72:1 69. AZ ELPUSZTULT FÖLD
72:2 Figyelmemet újra a földre irányították. A gonoszok megsemmisültek, s csak hulláik borították a földet. Isten haragja a hét csapás alatt meglátogatta a földet s oly gyötrelmeket okozott, hogy a gonoszok kínjaikban nyelvüket harapdálták, és Istent átkozták. Különösen a hamis pásztorok lakoltak Isten haragjától. Szemeik elsorvadtak, szemüregükben és nyelvük szájukban. Miután a szenteket Isten szava megszabadította az istentelenek dühe egymás ellen irányult. A földet mindenfelé vér árasztotta el és a hullák a föld egyik szélétől a másikig mindent elborítottak.
72:3 A föld elhagyott pusztasághoz hasonlított. A földrengés által elpusztított falvak és városok pusztán és romokban hevertek. A hegyek elmozdultak helyükről és hatalmas üregek tátongtak. Repedezett sziklák hevertek mindenfelé, amelyeket egyrészt a tenger vetett ki magából, másrészt a hegyekről szakadtak alá. Hatalmas fák gyökerestől kitépve hevertek szerte. S ez a föld lesz ezer éven át Sátánnak és angyalainak lakhelye.
72:4 Ide lesz kötözve, itt kell neki fel s alá vándorolnia, és látnia kell Isten törvénye elleni lázadása következményeit. Egy évezreden át élvezheti az átok gyümölcsét, amelyet ő okozott. A földről többé nem távozhat el: ide van korlátozva, nehogy egyéb csillagok el nem bukott lakóit is kísértse, és szerencsétlenségbe taszítsa. Rettenetesen szenved Sátán ez idő alatt. Bukása óta mindig fejlesztette gonosz vonásait. De most megfosztatik minden hatalmától és képességétől s alkalma lesz azon szörnyű szerepe felett elmélkedni, amelyet bukása óta játszott. Egyben félelemmel és remegéssel tekint a jövőbe, midőn elveszi méltó büntetését, nemcsak minden gonoszságáért, melyet ő tett, hanem minden bűnért, melynek elkövetésére uszította az embereket.
72:5 Hallottam az angyalok diadalénekét s a szentek hálaénekét, amely úgy hangzott, mintha tízezer hangszer játszott volna, mert Sátán többé nem gyötörheti őket, sőt még egyéb világok lakói is örökre megszabadultak jelenlététől és kísértésétől.
72:6 Azután láttam a királyiszékeket, melyeket Jézus és szentjei foglaltak el. A szentek, mint királyok és papok együtt uralkodtak Istennel. Jézus, népének társaságában megítélte az istentelen halottakat, hozzámérte cselekedeteiket az alapszabályokhoz, Isten szavához s elbírálta mindazt, amit testben elkövettek. Majd döntöttek, hogy cselekedete alapján milyen büntetést érdemel minden egyes gonosztevő, s ezt neve mellé írták a halál könyvébe. Sátánt és angyalait is megítélték Jézus és szentjei. Sátán büntetése sokkal nagyobb lesz, mint azoké, akiket elcsábított. Szenvedését nem lehet ezekével összehasonlítani. Sátán még akkor is élni és szenvedni fog, mikor ezek már rég megsemmisültek.
72:7 Midőn az ezer év végén az ítélet már az összes gonoszokra kimondatott, Jézus szentjei a szent angyalok kíséretében elhagyják a várost. Jézus egy hatalmas hegyre szállt alá, amely mihelyt rátette a lábát, kettéhasadt s nagy síksággá vált. Majd felfelé tekintettünk s láttuk a nagy és dicső várost tizenkét alapjával s tizenkét kapujával. Minden oldalán három kapu és a kapu mellett egy angyal volt. Így kiáltottunk: "A város, a nagy város! Alászáll Istenünktől a mennyből!" Alászállott teljes szépségében és pompájában s elhelyezkedett ama sík térségen, melyet Jézus kijelölt.