13:1 6. A lelkészek -3
13:2 KRISZTUS SZOLGÁJÁNAK FELESÉGE
13:3 "A korábbi években Krisztus szolgáinak feleségei szükséget és üldözést szenvedtek. Amikor férjüket börtönbe zárták vagy halálra ítélték, azok a nemes, önfeláldozó asszonyok velük együtt szenvedtek és ugyanazt a jutalmat nyerik el, mint férjeik. Mrs. Bordman és Mrs. Judsons szenvedtek az igazságért, társukkal együtt. A szó szoros értelmében feláldozták otthonukat és barátaikat, hogy segítsenek férjüknek a sötétségben levő lelkeket megvilágítani és Isten szavainak elrejtett titkait feltárni. Életük állandóan veszélyben forgott. Lelkeket menteni, ez volt az ő nagy céljuk, amiért örömmel tűrték a szenvedést.
13:4 A prédikátor felesége ne a saját élvezetéért utazzon együtt férjével, hogy látogatásokat tegyen és kiszolgálják, hanem munkálkodjon együtt párjával. Ugyanaz az érdeklődés vezesse a jó cselekvésében. Készségesen kísérje el férjét, ha otthoni kötelezettségei nem akadályozzák, és nyújtson segítséget neki a lélekmentés munkájában. Szelíden és alázatosan, mégis nemes önbizalommal gyakoroljon befolyást a körülötte lévőkre, vegye ki részét az összejövetelekből, a családi oltárnál és az otthoni beszélgetésekből, hordozza keresztjét és terhét. Az emberek joggal várják el ezt. Ha ezek a várakozások nem valósulnak meg, akkor a férj befolyásának több mint fele kárba vész.
13:5 Krisztus szolgájának felesége sokat tehet, ha akar. Ha az önfeláldozás lelkülete és a lelkekért érzett szeretet hatja át, akkor épp annyi jót tud tenni, mint férje. Mint az igazság ügyének szolgálóleánya, néhány esetet - különösen nők között - jobban megérthet, mint a férje.
13:6 Krisztus szolgájának felesége felelősséget hordoz, amelyet nem vethet el könnyedén magától. Isten a neki kölcsönzött talentumokat kamatostól követeli meg. Komolyan, hűen és férjével egyetértésben munkálkodjon, hogy lelkeket mentsen. Soha ne helyezze előtérbe a saját vágyait és kívánságait, férje munkájával szemben ne mutasson részvétlenséget, ne adjon teret a honvágynak vagy az elégedetlenségnek. Ezeket az emberi természetből fakadó érzéseket le kell küzdenie. Egy életcélja legyen, amelyet tántoríthatatlanul kövessen még akkor is, ha érzései, kívánságai és természetes hajlamai lázadoznak ellene! Örömmel és készségesen áldozza fel ezeket, hogy jót tudjon cselekedni és lelkeket menthessen.
13:7 A lelkészfeleségek odaszentelt, imádságos életet éljenek. Néhányan azonban olyan vallást szeretnének, amelyben nincs kereszthordozás, amely nem követel tőlük önmegtagadást és erőfeszítést. Ahelyett, hogy nemesen megállnának egymaguk, Istenhez fordulnának erőért és hordoznák személyes felelősségüket, sokszor másoktól függenek, tőlük várják lelkierejüket. Ha hittel és gyermeki bizalommal támaszkodnának Istenre és szeretetüket Jézusra összpontosítanák, s életüket Krisztustól, az élő szőlőtőkétől kapnák, mennyi jót tehetnének, mennyi segítséget nyújthatnának másoknak, micsoda támaszai lehetnének férjüknek, és végül jutalmat nyernének! »Jól van, jó és hű szolgám« - mint a legédesebb zene hangzana fülükbe, s ezek a szavak ezerszeresen kárpótolnák őket a szenvedésekért és próbákért, amelyeket drága lelkek megmentéséért tűrtek el: »Menj be a te Urad örömébe.«" (Testimonies I., 419-421. o.)
13:8 Ha nős férfiak elmennek a munkaterületekre és a gyermekek gondozását feleségükre bízzák, az anyának éppoly fontos és nagy a munkája, mint a férjnek. Mialatt ő a misszióterületen van, az anya az otthon misszionáriusa, akinek gondjai, aggodalmai és terhei gyakran meghaladják a férj és apa terheit. Az anyának szent és fontos munkát kell elvégeznie: gyermekei gondolkodásmódját kell kialakítania, hogy hasznos földi életre nevelve alkalmassá tegye őket a jövendő, halhatatlan életre.
