nagyobb erő birtokába juttok, hogy Istenért munkálkodjatok.
41:20 Semmire sincs nagyobb szükség munkánkban, mint az Istennel való közösség gyakorlati áldásaira. Mindennapi életünk által mutassuk meg, hogy békénk és nyugalmunk van Üdvözítőnkben. Az Úr békéje ragyogja be szívünket. Ő fog szavainknak meggyőző hatalmat kölcsönözni. Az Istennel való közösség megnemesíti a jellemet és az életet. Az emberek észreveszik majd rajtunk - éppúgy mint az első tanítványokon -, hogy Jézussal voltunk. Ez az evangélium szolgájának oly hatalmat kölcsönöz majd, amelyet semmi más nem adhat meg neki. Ne engedje meg, hogy ez a hatalom elvesszen számára.
41:21 Kettős életet kell élnünk - az elmélkedés és a tevékenység életét, a csendes imáét és a komoly munkáét. Az Istennel való közösség által nyert erő, komoly erőfeszítéssel egyesítve, hogy a lelket elmélkedésre és gondosságra nevelje, előkészít a napi kötelességek teljesítésére, és megőrzi a lélek békéjét minden körülmények között, bármily súlyosak is azok.
41:22 A felszentelt munkás számára csodálatos vigasz az a tudat, hogy földi életében még Jézus Krisztus is naponként kérte Atyjától a szükséges kegyelmet, és csak az Atyával való együttlét után ment másokat áldani és erősíteni.
41:23 Nézd, miként borul térdre Isten Fia imában Atyja előtt! Bár Isten Fia, mégis imával erősíti hitét, és a mennyel való érintkezésből merít erőt, hogy ellenállhasson a gonosznak és segíthessen az emberek ínségén. Mint idősebb testvérünk, ismeri azok szükségletét, akik gyengeségük ellenére - a bűnnel és kísértésekkel telt világban élve - égnek a vágytól, hogy Őneki szolgálhassanak. Tudja, hogy azok a követek, akiket elküld a világba, gyenge, tévelygő emberek; azonban isteni segítséget ígér mindenkinek, aki teljesen átadja magát. Példája bizonyítja, hogy a mélységes hitből fakadó és állhatatos könyörgés, valamint az Isten munkájához való teljes ragaszkodás és odaadás kivívja a Szentlélek segítségét minden ember számára a bűnnel vívott csatában.
41:24 Isten előkészít minden munkást, aki Krisztus példáját követi, hogy befogadja és felhasználja azt az erőt, amelyet Isten ígért egyházának a földi aratás megérlelésére. Ha az evangélium hírnökei megújítják odaszentelődésüket, az Úr napról napra újra megajándékozza őket Lelke megelevenítő és megszentelő jelenlétével. Mindennapi kötelességük teljesítését azzal a biztos tudattal kezdik meg, hogy a Szentlélek láthatatlan jelenléte teszi őket Isten munkatársaivá.
41:25 A SZOLGÁLAT JUTALMA
41:26 "Amikor ebédet vagy vacsorát készítesz - mondja Jézus - ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy viszont ők is meghívjanak téged, és visszafizessék néked. Hanem amikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat: és boldog leszel: mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor." (Lk. 14:12-14)
41:27 Ezekben az igékben Jézus bemutatja a világ önmagát kielégítő szokása és az önzetlen szolgálat közötti különbséget - ez utóbbira élete például szolgál. Az ilyen szolgálatért nem ígér világi nyereséget vagy elismerést. "Visszafizetik majd néked az igazak feltámadásakor" - mondja Ő. Akkor minden élet eseményei nyilvánvalókká lesznek, mindenki azt aratja, amit vetett.
41:28 Ez a gondolat szolgáljon erősítésül és buzdításul Isten minden szolgájának. Az Úrért végzett munka ebben az életben gyakran gyümölcstelennek látszik. Fáradozásaink, hogy jót tegyünk, komolyak és kitartóak lehetnek, és mégsem veszünk észre semmiféle eredményt. Minden erőlködésünk hiábavalónak látszik. Üdvözítőnk azonban biztosított bennünket, hogy munkánkat a mennyben feljegyzik és jutalma nem marad el. Pál apostol a Szentlélek által így ír: "A jótéteményben pedig meg ne restüljünk; mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk." (Gal. 6:9) A zsoltáros szavaiban ezt olvassuk: "Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve." (Zsolt. 126:6)
41:29 Míg a végső jutalmat Krisztus a visszajövetelekor adja át, addig az őszinte szolgálat már ebben az életben is jutalmat nyer. Akadályokkal, ellenkezésekkel és keserű, szívet tépő elcsüggesztéssel találkozik az evangélium szolgája. Alkotása gyümölcseit talán sohasem láthatja. És mégis, magában a munkában dicső jutalmat nyer. Mindazok, akik odaszánják magukat Istennek, hogy az emberiségért önzetlenül munkálkodjanak, munkatársai a dicsőség Urának. Ez a gondolat megédesíti a munkát, erősíti az akaratot és megedzi az idegeket mindennel szemben, bármi jönne is. Azáltal, hogy önzetlen és a Krisztus szenvedéseiben való részesülés által megnemesedett szívvel dolgoznak és Ővele éreznek, ahhoz is hozzájárulnak, hogy Jézus örömét teljessé tegyék, és nagy nevét megszenteljék. Istennel, Krisztussal és a szent angyalokkal való közösségükben mennyei légkör veszi körül őket, amely testüknek egészséget, szellemüknek erőt és lelküknek örömöt ad.
