21:18 »Krisztus szerelme szorongat minket« (II. Kor. 5:14) - mondta Pál. Ez volt életvitelének vezérlő elve, ösztönző ereje. Ha a kötelesség útján buzgósága egy pillanatra ellankadt, egy pillantás a keresztre azt eredményezte, hogy újólag felövezte elméjét, és előrement az önmegtagadás útján. Testvéreiért végzett munkája során jórészt a Krisztus áldozatában megmutatkozó végtelen szeretetre és e szeretet mindent legyőző, kényszerítő erejére támaszkodott. Milyen komoly, milyen megindító a felhívása: »Ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett értetek, hogy ti az Ő szegénysége által meggazdagodjatok.« (II. Kor. 8:9) Tudjátok, milyen magasról hajolt le, milyen mélységig alázkodott meg. Az áldozat ösvényére lépett, és nem fordult vissza, amíg életét fel nem áldozta. Nem tudott pihenni a mennyei trón és a kereszt között. Az ember iránti szeretete indította arra, hogy készséggel elfogadjon minden megalázást, elviseljen minden sértést, bántást.