32:20 "A reformáció ideje alatt is a vallásszabadság alapelvét igyekeztek fenntartani az evangélium követői, amelyért az apostolok is oly bátran síkraszálltak. Amikor megparancsolták nekik, hogy ne tanítsanak többé Jézus nevében, kijelentették: »Vajon igaz dolog-e Isten előtt, rátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre, ítéljétek meg!« (Ap. csel. 4:19) Amikor a német fejedelmek 1529-ben, Speierben, a birodalmi gyűlésen összegyűltek és előterjesztették a császár rendeletét, amely korlátozta a vallásszabadságot, és megtiltotta a reformációs tanok hirdetését, úgy látszott, hogy a világ reménysége megsemmisül. Vajon elfogadják-e a hercegek a rendeletet? Vajon a még sötétségben élő tömegek kimaradnak az evangélium világosságából? A reformált hitvallók követei tanácskoztak, és erre az egységes határozatra jutottak: »Mi ezt a döntést elvetjük. A lelkiismeret dolgában nem a többség szava a döntő!«