7:7 Innen egy új világhoz vitettem, amelynek hét holdja volt. Ott láttam a jó öreg Énokot, aki elragadtatott. Jobbjában nagyon szép pálmaágat tartott, melynek minden egyes levelére e szó volt írva: "győzelem". Fejét vakítóan fehér koszorú ékesítette. A koszorúnak levelei is voltak és ezek mindegyikére e szó volt írva: "tisztaság". A levelek különféle színű kövekkel voltak kirakva, és fényesebben ragyogtak, mint a csillagok; pompás fényt vetettek a betűkre s nagyszerűen világították meg őket. Fején hátul egy szalag volt, amely összefűzte a koszorút, s amelyre e szó volt írva: "szentség". A koszorú felett gyönyörű korona volt, amely fényesebben ragyogott a napnál. Kérdeztem őt, hogy ez az a hely, ahová a földről vitetett? Azt felelte: "Nem, az én otthonom a város, ide csak ellátogattam". Úgy viselkedett még ott is, mintha egészen odahaza lett volna. Engedélyt kértem kísérő angyalomtól, hogy én is e helyen maradhassak. Lehetetlennek tűnt fel előttem, ismét visszatérni a sötét világba. De ő így felelt: "Most vissza kell térned, de ha hűséges maradsz mindvégig, akkor a száznegyvennégyezerrel egyetemben mindezen világokat felkeresheted és megcsodálhatod Isten kezének műveit."