19:18 "Amikor Pál a hittestvéreket megpillantotta, »hálákat adván Istennek, bátorságot vőn« - jelenti Lukács. Kevesen tudják csak felfogni e szavak mély jelentőségét. A könnyező, részvétteljes hívők között, akik nem szégyellték béklyóit, az apostol fennhangon dicsőítette Istent. A bánatfelhő, amely korábban lelkére nehezedett, immár eloszlott. Keresztényi élete ugyan nem volt egyéb a bántalmazások, szenvedések és csalódások sorozatánál, de ebben az órában bőséges jutalmat vett. Bátrabban és vidámabb szívvel folytatta útját. Nem panaszkodott többé a múltról, és nem félt a jövőtől. Bilincsek és nyomorúság várt rá, jól tudta - de azt is tudta, hogy sokkal borzalmasabb rabságból szabadított meg lelkeket, és örült Krisztusért viselt szenvedéseinek." (Az apostolok története, Rómában c. fejezet, 311. o.)