13:7 A lelkészfeleségek odaszentelt, imádságos életet éljenek. Néhányan azonban olyan vallást szeretnének, amelyben nincs kereszthordozás, amely nem követel tőlük önmegtagadást és erőfeszítést. Ahelyett, hogy nemesen megállnának egymaguk, Istenhez fordulnának erőért és hordoznák személyes felelősségüket, sokszor másoktól függenek, tőlük várják lelkierejüket. Ha hittel és gyermeki bizalommal támaszkodnának Istenre és szeretetüket Jézusra összpontosítanák, s életüket Krisztustól, az élő szőlőtőkétől kapnák, mennyi jót tehetnének, mennyi segítséget nyújthatnának másoknak, micsoda támaszai lehetnének férjüknek, és végül jutalmat nyernének! »Jól van, jó és hű szolgám« - mint a legédesebb zene hangzana fülükbe, s ezek a szavak ezerszeresen kárpótolnák őket a szenvedésekért és próbákért, amelyeket drága lelkek megmentéséért tűrtek el: »Menj be a te Urad örömébe.«" (Testimonies I., 419-421. o.)