3:6 Nemsokára ismét a nyilvános ima kötelezettsége előtt álltam. Gyülekezetemnek aznap este imaórája volt. Én remegve hajtottam térdet a többiekkel együtt s miután ketten vagy hárman imádkoztak, szinte akaratlanul én is imára nyitottam ajkaimat. Isten ígéretei ekkor megannyi ragyogó gyöngyszemhez hasonlóan tündököltek előttem s erős volt a meggyőződésem, hogy egyszerű ima által birtokába juthatok mindezen drága kincseknek. Ima közben teljesen megszabadultam attól a tehertől, mely eddig lelkemre nehezedett s Isten áldása üdítő harmathoz hasonlóan áradt reám. Ezen ajándékért dicsőítettem Istent, de még többre vágytam az Isteni áldások teljességének elnyeréséért könyörögtem. Jézus kimondhatatlan szerelme töltötte be egész lelkemet. Az Isteni dicsőség árjai teljesen elborítottak, míg végül testi erőm teljesen elhagyott. Egyedül Jézus és az ő dicsőségét szemléltem s többé mit sem tudtam arról, ami körülöttem történik.