2:31 Amikor Isten szolgái hit által néznek a Szentek Szentjébe és látják nagy Főpásztorukat a mennyei Szentélyben hivatása teljesítése közben, felismerik, hogy ők tisztátalan ajkú férfiak, kiknek nyelve gyakran szól hiábavalóságot. Valóban kétségbe eshetnek, ha méltatlanságukat Krisztus tökéletességével hasonlítják össze. Összetört szívvel, teljesen méltatlannak és alkalmatlannak érezve magukat nagy munkájuk elvégzésére, így kiáltanak fel: "Elvesztem!" Ha azonban Ésaiáshoz hasonlóan megalázkodnak Isten előtt, hasonló tapasztalatban részesülnek, mint a próféta. Ajkukat az oltárról eleven szén érinti és megfeledkeznek önmagukról, tudatában Isten nagyságának, hatalmának és segítőkészségének. Felismerik a rájuk bízott tisztség szentségét és megtanulják megvetni mindazt, ami azt eredményezné, hogy szégyent hozzanak arra, aki üzenetével elküldte őket.