13:9 A férj a misszióterületen emberek tiszteletét nyeri el, mialatt lehet, hogy az otthon munkálkodó semmi földi elismerést nem kap munkájáért. Ha azonban a feleség családja jóvoltáért dolgozik, és azt tartja szem előtt, hogy gyermekei jellemét az isteni mintára formálja, akkor a jelentést adó angyal az ő nevét a Föld legnagyobb misszionáriusai között jegyzi be. A lelkész felesége nagy segítség lehet férjének a terhek könnyítésében, ha saját lelkét megőrzi Isten szeretetében. Gyermekeinek taníthatja az Igét. Takarékosan és megfontoltan vezetheti háztartását. Férjével közösen nevelheti gyermekeit a takarékosságra, tanítva őket saját szükségleteik korlátozására.
13:10 KRISZTUS SZOLGÁJA OTTHON
13:11 Istennek az a szándéka, hogy a Biblia tanítója otthoni életével példaként szolgáljon az általa tanított igazságok bemutatására. Az, hogy milyen az ember, nagyobb befolyást gyakorol másokra, mint az, amit mond. A mindennapi életben megvalósuló kegyesség megerősíti a nyilvános bizonyságtevést. A türelem, állhatatosság és szeretet olyan benyomást tesznek a szívekre, amelyet a prédikációk nem tudnak elvégezni.
13:12 A prédikátort közeli és távoli kötelességek veszik körül, azonban a legelső kötelessége: gyermekei nevelése. Külső feladatai ne kössék le annyira, hogy elhanyagolja a tanításokat, amelyekre gyermekeinek szükségük van. Lehet, hogy otthoni kötelességeit kevésbé fontosnak tartja, azonban a valóságban az egyén és a társadalom jólétének alapját pontosan ez adja meg. A férfiak és nők boldogsága és a gyülekezet sikere nagymértékben az otthon befolyásától függ. A mindennapi kötelességek helyes elvégzése az örök életet befolyásolja. A világnak nem annyira nagy szellemekre, hanem inkább jó emberekre van szüksége, akik áldást jelentenek otthonuknak.
13:13 Semmi sem mentheti fel a prédikátort, ha külső feladatai miatt elhanyagolja családi ügyeit. Az első helyet családja lelki jóléte foglalja el.
13:14 A végső elszámolás napján Isten megkérdezi tőle, mit tett azért, hogy megnyerje Krisztusnak azokat, akiket a világra hozott, akikért Isten felelőssé tette. A másokért tett sok jó nem egyenlítheti ki azt az adósságot, amellyel Istennek tartozik, hogy gondoskodjon saját gyermekeiről.
13:15 A lelkész családjában olyan egység legyen, amely a gyakorlati kegyességet bármilyen hatásos prédikációnál jobban bemutatja. Ha a lelkész és felesége hűségesen végzik kötelességüket otthon - a féken tartás, jobbítás, felvilágosítás, tanácsadás és irányítás területén -, alkalmasabbá válnak a gyülekezetben végzendő munkára, és megsokszorozó eszközök lesznek Isten munkájának az otthonon kívüli megvalósításában. A családtagok a mennyei család tagjaivá válnak, és messze ható befolyást gyakorolnak a jó véghezvitelére.
13:16 Másrészt az a prédikátor, aki hagyja, hogy gyermekei engedetlenségben nőjenek fel, azt tapasztalja majd, hogy a szószéken végzett munkája hatását meghiúsítja gyermekei helytelen viselkedése. Aki saját családtagjaira nem tud felügyelni, Isten gyülekezetét sem tudja megfelelően szolgálni, hogy a viszálykodástól és vitáktól megóvja.
13:17 Udvariasság a családban
13:18 Abban a veszélyben forgunk, hogy nem szentelünk kellő figyelmet az élet apró dolgainak. Krisztus szolgája ne mulassza el, hogy a családban bátorító és barátságos szavakat mondjon. Kedves prédikátortársaim, barátságtalanok, udvariatlanok vagy talán gorombák vagytok otthon? Akkor bármilyen magas állást töltötök is be, áthágjátok Isten parancsolatait. Bármilyen komolyan is prédikáltok másoknak, ha családi életetekben nem nyilvánul meg Krisztus szeretete, nem feleltek meg a veletek szemben felállított kívánalmaknak.
13:19 Ne gondoljátok, hogy az a férfi, aki a szószéket elhagyva kemény, szúró megjegyzéseket tesz vagy tréfálkozik, Krisztus helyettese lehet. Nincs meg benne Isten szeretete. Szíve telve van önszeretettel és önteltséggel, és azt nyilvánítja ki, hogy nem értékeli igazán a szent dolgokat. Krisztus nem jár vele, és nem viszi e korszaknak az igazság szent üzenetét.
