45:3 Mikor Jézus meghalt, a papok azt gondolták, hogy ezentúl már semmiféle csoda nem történik többé közöttük; hogy az izgalom elül, s a nép újra visszatér az emberi rendelésekhez. De íme, éppen a nép között műveltek a tanítványok számos csodát és a nép bámulattal telt el. Jézust megfeszítették és a papok nem tudták, hogy honnan veszik követői ezt a hatalmat. Mikor még élt, azt hitték, hogy Ő ruházta fel őket erővel; mikor meghalt, azt várták, hogy egyszer s mindenkorra megszűnnek ezek a csodák. Péter megértette zavarukat és így szólott hozzájuk: "Izraelita férfiak! Miért csodálkoztok ti ezen? Vagy mit néztek miránk, mintha tulajdon erőnkkel, vagy jámborságunkkal műveltük volna, hogy ez járjon? Vagy mit néztek miránk, mintha tulajdon erőnkkel, vagy jámborságunkkal műveltük volna, hogy ez járjon? Az Ábrahámnak, Izsáknak, Jákobnak Istene, a mi atyáinknak Istene megdicsőítette az ő Fiát Jézust, kit ti elárultatok és megtagadtatok Pilátus előtt. Noha ő úgy ítélt, hogy elbocsátja. Ti pedig azt a szentet és igazat megtagadtátok és kívántátok, hogy a gyilkos ember bocsáttassék el néktek, az életnek Fejedelmét pedig megöltétek, kit az Isten feltámasztott a halálból, minek mi vagyunk bizonyságai. És az ő nevében való hit által erősítette meg az Ő neve ezt, akit láttok és ismertek és a hit, mely Őáltala van, adta neki ezt az épséget, mindnyájan a ti szemetek láttára."