41:30 Mindazok, akik testüket, lelküket és értelmüket Isten szolgálatára szentelték, állandóan új testi, lelki és szellemi erőt nyernek. A menny kimeríthetetlen kegyelmi eszközei állnak rendelkezésükre. Krisztus Lelkének leheletét adja nekik, életet az Ő életéből. A Szentlélek a legnagyobb erővel munkálkodik szívükben és értelmükben.
41:31 "Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és gyógyulásod gyorsan kivirágzik... Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és Ő azt mondja: Ímé itt vagyok... Világosságod feltámad a sötétségben és homályosságod olyan lesz, mint a dél. És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet a nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy." (Ésa. 58:8-11)
41:32 Számos ígéretet tett az Úr azoknak, akik a rászorulóknak szolgálnak. Így mondja: "Boldog, aki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr. Az Úr megőrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kívánságának. Az Úr megerősíti őt az ő betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében... Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj." (Zsolt. 41:1-3; 37:3) "Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjéből. Ekképpen megtelnek a te csűreid eleséggel, és musttal áradnak el sajtód vályúi... Van olyan, aki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és aki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szűkölködik... Kölcsön ád az Úrnak, aki kegyelmes a szegényhez; és az ő jótéteményét megfizeti néki... A mással jóltevő ember megkövéredik; és aki mást felüdít, maga is üdül." (Péld. 3:9-10; 11:24; 19:17; 11:25)
41:33 Míg sok munka gyümölcsét ebben az életben nem lehet látni, Isten szolgáinak biztos ígéretei vannak a végleges eredményre. Krisztus, a világ megváltója állandóan látszólagos balsikerekkel küzdött; úgy tűnt, hogy a felemelés és megszentelés nagy művéből csak keveset tudott elvégezni. Sátáni eszközök állandóan megkísérelték, hogy akadályokat gördítsenek útjába. Azonban Ő nem hagyta magát elcsüggeszteni. Szüntelen feladatának céljára tekintett. Tudta, hogy az igazság a gonosszal való harcban végül is győzni fog, és így szólt tanítványaihoz: "Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen énbennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem e világot." (Jn. 16:33) Krisztus tanítványainak élete, hasonlóan az Övéhez, szakadatlan győzelmek sora legyen, amelyeket - ha most nem is - elismernek ama napon.
41:34 Aki mások javáért fáradozik, azzal együtt munkálkodnak a mennyei angyalok, állandóan vele járnak és szolgálnak neki. A világosság és az erő angyalai mindig közel vannak, hogy óvjanak, vigasztaljanak, gyógyítsanak, oktassanak, lelkesítsenek. A legnagyobb műveltség, az erkölcsök finomsága, a legnemesebb szolgálat, amely embereknek egyáltalán osztályrészül juthat, rendelkezésükre áll.
41:35 Gyakran azáltal erősíti kegyelmes Atyánk gyermekei hitét, hogy láthatják kegyelmének hatalmát azok szívén és életén, akikért fáradoznak. "Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem ti utaitok az én utaim, így szól az Úr! Mert amint magasabbak az egek a Földnél, akképpen magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál! Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem. Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek tielőttetek, és a mező minden fái tapsolnak. A tövis helyén ciprus növekedik, és bogáncs helyett mirtusz növekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, amely el nem töröltetik." (Ésa. 55:8-13)
41:36 A jellem átváltozásában, a gonosz szenvedélyektől való mentességben, Isten Lelke kedves erényei kifejlődésében az ígéret beteljesedését láthatjuk. "Örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság és virul, mint őszike." (Ésa. 35:1)
41:37 Krisztus örül annak, ha látszólag reménytelen embereket - lelkeket, akiket Sátán legyőzött és eszközéül használt - magához vonzhat és kegyelmében részesíthet. Örül, ha megszabadíthatja őket attól a szenvedéstől és haragtól, amely az engedetlenekre vár. Gyermekeit eszközzé formálja, hogy elvégezhessék ezt a munkát, ami által már ebben az életben is drága jutalmat kapnak.
41:38 Azonban mi ez az öröm ahhoz képest, amelyet a végső kinyilatkoztatás napján kapnak majd meg? "Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem." (I. Kor. 13:12)
41:39 Krisztus szolgáinak jutalma, hogy bemehetnek az Ő örömébe. Ezt az örömöt, amelyet Jézus is sóvárogva vár, így fejezi ki Atyjához intézett imájában: "Akiket nékem adtál, akarom hogy ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek." (Jn. 17:24)
41:40 Amikor Jézus feltámadása után a mennybe ment, angyalok várták Őt, hogy üdvözöljék. A mennyei seregek sóvárogták, hogy szeretett parancsnokukat, aki a halál fogságából visszatért, ismét üdvözöljék, és buzgón hozzá tolongtak, amikor a menny kapuin belépett. Azonban Ő leintette őket. Szíve a magányban levő, szomorú tanítványainál időzött, akiket az Olajfák hegyén visszahagyott. Most itt van szenvedő gyermekeinél, akiknek tovább kell folytatni a harcot a pusztítóval szemben. "Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek."
