30:1 27. ÖNMEGTAGADÁS
30:2 Veszélyt láttam abban is, hogy Isten szentjei a konferenciákra túlságosan előkészületeket tesznek; egyeseket nagyon megterhelt a sok szolgálat; az étvágyat pedig fékeznünk kell. Az a veszély is fennforog, hogy többen a "kenyérért és halért" látogatják az előadásokat. Láttam, hogy akik élvezik a dohányzást, el kellene azt hagyniuk s pénzüket jobb célokra kellene fordítani. Akik megvonják maguktól az élvezeteket és azt az összeget, melyet azelőtt étvágyuk kielégítésére fordítottak, az Úr tárházába teszik, - áldozatot hoznak. Ezt az adományt úgy tekinti Isten, mint az özvegyasszony két fillérjét. Az összeg bár kicsi lehet, de ha mindenki hűségesen így cselekszik, Istennek tárháza ezt mégis megérzi. Óh, bárcsak takarékosabb lenne mindenki a ruházkodásban is, és kerülnének minden felesleges fényűzést! Bárcsak elhagynák a káros ételeket és italokat, - mint a kávét, teát s ezeknek árát Isten művének adnák, sokkal több áldásban részesülnének idelent, és jutalmat nyernének odafent. Egyesek, akiket Isten bőségesen megáldott anyagiakkal, azt hiszik, hogy nem erény a mértékletesség és önmegtartóztatás. Ezek nem hoznak áldozatot az Úrnak, pedig nekik is áldozniuk kellene. Rájuk nézve is erénynek számítana, ha igényeiket korlátoznák s az így megtakarított összegeket Isten kincstárába szolgáltatnák be. Ha így cselekednénk, akkor Isten, midőn mindenkinek megfizet cselekedete szerint, róluk is megemlékezne.