65:6 Az angyal így szólott: "Figyelj!" Nemsokára mintha több hangszer hangját hallottam volna; édes, összhangzó zenét. Messze túlszárnyalt minden zenét, melyet valaha is hallottam, s irgalmasság, részvét és felemelő, megszentelő öröm áradt belőle. Egész lényemet átjárta. Az angyal így szólt: "Nézd!" Figyelmem most arra a csapatra irányult, amelyet oly nagy megrázkódtatás ért. Azok állottak ismét előttem, akiket az imént sírni, és lelkük fájdalmában imádkozni láttam. Az őket oltalmazó angyalok száma megkettőződött, s láttam, hogy tetőtől-talpig erős vértezetben voltak. Úgy mozogtak, mint egy katonacsapat. Arcuk kifejezte azt a nagy küzdelmet és végtelen lelki gyötrelmet, amelyen keresztülmentek. De vonásaikon, melyeken a kiállott lelki aggodalmak ugyan még láthatók voltak, már a dicsőségnek és világosságnak sugarai is ragyogtak. Ők már kivívták a teljes győzelmet, ami Isten iránti mélységes hálára és szent örömre hangolta őket.