62:1 59. A SZILÁRD ÁLLÁSPONT
62:2 Láttam egy csapatot, amely szilárdan és erős fegyverzetben állott őrhelyén és egy tapodtat sem hátrált meg azok támadása elöl, akik a közösség megalapozott hitét akarták megingatni. Isten, tetszéssel tekintett le rájuk. Három fokozatot láttam; az első, a második és harmadik angyal üzenetét. Kísérő angyalom így szólott: "Jaj annak, aki ezeken az üzeneteken a legcsekélyebb változtatást eszközölni merészeli. Ezen üzenetek helyes megértése életkérdés. Emberi lelkek sorsa attól függ, hogy mily módon fogadják el azokat." Az üzeneteket szemlélve, láttam azt is, hogy mily drágán szerezte meg tapasztalatait Isten népe. Nagy küzdelmekbe és sok szenvedésbe kerültek azok. Isten, lépésről lépésre vezette gyermekeit, amíg végül szilárd, megingathatatlan emelvényre állította őket. Láttam, amint egyes személyek e szilárd emelvényhez közeledtek, és annak alapjait kezdték vizsgálni. Egyesek nagy örömmel, haladéktalanul felléptek arra. Mások ellenben hibákat kerestek az alapokban. Előbb javításokat óhajtottak rajta, mert úgy vélték, hogy akkor az emelvény tökéletesebb lesz és a rajta lévő emberek boldogabbak. Egyesek leléptek az emelvényről, és megállapították, hogy az egész helytelenül van felépítve. Én azonban láttam, hogy akik rajta voltak, mindannyian szilárdan állottak helyükön, sőt még azokat is intették, akik leléptek, hogy hagyjanak fel folytonos panaszaikkal; mert Isten volt ennek a műnek Építőmestere és ők Istennel perlekedtek. Még egyszer elbeszélték Isten csodálatos cselekedeteit, amelyek őket erre az álláspontra vezették és szemeiket az ég felé emelve, fennhangon magasztalták Istent. Ez mély benyomást gyakorolt azokra, akik panaszkodtak, és arcukon alázatos kifejezéssel újra visszatértek oda.
62:3 Lélekben elragadtattam abba a korszakba, midőn Krisztus első eljövetelét hirdették. János küldetett el, hogy Illés próféta erejében és lelkületével egyengesse a Megváltó útját. Azokat, akik János tanítását elvetették, Jézus prédikációja sem boldogította. Mivel az eljövetlét hirdető üzenetet ellenezték, olyan álláspontra helyezkedtek, hogy megjelenésekor sem fogadhatták el a hírnököktől még a legmeggyőzőbb bizonyságtételt sem, hogy Krisztus; a Messiás. Sátán azonban ezzel sem volt megelégedve. Azokat, akik elvetették János üzenetét, tovább hajszolta s arra csábította, hogy Krisztust megtagadják, és keresztre feszítsék. Akik így cselekedtek, azok a pünkösd nap áldásában sem részesülhettek, amely áldás megmutathatta volna nekik a mennyei szentélyhez vezető utat. A templom kárpitjának kettéhasadása azt jelezte, hogy Isten nem fogadja el többé a zsidós ceremóniákat és áldozatokat. A nagy Áldozat immár megtörtént és elfogadtatott s Isten Szentlelke, amely pünkösd napján áradt ki a tanítványokra gondolataikat a földi szentélyről a mennyire irányította, ahova Jézus saját vérével lépett be, hogy kiárassza tanítványaira megváltása áldásait. A hitetlen zsidók azonban sötétségben hagyattak. Elveszítették az összes világosságot, amit a megváltás tervének ismerete adhatott volna nekik és továbbra is haszontalan áldozataikban és adományaikban hittek és bíztak. A földi szentély helyébe a mennyei szentély lépett, csakhogy nekik a nagy változásról nem volt tudomásuk. Ezért nem volt semmi hasznuk Krisztusnak a mennyei szentélyben végzett közbenjárói szolgálatából.
