39:5 Midőn Izrael fiai egy ízben, víz hiányában Isten és Mózes ellen zúgolódtak, azzal vádolták meg őt, hogy őket és gyermekeiket akarja megölni, azért vezette ki Egyiptomból. Isten hallotta zúgolódásukat és megparancsolta Mózesnek, hogy szóljon a sziklához, hogy a népnek vizet adjon. Mózes haragjában ráütött a sziklára s magának tulajdonította a dicsőséget. A nép elégedetlensége és zúgolódása fájdalmas haragra lobbantotta Mózest, úgy, hogy egy pillanatra elfeledte, mily türelmesen vezette őket az Úr, s hogy a nép zúgolódása nem ellene, hanem Isten ellen irányult. Mózes csupán önmagára gondolt, arra, hogy mily igazságtalan történt vele, és hogy mily kevés hálát tapasztalt annál a népnél, amelyet oly végtelenül szeretett.