18:1 7. Segítség az evangélium szolgálatában -2
18:2 A TITKOS IMA
18:3 A családi körben és a nyilvános helyen elmondott imának megvan a maga szerepe, azonban a lelki életet az Istennel való személyes, titkos érintkezés tartja fenn. Mózes látta a hegyen a csodálatos sátor képét, amely Isten dicsőségének lakhelyéül szolgált. A hegyen, egyedül Istennel - az imádság titkos helyén - az emberiség megmentéséről, e dicsőséges célról elmélkedjünk. Ezen a módon képesek leszünk jellemünket úgy átalakítani, hogy az ígéret megvalósulhasson: "Lakozom bennük és közöttük járok; leszek nékik Istenük és ők az én népem lesznek." (II. Kor. 6:16)
18:4 Mialatt mindennapi munkánkat végezzük, imában emeljük fel lelkünket a mennybe. Ezek a csendes kérések mint jó illat szálljanak fel a kegyelem trónjához, és az ellenség megszégyenül. Azt a keresztényt, aki ily módon kapaszkodik Istenbe, nem lehet legyőzni. Semmilyen gonosz ármány nem tudja megsemmisíteni békéjét. Isten szavának minden ígérete, az isteni kegyelem hatalma és Jehova minden segítőeszköze a szabadításunkat szolgálja. Így járt Énokh Istennel, és Isten vele volt, hogy minden helyzetben megsegítse.
18:5 Krisztus szolgái legyenek éberek és imádkozzanak. Bátran járulhatnak a kegyelem trónja elé, hogy harag és versengés nélküli, tiszta kezüket Istenhez emeljék (lásd: I. Tim. 2:8). Hitben bölcsességet és irgalmat kérhetnek a mennyei Atyától, hogy megtudják, miként kell a lelkekért munkálkodni és hogyan kell bánni velük.
18:6 Az ima a lélek lélegzetvétele. Ez a titka a lelkierőnek. Semmilyen más eszköz nem tudja helyettesíteni; megőrzi a lélek egészségét. Az ima közvetlen összeköttetésbe hozza a szívet az élet forrásával és erőt ad a keresztény tapasztalatoknak. Ha az imát elhanyagoljuk vagy csak alkalomszerűen imádkozunk, akkor elveszítjük kapcsolatunkat Istennel; a lelki képességek életereje elvész, a vallásos tapasztalatok nélkülözik az egészséget és az erőt.
18:7 Csak Isten oltárán gyújthatjuk meg gyertyáinkat a szent tűzzel. Egyedül az isteni fény tárhatja fel előttünk az emberi tudás parányi voltát és tökéletlenségét, s csak ez ad világos képet Krisztus tisztaságáról és tökéletességéről. Csak Jézust szemlélve kívánunk hasonlóvá lenni Hozzá, és csak ha felismerjük igazságosságát, akkor éhezzük és szomjúhozzuk, hogy rendelkezzünk az igazságossággal, és Isten csak akkor teljesíti szívünk kívánságát, ha komolyan imádkozunk.
18:8 Isten követei időzzenek sokáig Vele, ha eredményesen akarnak dolgozni. Egy lancashire-i idős asszony egyszer meghallotta, amint szomszédai prédikátoruk eredményességének okairól beszéltek. Említették adottságait, beszédmodorát, viselkedését. "Nos, én megmondom nektek eredményessége titkát - mondta az idős asszony -, a ti prédikátorotok nagyon szoros összeköttetésben van a Mindenhatóval."
18:9 Ha az emberek Illéshez hasonlóan átadják magukat Istennek, és ugyanolyan hittel bírnak, akkor Isten kinyilatkoztatja magát, mint hajdan. Könyörögjünk úgy, mint Jákób, és ugyanazokat az eredményeket látjuk majd. A hívő ima meghallgatásaképpen erő árad ki Istentől.
18:10 Mivel Jézus élete az állandó bizalom élete volt, szüntelen összeköttetésben Istennel - ez tartotta fenn életét -, elbukás és ingadozás nélkül végezte szolgálatát a menny számára. Naponta támadásokkal körülvéve, a nép vezetőinek ellenségeskedését szenvedve Krisztus tudta, hogy mint embernek, imával kell erősítenie magát. Hogy az emberek számára áldás lehessen, Istennel kellett összeköttetésben lennie, hogy Tőle tetterőt, kitartást és állhatosságot kapjon.
18:11 Üdvözítőnk szerette a hegyek magányát, ahol Atyjával érintkezhetett. Egész nap komolyan munkálkodott, hogy lelkeket mentsen meg a pusztulástól; gyógyította a betegeket, vigasztalta a szomorúakat, halottakat támasztott, a kétségbeesetteket bátorította és reményt adott nekik. Napi munkáját elvégezve estéről estére kiment, messze a város zajától, és imában borult le Atyja előtt. Gyakran egész éjszaka imádkozott, de az Istennel töltött idő után mégis megerősödve és frissen tért vissza, hogy az új nap kötelességeit és nehézségeit viselje.