41:41 A megváltottak Krisztus drága kincsei. "Mint koronakövek ragyognak az
41:42 Ő Földjén... dicsőségének gazdagsága a szentek között... Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik..." (Zak. 9:16. Ef. 1:18. Ésa. 53:11)
41:43 Isten munkásai talán nem örülnek majd, ha munkájuk gyümölcseit szemlélhetik? A megtért thesszalonikabeliekhez írt levelében ezt írja Pál apostol: "Mert micsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája? Avagy nem azok lesztek-e ti is a mi Urunk Jézus Krisztus előtt az Ő eljövetelekor? Bizony ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk." (I. Thessz. 2:19-20) A filippibeli testvéreket így buzdítja: "legyetek feddhetetlenek és tiszták, és ragyogjatok mint csillagok a világban; az életnek beszédét tartván elébük; hogy örülhessek majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába." (Fil. 2:15-16)
41:44 A Szentlélek minden indítását, amely az embereket a jóra és Istenhez vezeti, feljegyezik a menny könyveibe, és aki a Lélek engedelmes eszköze volt, Istennek ama napján megláthatja majd élete munkáját.
41:45 Csodálatosak lesznek a szent befolyások értékes eredményeit feltáró kinyilatkoztatások. Mily nagy lesz a megváltottak hálája, akikkel a mennyei udvarokban találkozunk, ha megértik majd az együtt érző szeretet részvétét, amely üdvükért a szívekben dobogott. Megváltásunkért minden hódolat, dicséret, hála és tisztelet az Istennek és a Báránynak adatik, de az elveszendő lelkek üdvére felhasznált eszközök is részesülnek a hála kifejezéséből. Mindez azonban nem csökkenti Isten dicsőségét.
41:46 A megváltottak felismerik azokat, akik figyelmüket a felemeltetett Üdvözítőre irányították. Mily fenséges beszélgetéseket folytatnak egymással! "Bűnös voltam - mondja az egyik -, Isten és reménység nélkül éltem a világban, és te hozzám jöttél és figyelmemet az Üdvözítőre irányítottad, mint egyedüli reménységemre. Hittem benne, megbántam bűneimet, és előkészíttettem, hogy szentjeivel együtt lehessek a mennyben." Mások azt mondják majd: "Pogány voltam a pogányok országában. Te otthagytad barátaidat és hazádat, és hozzám jöttél, tanítottál engem arra, hogyan találhatom meg Jézust, és hogyan higgyek benne, mint az igaz Istenben. Összetörtem bálványaimat és Istent imádtam, akit most színről színre láthatok. Láthatom azt, akit szeretek, aki megmentett, örökre megmentett! Akkor csak hitszemeimmel láthattam, most azonban a valóságban látom Őt. Most kifejezhetem hálámat megváltó kegyelméért annak, aki engem szeretett és vérével megmosott bűneimtől."
41:47 Mások azoknak mondanak majd hálát, akik az éhezőket etették és a mezíteleneket felruházták. "Amikor a kétségbeesés lelkemet hitetlenséggel töltötte el - mondják - akkor az Úr hozzám küldött téged, és te a vigasz és reménység szavait szóltad hozzám. Testi szükségleteimről gondoskodtál, Isten szavához vezettél engem, és feltártad előttem lelki ínségemet. Úgy kezeltél engem, mint testvért. Együtt éreztél velem bánatomban, felemelted összetört, megsebzett lelkemet úgy, hogy Krisztus kinyújtott, megmentő kezét megragadtam. Tudatlanságomban türelemmel oktattál, hogy Atyám van a mennyben, aki gondoskodik rólam. Felolvastad a Szentírás drága ígéreteit. Felébresztetted bennem a hitet, hogy Isten meg akar menteni. A szívem meglágyult és összetört, amikor Krisztus értem hozott áldozatára gondoltam. Éheztem az élet kenyerét, és az igazság értékes lett számomra. Itt vagyok, megmentve, örökre megmentve, mindig az Ő jelenlétében élhetek, és imádhatom Őt, aki az életét adta értem."
41:48 Milyen nagy öröm lesz ott, amikor a megváltottak találkoznak és üdvözölhetik azokat, akik érettük terhet hordoztak! Mennyire repes majd szívük az örömtől azoknak, akik nem magukért éltek, hanem azért, hogy a boldogtalanok áldására legyenek; akiknek olyan kevés örömük volt a földi életben! Megértik majd az ígéretet: "És boldog leszel, mivelhogy nem fizethetik vissza néked, mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor." (Lk. 14:4)
41:49 "Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a Föld magaslatain, és azt művelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj, mert az Úr szája szólt!" (Ésa. 58:14)