20:12 Azt a hittől és reménytől izzó bizonyságot, amelyet a szentek a börtönben, a máglyán és a vérpadon tettek az igazságról, egymásnak adták a századok. “Hittek a személyes Krisztus feltámadásában, és következésképpen abban is, hogy Krisztus eljövetelekor ők is feltámadnak, ezért nem féltek a haláltól” - mondta egyikük. Készek voltak sírba szállni, hogy “szabadokként támadjanak fel”. Várták, hogy az “Úr eljöjjön az ég felhőiben Atyjának dicsőségével”, “elhozva országának idejét az igazaknak”. A valdensek ugyanezt a hitet ápolták. Wiclif sóvárogva várta a Megváltó megjelenését, az egyház reménységét.