18:12 Sátán szorongatja és kísérti Krisztus prédikátorait? Ő is megkísértetett, bár a bűnt nem ismerte. A szükség idején Atyjához fordult. Noha Ő maga is áldások és erő forrása volt - betegeket gyógyított, halottakat támasztott, parancsolt a viharnak és az engedelmeskedett Neki -, mégis gyakran imádkozott erős kiáltással és könnyhullatással. Imádkozott tanítványaiért és önmagáért, így azonosította magát az emberekkel. Hatalmas imádkozó volt. Mint az élet Fejedelme, hatalmát Istentől nyerte, és győzött.
18:13 Azok a prédikátorok, akik valóban Krisztus képviselői, az ima emberei lesznek. Komolyan és erős hittel kérik Istent, hogy szolgálatára erősítse és fegyverezze fel őket, és ajkaikat eleven szén érintésével szentelje meg, hogy megtudják: miként hirdessék Isten szavát az embereknek.
18:14 Imádkozni annyit jelent, hogy szívünket kitárjuk Isten előtt, mint egy barát előtt. Hitszemünk nagyon közel látja az Urat. A könyörgő az isteni szeretet és gondoskodás értékes bizonyítékait nyerheti el. Az ima, amelyet Nathanael az Úrhoz intézett, őszinte szívből fakadt, amelyet meghallott a Mester és válaszolt rá. Az Úr minden ember szívében olvas, és "az igazak könyörgése kedves neki" (Péld. 15:8). Nem késlekedik, hogy meghallgassa azokat, akik kitárják szívüket előtte, nem magasztalják fel magukat, hanem őszintén érzik gyengeségüket és méltatlanságukat.
18:15 Komoly, buzgó, tusakodó imára van szükség, mint amilyen Dávidé volt, amikor így kiáltott fel: "Mint a szarvas a folyóvizekre kívánkozik, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, ó, Isten!... Kívánkozom a Te határozataid után... Vágyódom a Te szabadításod után... Kívánkozik, sőt emésztődik lelkem az Úr tornácai után; szívem és testem ujjongnak az élő Isten felé." (Zsolt. 42:2; 119:40, 174; 84:3)
18:16 A tanításban és a prédikálásban azok a legeredményesebbek, akik alázatosan várnak Istenre, és sóvárogva figyelnek vezetésére és kegyelmére. Vigyázz, imádkozz és dolgozz! - ez a keresztény jelszava. Az igazi keresztény élete állandó imaélet. Tudja, hogy az egyik nap világossága és ereje nem elegendő a következő nap harcaihoz és megpróbáltatásaihoz. Sátán folyamatosan változtatja kísértéseit. Naponta különböző körülmények közé kerülünk, új, ismeretlen veszélyek vesznek körül, állandóan váratlan kísértések támadnak meg bennünket. Csak a mennyből nyert erő és kegyelem által remélhetjük, hogy ellenállhatunk a kísértéseknek és elvégezhetjük kötelességeinket.
18:17 Csodálatos dolog, hogy hatékonyan imádkozhatunk. A méltatlan, tévedő halandónak hatalma van, hogy kéréseit Isten elé tárja. Kívánhat-e ember nagyobb hatalmat, mint hogy összeköttetésben lehet a végtelen Istennel? Bár gyenge és bűnös, mégis előjoga, hogy Alkotójával beszélhet. Szavakat mondhatunk, amelyek a világegyetem uralkodójának trónja elé jutnak. Beszélhetünk Jézussal, amint vándorutunkon haladunk, és Ő azt ígérte, hogy jobb kezünk felől lesz.
18:18 Szívünk ápolhatja az Istennel való közösséget, Jézus kíséretében járhatunk. Amikor mindennapi foglalkozásunkat végezzük, elsuttoghatjuk szívünk kívánságait úgy, hogy emberi fül nem hallja; azonban ezek közül egy sem hal el, egy sem veszhet el. Semmi sem fojthatja el a lélek kívánságait. Felülemelkedik az utca zaján, a gépek zakatolásán. Istenhez beszélünk, akinél imáink meghallgatásra találnak.
18:19 Kérjetek tehát, kérjetek és adatik. Kérjetek alázatosságot, bölcsességet, bátorságot és hitben való növekedést. Minden őszinte imára válasz jön. Lehet, hogy nem úgy jön, amint vágyakoztok rá, vagy nem akkor, amikor várnátok; de mindenkor olyan időben és módon jön a felelet, amikor a legnagyobb szükségetek lesz rá. Imáitokra, amelyeket a magányosságban, kimerültségben, megpróbáltatás közben mondotok, Isten válaszol - nem mindig várakozásotoknak megfelelően, de mindig javatokra.
