3:4 Az 1842. Évben állandóan jelen voltam Portland városában azokon az összejöveteleken, melyek Krisztus második eljövetelét hirdették s szilárdan hittem, hogy az Úr nemsokára eljön. Éheztem és szomjúhoztam az igazi szentséget és az Isten akaratával való legteljesebb összhangot. Éjjel-nappal küzdöttem e legdrágább kincs elnyeréséért, melyet a világ összes vagyonával sem lehet megszerezni. Egy alkalommal, midőn leborultam, hogy imában kérjek Istentől áldást, felszólítottak, hogy fennhangon imádkozzam a nyilvános összejövetelen. Nyilvánosság előtt eddig még sohasem mondtam imát, ezért megtagadtam a feladat teljesítését, mert attól tartottam, hogy zavarba jövök, ha hangosan fogok imádkozni. Ettől fogva, valahányszor csendes imában hajoltam meg az Úr előtt, mindig eszembe jutott ez a teljesítetlenül hagyott kötelezettségem. Végül odáig jutottam, hogy bátorságomat és reményemet egészen elveszítve, teljesen felhagytam az imádkozással.