69:4 Ez volt a szentek rettenetes lelki gyötrelmének órája. Éjjel és nappal Istenhez kiáltottak, szabadulást esdve Tőle. A látszat után ítélve, nem volt mód számukra a szabadulásra. Az istentelenek már diadalittas elbizakodottságukba ujjongva mondták: "Miért nem szabadít ki benneteket a ti Istenetek a mi kezeink közül? Miért nem álltok talpra és miért nem mentitek meg életeteket?" Ám a szentek ügyet sem vetettek rájuk. Jákobhoz hasonlóan imában küzdöttek Istennel. Az angyalok vágyva vágyakoztak arra, hogy megszabadíthassák őket, csakhogy még egy kissé várakozniuk kellett. Isten népének meg kellett inni a poharat s meg kellett keresztelkedni ama keresztséggel. Az angyalok feladatukat híven teljesítve vigyáztak rájuk. Isten nem tűrte, hogy neve meggyaláztassék a pogányok között. Csakhamar el kellett jönnie annak az időnek, midőn hatalmas erejét kinyilatkoztatja, s szentjeit dicsőségesen megszabadítja. Nevének megdicsőítése céljából minden egyes lelket megvált, aki türelmesen várakozott, s akinek neve fel van írva az élet könyvében.