30:29 Dániel próféta az igazi megszentelődés példája volt. Hosszú élete során sok nemes lelkű szolgálatot tett a Mesterért. “Kedves férfiú” volt (Dán 10:11) a Menny előtt. Ez a megbecsült próféta nem tartotta magát tisztának és szentnek. Azonosította magát Izrael súlyosan vétkezőivel, amikor Isten előtt így könyörgött a népért: “Nem a mi igazságunkban, hanem a Te nagy irgalmasságodban bízva terjesztjük elődbe a mi esedezéseinket.” “Vétkeztünk, gonoszul cselekedtünk!” A próféta ezt is mondja: “szólék és imádkozám, és vallást tevék az én bűnömről, és az én népemnek, az Izraelnek bűnéről. “ És később amikor, Isten Fia megjelent, hogy eligazítást adjon neki, Dániel így szól: “Orcám eltorzula, és oda lőn minden erőm” (Dán 9:18.15.20; 10:8).