43:6 A római katonák csapata csak akkor merte fejét a földről felemelni, midőn a mennyei angyalok dicső serege már eltávozott. Rémülten látták, hogy a hatalmas kő nincs többé Jézus sírján, és hogy a holttest sincs a sírban. Azonnal a városba siettek, hogy elbeszéljék a papoknak és az elöljáróknak mindazt, amit láttak. Midőn a gyilkosok ezt a csodálatos hírt meghallották, arcuk halálsápadt lett. Szívüket félelem töltötte be, midőn arra gondoltak, hogy mit is cselekedtek. Ha a hír igaz, akkor ők elvesztek. Egy ideig szóhoz sem jutottak, csak némán bámultak egymásra, mert nem tudták, hogy mit szóljanak, vagy mihez fogjanak. Ha valónak fogadják el a jelentést, önmagukat ítélik el. Félrevonulva titkos tanácsot tartottak, hogy mitévők legyenek. Átlátták, hogy amennyiben az őrség jelentése köztudomásúvá lesz a nép között, azonnal követelik majd Jézus gyilkosainak a halálát. A papi fejedelmek elhatározták tehát, hogy megvesztegetik a római őrséget, hogy az eltitkolja a dolgot. A papok és fejedelmek nagy összeget ajánlottak az őrségnek és így szóltak hozzájuk: "Mondjátok, hogy éjjel, mialatt aludtunk, tanítványai eljöttek és ellopták a holttestet." Mikor pedig az őrség aggódva kérdezte, hogy mi történik velük, mert elaludtak az őrségen, a papok biztosították őket, hogy beszélnek a helytartóval és megvédelmezik őket minden bántalomtól. A római katonák eladták becsületüket a papok pénzéért, és mindenben követték tanácsukat.