62:4 Sokan rémülettel tekintenek a zsidókra, mert Krisztust megtagadták, és keresztre feszítették. Ha Krisztus szenvedéseinek és megaláztatásának megható történetét olvassák, azt gondolják, hogy ők szerették, és nem tagadták volna meg az Úr Jézust, miként Péter s nem feszítették volna a keresztre, mint a zsidók. Ámde Isten, aki minden ember szívében olvas, próbára tette az ő szeretetüket is, melyet vallanak. Az egész menny a legnagyobb érdeklődéssel szemlélte, hogy miképp fogadják az első angyal üzenetét. Óh, de sajnos, hányan voltak, kik vallották, hogy Jézust szeretik, és könnyek között olvasták a kereszt történetét, de mégis megvetették és kinevették eljövetele örömhírét. Közönséges csalásnak minősítették azt, ahelyett, hogy örömmel elfogadták volna. Sőt még azokat is gyűlölték, akikről tudták, hogy örömmel várják az Úr eljövetelét és kizárták őket az egyházakból. Azoknak, akik az első angyal üzenetét elvetették, már semmi hasznuk sem lehetett a második üzenetből; sem az éjféli kiáltásból, amely előkészítette volna őket arra, hogy hit által Jézussal együtt beléphessenek a mennyei szentély belsejébe, a szentek szentjébe. A két első angyali üzenet visszautasítása következtében értelmi világuk annyira elsötétült, hogy többé nem is láthatna fényt a harmadik angyali üzenetben, amely pedig megmutatta a mennyei szentélyhez vezető utat. Láttam, hogy a névleges egyházak éppúgy keresztre feszítették ezeket az üzeneteket, amiképpen hajdan a zsidó papi fejedelmek és a római helytartó keresztre feszítették Jézust. Ezért nincs tudomásuk a szentek szentjébe vezető útról, és nem is részesülhetnek Jézus közbenjárói szolgálatának áldásaiban. Valamint hajdan a zsidók továbbra is bemutatták haszontalan áldozataikat a földi szentélybe, éppúgy küldik ők is haszontalan imáikat a mennyei templom ama részébe, amelyből Jézus már távozott, és amelyet már bezárt. Sátán örül ezen csalásnak, vallásos jelleget ölt magára s önmagára irányítja ezen névleges keresztények figyelmét. Hazug csodái és jelei által csapdájába csalja őket. Az egyiket így, a másikat amúgy kísérti meg. A legkülönfélébb csalásokat agyalja ki, hogy a különféle jellemeket befolyásolja. Vannak emberek, akik undorral tekintenek valamely csalásra, amíg a másikat készséggel elfogadják. Sokakat vezet félre a Sátán a spiritizmus által. Sokszor úgy jelenik meg, mint a világosság angyala és hamis reformációk által igyekszik befolyását kiterjeszteni. Az egyes egyházak rendkívül büszkék, és azt hiszik, hogy a jó Isten csodálatos dolgozik érettük, holott az eredmények, miket elérnek, idegen szellem műve. Az izgalom azonban csakhamar elül, és az egyházak és a világ sokkal rosszabb állapotban maradnak, mint azelőtt voltak.
62:5 Láttam, hogy Istennek számos hűséges gyermeke van a névleges adventisták és a névleges egyházak között is és még mielőtt a hét csapás kiöntetik a földre, az őszinte és igaz lelkek és lelkészek kihivatnak onnan és örömmel elfogadják az igazságot. Sátán ezt jól tudja; ezért, még mielőtt elhangzana a harmadik angyal hangos kiáltása, izgalmakat idéz elő egyházában, hogy a hívek azt higgyék, miszerint Isten velük van. Azt hiszi, hogy ily módon sikerül néki az őszinte lelkeket továbbra is félrevezetni és elhitetni velük, hogy Isten még mindig munkálkodik az egyházakért. Azonban a világosság fényesen felragyog, és az őszinte lelkek elhagyják az elesett egyházakat és a "maradék"-hoz csatlakoznak.