18:20 A HIT
18:21 A legnagyobb győzelmek, amelyeket Isten országának ügyében aratunk, nem hosszadalmas érvelésnek, kitűnő felszereléseknek, hatalmas befolyásnak és pénzbőségnek köszönhetők - Isten "kihallgatótermében" születnek, amikor az emberek tusakodva megragadják a Mindenható erős karját.
18:22 Igaz hit és igaz ima - milyen erő van ezekben! Mint két kar, amellyel a könyörgő ember a végtelen szeretet hatalmát megragadja. Hinni azt jelenti, hogy Istenben bízunk - hisszük, hogy szeret bennünket, és tudja, mi a legjobb számunkra. Így saját utunk helyett elvezet minket, hogy az Ő útjait válasszuk.
18:23 Tudatlanságunk helyébe az Ő bölcsességét, gyengeségünk helyébe erejét, bűnösségünk helyébe igazságosságát adja. Életünk már az Övé; a hit elismeri ezt a tulajdonjogot és áldásaiban részesül. Igazság, őszinteség, tisztaság tárul elénk mint az élet eredményességének titka. A hit ezek birtokosaivá tesz bennünket. Minden jó ösztön vagy komoly törekvés Isten adománya; a hit Istentől nyeri az életet, amely egyedül adhatja az igazi növekedést és eredményességet.
18:24 "Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk." (I. Jn. 5:4) Hit által tudunk túltekinteni a jelen fáradságain és nehézségein a jövőbe, ahol minden, ami most nyomaszt bennünket, világos lesz előttünk. A hit látja Jézust, a mi Közbenjárónkat, amint az Atya jobbján áll. Hitben látjuk azokat a lakóhelyeket, amelyekért elment Jézus, hogy az őt szeretőknek elkészítse azokat. A hit látja a győzők ruháját és koronáját, és hallja a megváltottak énekét.
18:25 Teljes hit, Istennek való átadás, gyermeki hit az Ő ígéreteiben - ez legyen minden prédikátor tapasztalatának része. Csak az ilyen tapasztalatot átélt prédikátor tudja világossá tenni a hitet a kétkedő és a gyanakvó előtt. A hit nem érzés. "A hit pedig a reménylett dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés." (Zsid. 11:1)
18:26 Az igazi hitnek semmi köze nincs az elbizakodottsághoz, amely fölött csak az győzhet, akinek valódi hite van, mert Sátán az elbizakodottsággal utánozza az igazi hitet.
18:27 A hit bízik Isten ígéreteiben, és megtermi az engedelmesség gyümölcseit. Az elbizakodottság is igényt tart az ígéretekre, azonban úgy használja fel őket, amint Sátán tette: törvényáthágásait mentegeti velük. A hit arra segítette volna ősszüleinket, hogy bízzanak Isten szeretetében és engedelmeskedjenek parancsainak. Az elbizakodottság azonban arra ösztönözte őket, hogy hágják át az Úr törvényét - abból a feltevésből kiindulva, hogy Isten nagy szeretete úgyis megóvja őket a bűn következményeitől. Az nem hit, amely igényt tart a menny javaira anélkül, hogy teljesítené azokat a feltételeket, amelyek alapján a kegyelem elnyerhető. Az őszinte hit alapja az ígéretekben és a Szentírás feltételeiben rejlik.
18:28 Semmit sem ér vallásról beszélni hétköznapi módon, imádkozni lelki éhség és élő hit nélkül. A Krisztusba vetett névleges hit, amely Őt csak mint a világ Üdvözítőjét fogadja el, a lelket soha nem gyógyítja meg. Az a hit, amely az üdvösséghez vezet, értelmi helyeslése az igazságnak. Aki teljes ismeretre vár, mielőtt hitét gyakorolná, nem kaphat áldást Istentől.
18:29 Nem elég, hogy higgyük, amit mondanak Krisztusról, nekünk Krisztusban kell hinnünk. Csak az a hit használ, amely befogadja Őt mint személyes Megváltót, aki az Ő érdemeit nekünk tulajdonítja. Sokan a hitről úgy beszélnek, mint egy véleményről. A megmentő hit azonban egy esemény, amely által azok, akik Krisztust elfogadják, Istennel lépnek szövetségre. Az igazi hit élet. Az élő hit az erő növekedését jelenti, és bizalmat, amely által a lélek győző hatalommá lesz.