13:20 A prédikátorok gyermekei néhány esetben a legelhanyagoltabb gyerekek a világon, mert apjuk csak keveset van velük, így saját maguk választják ki foglalkozásaikat és szórakozásukat. Ha a prédikátornak fiai vannak, ne engedje át a róluk való gondoskodást teljesen az anyának, akinek ez túl nagy teher. Igyekezzen megnyerni bizalmukat és barátságukat, tartsa őket távol a rossz társaságtól, s hasznos foglalkozást adjon nekik. Lehet, hogy az anyának nehéz önuralmat gyakorolnia. Ha ezt a férj látja, vállalja magára a teher legnagyobb részét, és tegyen meg mindent, ami hatalmában áll, hogy fiait Istenhez vezesse.
13:21 A prédikátor felesége, ha gyermekei vannak, ne felejtse el, hogy az otthona misszióterület, ahol fáradhatatlan tetterővel és megingathatatlan buzgósággal kell munkálkodnia, tudva azt, hogy munkája következményei megmaradnak az örökkévalóságon át. Gyermekeinek lelke nem éppolyan értékes-e, mint a megtérítendőké? Akkor nevelje őket szerető gondossággal! Felelőssége, hogy a világnak bemutassa a vallásos nevelés kiválóságát és erejét. Alapelvek vezessék őt, és ne hangulatok, s munkája közben gondoljon arra, hogy Isten a segítőtársa. Semmi ne tántorítsa el missziómunkájától. A Krisztussal összeköttetésben álló anya befolyása felbecsülhetetlen. Szolgáló szeretete otthonát Béthellé változtathatja. Krisztus együtt munkálkodik vele, és az élet közönséges vizét mennyei itallá változtathatja. Gyermekei felnőnek, hogy mind ebben, mind a jövendő életben áldására és dicsőségére legyenek.
13:22 "LEGELTESD AZ ÉN BÁRÁNYAIMAT!"
13:23 Krisztus mennybemenetele előtt így szólt Péterhez: "Legeltesd az én bárányaimat!" (Jn. 21:15) Ez a felszólítás minden evangéliumi munkásnak szól. Amikor Jézus azt mondta tanítványainak: "Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa" (Mk. 10:14), akkor ezt minden tanítványának mondta, bármely korszakban éltek, élnek.
13:24 Sokat veszítettünk az igazság ügyében, mert nem szenteltünk figyelmet az ifjúság lelki szükségleteinek. Az evangélium szolgái álljanak szoros kapcsolatban gyülekezetük ifjúságával. Sokan nem teszik ezt szívesen, azonban hanyagságuk bűnnek számít a mennyben. Sok fiatal férfi és lány van közöttünk, akik ismerik hitünk elveit, azonban az isteni kegyelem hatalma még sohasem érintette szívüket. Hogyan lehetséges, hogy mi, akik állítjuk, hogy Isten szolgái vagyunk, napról napra, hétről hétre közömbösen nézzük állapotukat? Ha figyelmeztetés nélkül halnak meg bűneikben, akkor vérüket az őrálló kezéből követelik majd, mert elmulasztotta a segítségnyújtást.
13:25 Miért nem tekintjük úgy a körünkben levő ifjúságot, mint a legfontosabb misszióterületet? A legnagyobb gyengédség, a legalaposabb megfontolás, a mennyei bölcsességért mondott legkomolyabb ima szükséges ehhez. Az ifjúság Sátán támadásainak különleges célpontja, azonban a barátságosság, udvariasság és részvét, amely a Jézus iránti szeretettől túláradó szívből ered, megnyeri bizalmukat és megőrzi őket az ellenség tőreitől.
13:26 Az ifjúságnak alkalmi figyelmeztetéseknél és esetenkénti bátorító szavaknál többre van szüksége. Fáradságos, imában gazdag, gondos munkát igényelnek. Csak az tudja elérni a látszólag nemtörődöm és közömbös
13:27 fiatalokat, akinek szíve telve van szeretettel és részvéttel. Nem lehet mindenkin egyformán segíteni. Isten mindenkivel temperamentuma és jelleme szerint foglalkozik, és nekünk Vele összhangban kell dolgoznunk. Gyakran az olyan lelkek, akik mellett közönyösen elhaladunk, mert külsejük szerint ítéljük meg őket, a legjobb képességeket hordják magukban a krisztusi szolgálatra, és meghálálják majd az értük tett erőfeszítéseket. Többet kell tanulmányozni azt a kérdést, hogy miként törődjünk az ifjúsággal - komolyabban imádkozzunk a szükséges bölcsességért, ha lelkükkel foglalkozunk.
