22:9 Elrejtőzni akartam tekintete elől, mert fürkésző szemeinek pillantását nem tudtam elviselni. Ő azonban mosolyogva közeledett hozzám és kezét fejemre téve mondta: "Ne félj!" Édes szavának hangja oly boldogsággal töltötte be szívemet, amelyet addig nem ismertem. Örömöm oly nagy volt, hogy egyetlen szót sem bírtam kiejteni; és kifejezhetetlen, túláradó boldogságtól ájultan rogytam lábaihoz. Miközben tehetetlenül feküdtem ott, a legfenségesebb jelenetek vonultak el szemeim előtt és úgy látszott, elértem a menny biztonságát és békéjét. Végül újra visszatért erőm s felálltam. Jézus szeretetteljes tekintete még mindig rajtam pihent s nyájas mosolya felüdítette lelkemet. Jelenléte szent félelemmel és kimondhatatlan szeretettel töltött be.