9:10 Láttam, hogy a titokzatos jelek, a csodák és álreformációk mindinkább szaporodnak és terjednek; de a reformációk, melyeket én láttam, nem a tévedésből az igazságra vivő reformációk voltak. Kísérő angyalom mondotta, hogy nézzem meg, vajon a bűnösökért lélekben viselnek e felelősséget, úgy, mint azelőtt. Körülnéztem, de nem láthattam, mert megváltásuk ideje már lejárt. (Ellenfeleink közül sokan azt állítják, hogy e kijelentés értelmében e látomás óta a bűnösök megmentésének ideje lejárt. Ezen állítás azonban végzetesen téves. Hogy ezt bebizonyíthassuk, kérjük az őszinte olvasót egyes tényeket tudomásul venni. Ennek a látomásnak a jelenetei azon hamis ébredések voltak, amelyek az 1844. Évi nagy advent-mozgalom előtt mentek végbe. Ezekről az ébredési mozgalmakról van szó ebben a látomásban. Ezekben az ébredési mozgalmakban nem ismerte fel a bűnösökért való igazi aggodalmat és felelősséget. Az ilyen mozgalmak megindításánál elsősorban azoktól várnók el a lelkek megmentéséért való aggodalmat és felelősségérzetet, akik az ily mozgalmakat megindítják. De a felelősségérzet hiányzott belőlük. Miért? Mert hamis pásztorok voltak. A nagy csalódások következtében végül hazugságokban hittek és elvesztek. Lásd a megelőző oldalakat. Megmentésük ideje lejárt. Ebben a szakaszban nem a bűnösökről általában, hanem a hamis pásztorokról van szó. Maga White testvérnő magyarázza meg világosan ezt a pontot a "Függelék a Tapasztalatok és Látomások"-hoz című dolgozatban a 81. Oldalon. Arra is rá kívánunk mutatni, hogy White testvérnő sohasem értelmezte ezeket a szavakat úgy, mint ellenfelei, mivel ő sohasem szűnt meg dolgozni és fáradni a bűnösök megmentése érdekében.)