13:28 Igehirdetés gyermekeknek
13:29 Minden adandó alkalommal ismételjük a gyermekek előtt Jézus szeretetének történetét. Minden igehirdetés során hagyjunk egy kis részt a gyermekek javára. Isten szolgája hűséges barátaivá teheti a kicsinyeket. Egy alkalmat se veszítsen el, hogy segítsen nekik eljutni a Szentírás alaposabb ismeretére. Ez jobban elzárja az utat Sátán cselfogásai elől, mint gondolnánk. Ha a gyermekek korán megismerik Isten igéjének igazságait, ezzel válaszfalat emelünk az istentelenség ellen és képesek lesznek szembeszállni az ellenséggel a "Meg van írva" szavakkal.
13:30 Aki gyermekeket és ifjakat tanít, kerülje az unalmas szólamokat. A rövid, találó beszéd jó benyomást kelt. Ha sokat kell mondanunk, tegyük azt gyakran, röviden. Az itt-ott tett érdekfeszítő megjegyzések többet használnak, mint az egyszerre adott sok tanítás. A hosszú beszédek kifárasztják a fiatalok értelmét. A túl sok beszéd még ellenszenvet is kiválthat a lelki tanítással szemben, éppúgy, ahogy a túl sok evés megterheli a gyomrot, csökkenti az étvágyat és ételundorhoz vezet. A gyülekezetnek és különösen az ifjúságnak szóló tanítást pontról pontra, tantételenként haladva - itt is egy kicsit, ott is egy kicsit - kell átadnunk számukra. A gyermekeket nagy gyengédséggel vezessük közel a mennyhez, ne pedig szigorúsággal.
13:31 Osztozzunk az ifjúság érzéseiben!
13:32 Kíséreljük meg, hogy belépjünk az ifjúság érzésvilágába: osztozzunk örömeikben, bánatukban, küzdelmeikben és győzelmeikben. Jézus nem maradt a mennyben, távol a szomorúaktól és a bűnösöktől - a világba jött, hogy megismerje a bukott emberiség gyengeségét, szenvedését és kísértéseit. Kinyújtotta kezét értünk oda, ahol vagyunk, hogy fölemelhessen bennünket. Ott kell felkeresni a fiatalokat, ahol vannak, hogy segítsünk rajtuk. Ha ifjú tanítványokat győz le a kísértés, akkor a tapasztaltabbak ne kezeljék őket keményen, ne nézzék közömbösen fáradozásaikat. Gondoljatok arra: gyakran ti is kevés erővel rendelkeztek, hogy a kísértő hatalmának ellenálljatok. Legyetek olyan türelmesek a nyáj bárányai iránt, amennyire szeretnétek, hogy mások türelmesek legyenek veletek. Isten úgy teremtett bennünket, hogy még a legerősebbek is vágynak részvétre. Mennyivel inkább a gyermekek! Gyakran egyetlen együttérző pillantás elég, hogy a megpróbált, megkísértett gyermek megnyugodjon és megerősödjön.
13:33 Jézus így szól minden vándorhoz: "Adjad fiam, a te szívedet nékem... Térjetek vissza, szófogadatlan fiak, és én meggyógyítom elpártolástokat." (Péld. 23:26; Jer. 3:14) Az ifjúság nem lehet igazán boldog Jézus szeretete nélkül.
13:34 Ő résztvevő gyöngédséggel vár, hogy a tévedők vallomását meghallgassa és bűnbánatukat elfogadja. A hála bizonyítékát kívánja, mint az anya, aki szeretett gyermekének felismerő mosolyára vár. A nagy Isten arra tanít bennünket, hogy Atyánknak nevezzük Őt. Azt akarja, hogy felfogjuk, milyen komolyan és gyengéden vágyódik szíve utánunk keserveinkben és kísértéseinkben. "Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az Őt félők iránt." (Zsolt. 103:13) Az anya hamarabb feledkezik meg gyermekéről, mint Isten egyetlen benne bízó lélekről.
13:35 A fiatalok vegyenek részt a gyülekezet munkájában!
