26:6 Kövessük Jézust, midőn alázatosan bevonult Jeruzsálembe, midőn a tanítványok tömege Istent fennhangon e szavakkal magasztalta: "Áldott a király, aki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban! És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának neki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat! És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani." (Luk. 19,38-40.) Sokan, akik vallják, hogy Krisztust várják, ha az Úr eljönne, a régi farizeusok példája szerint ráparancsolnának a tanítványokra, hogy hallgassanak el. Azt kiáltanák: Fanatizmus! Magnetizmus! Mesmerizmus! Ezek is eszelősöknek mondanák a tanítványokat, akik ruháikat az útra terítették, ahol a Megváltó elhaladt. Ám de Istennek nincs szüksége olyan népre, amely hideg vagy halott; hanem olyanra, amely Őt magasztalja és megdicsőíti. Mindig lesznek hűséges lelkek, akik készek az Urat megdicsőíteni, s ha a tanítványok, a törvénytartók hallgatnak, a kövek fognak kiáltani.