18:30 Hitetlenség és kétely
18:31 A hit szaván fogja Istent, és nem azért könyörög, hogy a bekövetkező nehéz körülmények jelentőségét megértse. Sokan azonban kishitűek. Félénkek és gondterheltek. Mindennap Isten szeretetének bizonyítékai veszik körül őket, minden gondoskodásának gazdagságát élvezik, azonban nem veszik észre az áldásokat. A nehézségek, amelyekkel találkoznak, elválasztják őket Istentől ahelyett, hogy ezek által közelebb kerülnének Őhozzá. Nyugtalanságot keltenek és panaszkodnak miattuk.
18:32 Ennyire hitetlenek lennének? Jézus a barátjuk. Az egész menny munkálkodik jólétükért, ezért félelmük és aggodalmuk megszomorítja a Szentlelket. Ne azért higgyünk, mert látjuk vagy érezzük, hogy Jézus hall minket. Bízzunk ígéreteiben. Ha hitben közeledünk Hozzá, akkor higgyük, hogy minden kérésünk Jézus szívéhez szól. Amikor áldásáért könyörgünk, higgyük, hogy megkapjuk Tőle, és köszönjük meg Neki. Azután végezzük munkánkat, és bízzunk áldásaiban, hogy akkor adja meg azokat, amikor a legnagyobb szükségünk lesz rá. Ha megtanultuk ezt, akkor tudjuk meg majd, hogy imáinkat meghallgatja. Isten értünk "végtelen bőséggel" cselekszik, "dicsősége gazdagságáért" és "hatalmas erejének munkája szerint" (Ef. 3:20, 16; 1:19).
18:33 A keresztény élete gyakran tele van veszéllyel, és nehéznek látszik a kötelességteljesítés. Képzeletünk egy közeledő szerencsétlenséget tár elénk, amely után a szolgaság és halál következik. Isten szava mégis világosan mondja: "Menjetek előre!" Engedelmeskedjünk ennek a parancsnak akkor is, ha tekintetünk nem tud áthatolni a sötétségen. Az előrehaladás akadályai sohasem tűnnek el egy bizonytalankodó, kétkedő lélek elől. Aki csak akkor akar engedelmeskedni, ha minden bizonytalanság szertefoszlik és a sikertelenség vagy vereség veszélye megszűnt, az sohasem fog engedelmeskedni. A hit túltekint a nehézségeken, megragadja a láthatatlant, a Mindenhatót, ezért nem jöhet zavarba. A hit Krisztus kezének megragadása minden szükség idején.
18:34 Isten szolgáinak erős hitre van szükségük. A látszat ijesztőnek tűnhet, azonban a legsötétebb órát is fénysugár ragyogja majd át. Akik hitben szeretik és szolgálják Istent, erejük napról napra megújul. Az Örökkévaló értelme áll rendelkezésükre, nehogy tévedjenek szándékai keresztülvitelében.
18:35 Krisztus szolgái mindvégig tartsák meg bizodalmukat, és gondoljanak arra, hogy Isten igazsága fényének világítania kell a sötétség közepette, amely a világot borítja.
18:36 Isten szolgálatában nem szabad elcsüggedni. Az Istennek szentelt szolga hite minden próbát kiáll. Isten képes és kész szolgáinak megadni mindazt az erőt, amelyre szükségük van, és bölcsességet, amelyet a különböző szükségletek megkövetelnek. A legnagyobb várakozásuknál is többet kész tenni azokért, akik bíznak Őbenne.
18:37 Jézus nem azért szólít fel követésére, hogy azután elhagyjon bennünket. Ha életünket átadjuk szolgálatára, akkor többé nem fordulhat elő olyan helyzet, amelyről Isten nem gondoskodott már előre. Bármilyenek is a körülmények, van egy Vezetőnk, hogy irányítsa utunkat, bármilyen tanácstalanok vagyunk, van egy megbízható Tanácsadónk, s bármilyen szomorúság, gyász vagy egyedüllét ér bennünket, van egy együttérző Barátunk. Még ha tudatlanságunkban tévedünk is, Krisztus nem hagy el. Hangja tisztán és világosan hallható: "Én vagyok az út, az igazság és az élet." "Megszabadítja a kiáltó szűkölködőt, a nyomorultat, akinek nincs segítője." (Jn. 14:6; Zsolt. 72:12)
18:38 "Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Tebenned bízik." (Ésa. 26:3) A Mindenható kinyújtja karját, hogy mindig tovább és tovább vezessen bennünket. Menjetek előre, mondja az Úr, segítséget küldök nektek. Nevem dicsőségéért kértek tőlem, és én megadom nektek. Aki kudarcotokra vár, meglátja majd, hogy szavam dicsőségesen győzedelmeskedik. "Amit könyörgésetekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek." (Mt. 21:22)
18:39 Isten sohasem hagyja a világot olyan emberek nélkül, akik ne tudnának különbséget tenni a jó és a gonosz, az igazságosság és igazságtalanság között. Neki mindig vannak olyan emberei, akik a szükség idején az első vonalban állnak.