13:36 Egyetlen esetben sem szűnik meg a felelősségünk azzal, ha egy fiatal Istennek adja a szívét. Fel kell benne ébreszteni az Úr munkájában való részvétel igényét és azt a tudatot, hogy Isten tőle is elvárja országa ügyének előmozdítását. Nem elég, ha az ifjaknak megmutatjuk, mennyit kell tenni, és felszólítjuk őket, vegyenek részt a munkában. Meg kell tanítani őket arra, miként munkálkodjanak az Úrért. Nevelni, fegyelmezni és gyakoroltatni kell őket, hogy a legjobb módszerekkel nyerhessék meg a lelkeket Krisztusnak. Tanítsátok őket arra, hogy csendesen, szerényen próbáljanak segíteni fiatal társaiknak. A missziómunka különböző területeit, amelyekben részt vehetnek, osszátok ki tervszerűen, és oktassátok őket, segítsetek nekik. Így tanulják meg az Úrért végzendő munkát.
13:37 Ne gondoljátok, hogy az ifjúság érdeklődését megnyerhetitek azáltal, hogy a misszió-összejöveteleken hosszú prédikációkat tartotok nekik. Fontoljátok meg, hogyan tudtok élénk érdeklődést kelteni bennük. Számoljanak be hétről hétre arról, mit próbáltak tenni a Megmentőért és milyen eredményeket értek el. Ha a misszió-összejöveteleken hangoznának el ezek a beszámolók, akkor nem lennének unalmasak és egyhangúak ezek a találkozók, hanem érdekfeszítőek volnának, és a részvételben sem lenne hiány.
13:38 Gyülekezeteinknek szükségük van az ifjúság képességeire, mégpedig a jól szervezett, jól képzett képességekre. A fiatalok fel akarják használni fölösleges energiáikat. Ha nem tereljük megfelelő mederbe ezt az energiát, a fiatalság oly módon használja fel azt, hogy saját lelkének árt vele és kárára lesz azoknak is, akikkel kapcsolatba kerül.
13:39 A tanító szíve forrjon össze a rábízottak szívével. Számolnia kell azzal, hogy sok kísértést élnek majd át. Csak ritkán ismerjük fel, milyen rút jellemvonásokat örököltek az ifjak, és milyen gyakran ezek következményeként lép fel a kísértés.
13:40 "Azt az éber gondosságot, ahogyan a segédpásztor a nyáj bárányait legelteti, élénken illusztrálja egy kép, amelyet a Jó pásztorról láttam. A pásztor elöl megy, a nyája követi. Karjaiban egy tehetetlen bárányt visz, akinek anyja bizalommal megy mellette. Krisztus munkájáról mondja Ésaiás: »Karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza őket.« (Ésa. 40:11) A bárányoknak többre van szükségük, mint a mindennapi táplálék. Állandóan védelmezni és gyengéd gondossággal oltalmazni kell őket. Ha egy eltéved közülük, meg kell keresni. Ez a szép kép azt a szerető szolgálatot szemlélteti, amelyet Krisztus nyájának segédpásztora azok iránt gyakorol, akiket a védelmére és gondozására bíztak. Testvéreim a szolgálatban, nyissátok meg ajtóitokat a kísértésekkel körülvett ifjak előtt! Személyes fáradozással közeledjetek hozzájuk. A gonosz minden oldalról megterheli őket. Igyekezzetek olyan dolgoknak megnyerni őket, amely segítségükre lehet, hogy magasabb rendű életet éljenek. Ne tartsátok magatokat fölöttük állónak. Hívjátok meg őket otthonaitokba, ahol részt vehetnek a családi áhítatban. Gondoljunk Isten felszólítására, hogy a mennybe vezető utat tegyük napsugarassá és vonzóvá.
13:41 Oktassuk a fiatalokat, hogy segítsenek az ifjúságon - és amint erre törekszenek, olyan tapasztalatokat gyűjtenek, amelyek képessé teszik őket, hogy még szélesebb körben legyenek Isten felszentelt szolgái. A legegyszerűbb, alázatos módon a szívek ezreit nyerhetik meg. A legműveltebbeket, akiket a világ a legtehetségesebb férfiaknak és asszonyoknak tart, gyakran a legegyszerűbb szavak üdítik fel, ha azokat Isten-szerető szívvel mondják. Az Isten gyermekének ajkáról hangzó őszinte, becsületes szavak a maguk egyszerűségében olyan szívajtókat nyitnak meg, amelyek régóta zárva voltak." (Testimonies VI., 115. o.)
13:42 Timótheus gyermekkorától fogva ismerte a Szentírást, és ez az ismeret védelmezte őt a körülötte lévő gonosz befolyások és kísértések ellen, hogy ne az élvezeteket és az önző vágyak kielégítését válassza a kötelességteljesítéssel szemben. Ilyen oltalomra van szüksége gyermekeinknek is - a szülők, valamint Krisztus követői tegyék kötelességükké, hogy a gyermekeket jól oktassák Isten igéjéből.