2:28 A trón körül álló szeráfokat olyan áhítatos tisztelet tölti be, amikor megpillantják Isten dicsőségét, hogy még egy pillanatig sem tekintenek magukra csodálattal. Dicsénekük az Urak Urának szól, amint a jövőbe néznek, amikor majd az egész Föld megtelik az Úr dicsőségével, és tiszta harmóniában hangzik fel győzelmes énekük: "Szent, szent, szent a Seregek Ura!" Boldogságukat jelenti, hogy dicsőítik az Urat. Nem kívánnak egyebet, mint közelségében maradni és tetszésében részesülni. Képmását hordani, parancsait teljesíteni, Őt imádni; ez a legnagyobb cél, amelyet igyekeznek elérni. Midőn a próféta figyel, megnyilatkozik előtte az Úr dicsősége, hatalma és méltósága, és e megnyilatkozás fényében benső tisztátalanságát megdöbbentő világossággal látja meg, még szavait is bűnösnek és közönségesnek találja. Mélységes alázatában felkiált: "Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok... hisz a királyt, a Seregek Urát látták szemeim!" (Ésa. 6:5)