46:3 Midőn István bírái előtt állt, Isten dicsősége ragyogott le arcáról. "És mindnyájan ránéztek, akik a tanácsban ültek s látták, hogy arca olyan volt, mint egy angyal arca." Mikor felszólították, hogy védekezzék az ellene felhozott vádak ellen, Mózestől fogva elbeszélte Izrael fiainak egész történetét. Az elöljárók elé tárta saját népük történetét s hogy miképpen vezette őket Isten minden egyes korszakban, és hogy miképpen foglaltatik benne Krisztus a próféták jövendöléseiben. Hivatkozott a templom történetére is és kijelentette, hogy Isten nem kézzel épített templomokban lakik. A zsidók igen nagy tiszteletben tartották a szenthelyet, és ha valaki a szent templom ellen szólt, jobban haragudtak érte, mintha Istent káromolta volna. Midőn István Krisztusról megemlékezett és a templomra utalt, látta, hogy elvetették tanítását, amiért bátran megdorgálta őket, így: "Ti kemény nyakúak és körülmetéletlen szívűek, ti mindenkoron ellenálltatok a Szentléleknek!" A külső ceremóniákra ugyan nagy gondot fordítottak, azonban szívük telve volt romlottsággal és halálos gonoszsággal. Eszükbe juttatta atyáik kegyetlenségét is, akik a régi prófétákat üldözték s kijelentette, hogy ők még ennél is nagyobb vétket követtek el, midőn Krisztust elvetették, és keresztre feszítették. "A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És megölték azokat, akik az Igaznak eljövetelét hajdan megjövendölték, akinek ti lettetek árulói és gyilkosai."